A láthatatlan ember: primitív és modern megközelítés

Elgondolkodtál már azon, hogy ki vagy, mennyit ismersz magadból és mennyi feltáratlan dimenziót rejt magában az emberi mivoltod? Sokszor megtették ezt már a világtörténelem folyamán az emberek, de a válaszok eddig tisztázatlanok.

Miért foglalkozzunk a magyarok eredetével történeti síkon?

Először is tegyük fel magunknak a kérdést: Mi határozza meg a magyar őstörténet kutatását? Mit kellene és mit lehet tudnunk a magyarság múltjáról? Hogyan válhat e tudás gyakorlati téren is hasznossá és gyümölcsözővé?

Őstörténetünk a hunokkal és a szkítákkal kapcsol össze bennünket!

Az oknyomozó történetírás mindenki számára megvilágíthatja hovatartozásunkat. Aki veszi a fáradtságot és megvizsgálja a magyar hagyományokat, megbizonyosodhat a felől, hogy nem vagyunk sehonnai bitangok, hanem tősgyökeres, sőt ősgyökeres nép vagyunk az emberiség történelmében. Ez a kijelentés pedig nem költői túlzás akart lenni. Alapinformációk következnek.

Az Új Kor egyik alapvető tévedése és annak korrigálása: „Ne figyelj a „negatív” dolgokra!”

A háttérhatalom minden tudatmanipuláló eszközt bevet annak érdekében, hogy a figyelmedet megragadja, lebilincselje és azokra a döntésekre irányítsa, amiket előre eltervez. Erre azért van szükség, mert külső erőből – hatalomból, pénzből, sokszor jognak álcázott önzőségből – él és tartja fenn magát ez a fejlődésellenes hatalom. Addig semmi gond nincs veled,

Korunk legerősebb mérge: az aggodalom

Birtokláshoz, tulajdonláshoz, jogokhoz szokott és szoktatott világunkban két dolog miatt aggódhat az ember: vagy mert hiányzik valamije és annak eléréséhez nehéz út vezet, vagy mert megszerezte már, amire vágyott és mostantól nem akarja azt elveszíteni. Mi a megoldás erre a problémára?

A hun-magyar rokonság és a finnugrizmus dilemmáját Te döntsd el!

Honnan ered a hun-magyar kapcsolatot lecserélni törekvő finnugrizmus? Kik és miért indították el? Miért fontos állást foglalni a hun-magyar rokonság kérdésében? Milyen szintű lehet a hunok és a magyarok kapcsolata? Merre mutat az egységhez vezető út?

Az Új Kor újabb alapvető tévedése és annak korrigálása: „Soha nem lehetsz mérges!”

Korunk szellemi és lelki mérgekkel van tele. Politikusaink, hírszerkesztőink, egyáltalán a közbeszéd távol áll attól, hogy a túlságosan és egyoldalúan pozitív beállítódás vádjával illessük. Ezzel szemben a pozitív gondolkodás híveinek egy része azt tartja követendőnek, ha az ember megpróbál elutasítani minden indulatot és kizár csaknem minden negatív érzelmet az életéből.

Magyarság és szabadság

Sokan szegezik maguknak és másoknak is a kérdést, hogy vajon ki számít magyarnak és ki nem. Én ezt a meglehetősen provokatív kérdést máshonnét közelíteném meg: ki mitől érezheti magát és vallhatja magát magyarnak. A sok lehetséges válasz közül egy következik erre a kérdésre.

Az Új Kor újabb alapvető tévedése és annak korrigálása: „Az életünkben minden úgy jó, ahogy van.”

Amióta emberiség az emberiség, dúl a vita filozófusok, teológusok, tudósok és mindahány gondolkodó lény között, hogy mi a jó és a mi a rossz, hogyan lehet különbséget tenni a jó és a rossz kategóriák, minősítések, megítélések és a belőlük sarjadó eszmék-hiedelmek között. Ez a csavaros kérdés elérte az ezotériát is,

Az Új Kor újabb alapvető tévedése és annak korrigálása: „Ha minden Egy, akkor minden Jó!”

A múltkori cikkemben azt kérdést feszegettem, hogy voltaképpen létezik-e jó és rossz a mindennapiság síkján, vagy ezek csupán a mi szubjektív megítélésünk eredményei, egyfajta viszonyfogalmak, amikkel mi címkézzük fel az életeseményeinket. Most azonban egy sokkal nagyobb fába vágom a fejszémet – legalábbis egy csapás erejéig –, ugyanis az embertől független Jóval és Rosszal fogok foglalkozni.