Pólusváltás a tudatosságban

Mostanság hétről-hétre röppennek fel a hírek arról, hogy közeleg a végítélet és küszöbön ólálkodik a világvége. A kevésbé elfogult szemlélőknek is feltűnik, hogy egyre többször kiáltanak farkast hitelesnek tartott személyek. Mi állhat eme attitűd mögött? Valóban lesz-e úgynevezett világvége a szó klasszikus értelmében? Ha igen, akkor mikor és hogyan fog zajlani.

Hogyan tesszük tönkre magunkat? Hogyan ne tegyük tönkre önmagunkat?

Erre a kérdésre rövid, de annál velősebb válaszokat adhatok. Íme, néhány megfontolandó iránymutatás, melyek a valódi gyökérokokra mutatnak rá! A megoldás kézenfekvő: ha már felismerted a hibát, akkor meg is szüntetheted. 

A teremtő tudat Te magad vagy! Élj a lehetőségekkel, vagy ne csodálkozz a sorsodon!

Hogyan veheti birtokba az egyes ember saját teremtő képességeit? Hogyan erősítheti fel magában a határtalan energiákat? Mivel akadályozhatja meg, hogy vágyai és akarata teljesülhessen?

Mennyire vagyunk tudatosak? Hogyan válhatunk még tudatosabbá?

Életünk folyamán vajon mennyiszer tesszük fel magunknak azt a kérdést, hogy mennyire vagyunk tudatosak? Hogyan tanulható a tudatosság? Egyáltalán, mi mindenen tudja azt valaki lemérni, hogy miben tudatos és miben nem.

Káröröm, rosszindulat, elégtétel nélkül lehet csak felemelkedni

Sok ember gondolkodik így: „Legszebb öröm a káröröm.”; „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kettővel.” Még mindig túl sok az olyan ember, aki vélt vagy valós sérelmeiért úgy próbál elégtételt venni, hogy közben a másiknak valamilyen módon árt, s teszi ezt az igazságosztó szerepében tetszelegve. Csak azt felejti el az ilyen ember,

Miért szenved minden ember? Miért érezhetjük kiszolgáltatottnak magunkat?

Sok emberrel beszélgettem már közel 20 éves spirituális utam során. Kimondva vagy inkább sokszor elhallgatva, kimondatlanul, láttam megnyilatkozni belőlük a szenvedést, a fájdalmat és az a felett érzett kesergésüket, hogy tehetetlenül, kissé beletörődve és sokszor nagyon kiszolgáltatva élik meg életüket. Vajon mi lehet mindezek oka? Engem az foglalkoztatott mindig is,

A Napvallás „demokratikus” eszme: mindenkihez szól, de senkit sem kíván meggyőzni

Megtanultam Jézus és Buddha példáján, hogy az emberek eleinte nem nagyon fogadják el, ha egy eszme válogatás nélkül mindenkihez szól, ha egyetemes értékeket hordozva nem tesz határozott erkölcsi különbséget a követői és a másként gondolkodók között, ha nem csak egy kiválasztotti réteghez szól, hanem minden érző lényhez, s ha mindenkit fel kíván emelni,

Az akaraterő megteremti az utat

Az ember teremtő ereje a Napvallás mágikus szellemisége szerint többféleképpen teljesedhet ki és valósíthatja meg céljait: gondolatokkal, érzelmekkel, akarattal, önmaga erejéből, mások segítségével, égi áldás jóvoltából, hogy csak néhányat említsek.

Miért fontos, hogy stabil értékrendünk legyen?

Vajon mi annak az oka, hogy modern világunkban nem helyezünk elegendő hangsúlyt az élet valódi értékeire? Egyáltalán, mi alapján hozzuk meg a döntéseinket belső világunkban? Létezik egyáltalán abszolút érték? Min múlik egy ember értékrendje? Milyen előnyökkel jár, ha kidolgozzuk a saját stabil értékrendünket?

A jó ismerete önmagában senkit sem tesz jóvá!

Óriási csapdába került az ember, amikor elhitette magával, hogy mindent tudhat, mindent megismerhet és már ettől minden problémája megoldódik az életben. A vallásos ember megváltást nyer, a filozófus tudásával mindent kérdést megválaszol, a tudós minden képletet megold, a spirituális ember mindenen felülemelkedik.