Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A belső csend kapujában állunk

Minden ember dönthet élete felett és sorsa alakítása tekintetében. Sokaknak úgy tűnhet, hogy egyeseknek több lehetőség adatott, míg másokkal fukarabbul bánt a Gondviselés. De ne feledjük, nem rendelkezünk mindentudással, így végleges kijelentésekre inkább ne ragadtassuk magunkat! Foglalkozzunk azokkal a képességeinkkel és lehetőségeinkkel, amikkel rendelkezünk! Úgy is fogalmazhatnék, hogy abból főzzünk, amink van! Az sem kevés!

 

Téli időszak lévén, akaratlanul is lelassul az életünk hömpölygése, úgyszólván csörgedezéssé szelídül. Az emberek fizikai értelemben is másként működnek télen, mint az év melegebb időszakaiban. A természet hangjai elcsitulnak, csupán egy-két téli madár vijjogása töri meg a csendet, no és persze az emberi zajforrások: telefonok, járművek, gyárak gépei… Kár is volna tagadni, hogy e sokféle külső zajforrás komoly hatással van ránk: minden kütyü figyelemenergiát igényel és energiát von el más életterületekről. C’est la vie! – Ilyen az élet! – mondhatnánk vállat rándítva. Isten hozott a 21. században!

 

Nos, szerintem meg nem ilyen az élet, hanem mi tettük ilyenné. Pontosabban én alakítottam ki magamnak ily módon. Ebben az én döntéseim is tükröződnek, nem csak a korszellemé, a társadalomé, a tudományé, a vallásé, a médiáé stb., hanem az én személyes megalkuvásaim, behódolásaim és kompromisszumaim sorozata, melynek eredménye folytán feláldozom – aprópénzre váltom – az oly drága életidőmet és életenergiámat.

 

2.1

 

Az életünket a jelen állás szerint a külvilág hatásai és befolyásai uralják. Ennek a jelentőségét akkor értettem meg, amikor életemben először ágyban fekvő, járóképtelen beteg lettem. Nem a betegség volt a lényeg, hanem a „lehet ezt másként is csinálni” érzése. Tudatosult bennem, hogy nem kell feltétlenül mindig rohanni, hajtani, mindenáron teperni.

Később sok haldoklót és halottat láttam. Eltelt az életük és önsajnálatba fordultak a felett érzett fájdalmukban, hogy miért nem töltöttek több időt a szeretteikkel, a kedvteléseikkel és egyáltalán az élet kreatív élvezeteivel. Szomorú volt látni, hogy még élemedett korú, tapasztalt és az élet sok aspektusában a bölcsesség jeleit mutató emberek, valójában mennyire rémültek, amikor rádöbbenve konstatálják, hogy valamit elrontottak: rosszul osztották be az idejüket, túl sokat figyeltek a külvilágra, a karrierjükre, a másoknak való megfelelésre, a kelletténél több áldozatot hoztak másokért, miközben hagyták életük – ma már tudják, hogy mennyire értékes – perceit elsurranni.

 

Én okultam mások hibáiból: megálltam és eltöprengtem. Ma már hagyok időt az időtlennek. Engedem, hogy a csend egyre jobban átjárja lényem. Mert rájöttem, hogy eddig ez csak azért nem történt meg, mert én nem engedtem, nem figyeltem rá kellőképpen oda. Mindig rohantam és mindig sürgetett az idő, a határidő, az ígéret megtartása, a kötelesség teljesítése és a megfelelési vágy. Mindezek létrehozták számomra az idő örvényét, mely lefárasztotta és lehúzta véges elmém szerény teljesítményét, s nem hagyta kibontakozni a valódi lelki erőimet.

 

Ember, Te is, én is a csend kapujában állunk. Nálunk a választás joga. A döntés csak rajtunk áll. Mi a tét? Amit annak látsz. Nem akarom megmondani, mi a tétje a döntésednek. Számomra a belső világom feltárulása volt az ajándék, melyben Önmagam vagyok. A csendben nincs félelem vagy szorongás, nem aggódom a jövő miatt, nap mint nap számot vetek a múltammal, hiszen az emlékek mindenhova elkísérnek.

A csend számomra áldás, mely a nyugalom és a béke rezgésével itatja át világi zajoktól felajzott sejtjeimet! Úgy érzem, ezért az áldásért érdemes napi néhány perce belemerülnöm lényem tiszta tudatosságába, mert amit itt kapok és amiből itt tudok feltöltődni, azt a fizikai világban semmi és senki sem tudja pótolni.

 

Tél lévén, mindenki kipróbálhatja az elcsendesedést. Ehhez csupán a kényelmes és pozitív helyet kell választani, le kell lassítani a légzésünket, lehunyni a szemeinket, majd pedig választani. Kiválaszthatjuk, hogy mire óhajtunk figyelni: a gondolatainkra és az érzelmeinkre vagy a csendre. Hagyjuk átfolyni magunkon a gondolatok és érzelmeink árját. Ez olyan, mint amikor az ember a folyót nézi. Egy ideig ő valóban a folyóra szegezi a tekintetét és a folyót látja – ilyenek a gondolatok és az érzelmi hullámok. Ám, egy idő után már nincs ott a folyó, valósággal megszűnik az emberben a folyó látványa és kezdetét veszi az a belső utazás, melynek kalandokkal és élményekkel teli ösvényén a csend várja végcélként az tudatos utazót.

Kalandra fel!

 

Boldog napot!

Száraz György    

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..