Elgondolkodtál már azon, hogy ki vagy, mennyit ismersz magadból és mennyi feltáratlan dimenziót rejt magában az emberi mivoltod? Sokszor megtették ezt már a világtörténelem folyamán az emberek, de a válaszok eddig tisztázatlanok.

Az oknyomozó történetírás mindenki számára megvilágíthatja hovatartozásunkat. Aki veszi a fáradtságot és megvizsgálja a magyar hagyományokat, megbizonyosodhat a felől, hogy nem vagyunk sehonnai bitangok, hanem tősgyökeres, sőt ősgyökeres nép vagyunk az emberiség történelmében. Ez a kijelentés pedig nem költői túlzás akart lenni. Alapinformációk következnek.

Birtokláshoz, tulajdonláshoz, jogokhoz szokott és szoktatott világunkban két dolog miatt aggódhat az ember: vagy mert hiányzik valamije és annak eléréséhez nehéz út vezet, vagy mert megszerezte már, amire vágyott és mostantól nem akarja azt elveszíteni. Mi a megoldás erre a problémára?

Korunk szellemi és lelki mérgekkel van tele. Politikusaink, hírszerkesztőink, egyáltalán a közbeszéd távol áll attól, hogy a túlságosan és egyoldalúan pozitív beállítódás vádjával illessük. Ezzel szemben a pozitív gondolkodás híveinek egy része azt tartja követendőnek, ha az ember megpróbál elutasítani minden indulatot és kizár csaknem minden negatív érzelmet az életéből.

Amióta emberiség az emberiség, dúl a vita filozófusok, teológusok, tudósok és mindahány gondolkodó lény között, hogy mi a jó és a mi a rossz, hogyan lehet különbséget tenni a jó és a rossz kategóriák, minősítések, megítélések és a belőlük sarjadó eszmék-hiedelmek között. Ez a csavaros kérdés elérte az ezotériát is,