A legtöbb ezoterikus ember erre a kérdésre többnyire a következő frappáns válaszokkal szokott reagálni: „Én Te vagyok”; Én is Az vagyok.”; „Ő is Én vagyok”. Értve ezalatt, hogy Ő és Én örök természetünket tekintve egyek vagyunk, azaz Isten részei vagyunk. Mindnyájunkat ugyanaz a lény küldte.

Sokan úgy vélik, hogy a természet ritmusát figyelve jött rá az ember az idő ciklikusságára. Én úgy vélem, hogy a természetben is a természetfeletti nyilvánul meg, az irányít mindent. Következésképpen minden emberi ciklus a saját életünk és a társadalom életében figyelhető meg a legjobban. Aki a kozmikus ciklusokat kihasználja,

Mit írnak az avarokról a korabeli források? Ehhez képest mit vall a hivatalos történelemtudomány? Egyáltalán, miért nem kerül bele a tankönyvekbe a sok korabeli forrás egy-egy jellemző utalása? Túl misztikus volna? Netán egy egészen más természetű múltat tárna fel előttünk? Ha igen, akkor milyet?

Ahhoz, hogy a világot és a környezetünkben élő embereket olyannak lássuk, amilyenek, előbb tisztává kell tennünk a látásmódunkat, meg kell szabadulnunk a múlt árnyaitól, ki kell takarítanunk az elménkből sok rossz szokást és hiedelmet. Miért és hogyan? Ezek a modern korban élő ember előtt álló nagy kihívások.

Mintha összebeszéltetek volna, egyre többen szegezitek nekem az ilyen típusú kérdéseket. Ezért úgy érzem, érdemes pár sort szentelni ennek, hiszen az idő múlásával elsősorban azok maradnak meg hűséges követőimnek – akár az éteren keresztül, akár személyes ismeretség alapján –, akik minimum kedvelik mindazt a szellemiséget és lelkiséget, amit követek és képviselek.