Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A boldogság a türelem, az alázat és az elfogadás tükrében

Manapság sokan és sokszor szembesülünk azzal a ténnyel, hogy az emberek mennyire „negatívak”, például ha beszámolunk másnak (családtagjainknak, barátainknak) valami jó dologról, amit átéltünk, s mikor mi nagy átéléssel és lelkesedéssel meséljük el a történteket, addig a másik csak lehúzó, sőt már-már bosszantó megjegyzései teljesen szétzilálják a bennünk fellobbanó öröm piciny szikráját. Ezzel elérve azt, hogy a szikra, mely még lángra sem kapott, örökre a semmibe vesszen, s az öröm helyébe szomorúság és bosszúság költözzön. De miért vagyunk ilyenek? Miért nem tudunk egy picit jobban odafigyelni másokra és együtt örülni a másik örömének, sikerének?

 

http://hooplaha.com/

 

Szerintem az egyik hiba az általunk átélt esemény, mely kétélű fegyver a kezünkben. Attól függ, hogy mi milyen tisztán éljük meg a dolgokat. Ha nem vagyunk kellően alázatosak és türelmesek bizony rossz irányba sülhet el az a bizonyos fegyver.

 

Az igazi boldogságot, amit átélünk, nem kéne olyan gyorsan mindenkinek a tudomására hozni, hisz az irigységet szül. Holott nekünk tisztán az lenne a szándékunk vele, hogy belevonjunk másokat is ebbe a jó érzésbe. Tehát türelmetlenek vagyunk, nem hagyunk időt arra, hogy a boldogság átjárja bensőnket. Nem hagyjuk, hogy a szikra lángra kapjon. Szerintem ilyenkor a legjobb megoldás az, hogy hálát adunk ezért a jó érzésért a Mindenség felé, s mikor ez megvolt megoszthatjuk másokkal is örömünk tárgyát. De higgyétek el, ha a Mindenséggel közöltétek a boldogságotokat, már nem lesz szükségetek arra, hogy mindenki mással is megosszátok azt. A szikra lángra lobbant.

 

Ha viszont az ember az átélt élményét úgy adja elő, hogy ő különlegesebb a másiknál és ezt a mondataiban ki is hangsúlyozza: „Hogy ő ezt vagy azt csinálta. Csak ő kapta ezt a feladatot, őrá bízták és nem a többiekre.” Az öröme dicsekvésbe megy át, és a többiektől ekkor szinte várja az elismerő, hajbókoló mondatokat. És annak örül, hogy a többiek irigylik őt. Az e fajta örömmel is vigyáznunk kell. Mert tudnunk kell, hogy nemcsak mi, hanem mindenki más is különleges. Az hogy a Sors, most éppen bennünket jelölt ki egy nemes célra, nem jelenti azt, hogy más ne tudná azt jobban megcsinálni. Csak annyit jelent, hogy mi vagyunk az elsők, akiket a Sors kipróbál, s tudnunk kell, hogy utánunk is vannak még a sorban, akik ugyanezt, vagy ehhez hasonló lehetőséget szintén meg fogják kapni. Tehát ne legyünk túlságosan büszkék magunkra, legyünk alázatosak a Sors felé.

 

De most nézzük a másik oldalt.

 

Ha őszintén magunkba nézünk, sajnos nemcsak bennünket húznak le mások megjegyzései, hanem mi is lehúzunk ilyenekkel másokat. Minden emberrel előfordult már, hogy lekicsinylő megjegyzéseket tettünk más örömére csak azért, hogy neki ne legyen olyan jó. S közben ehhez hasonló mondat járt a fejünkben: „Mi az, hogy ő ezt is átélheti, ezt is megkaphatja, holott én is ugyanúgy megérdemelném, ez nekem is ugyanúgy kijárna.” Pedig, ha belegondolunk, van úgy, hogy a másik csak azért meséli el pont nekünk az eseményt, hogy mi is átéljük, átérezzük ama boldogságot, és hogy átadjon nekünk e lélekemelő érzésből. De bennünk megszólal az irigység és úgy éljük meg, mintha a másik dicsekedne a történtekkel.

 

Az igazság az, hogy egyszerűen nem tudunk örülni más boldogságának, s ez már átvisz minket az elfogadás szigetére. Igen, az elfogadás nem csak arról szól, hogy elfogadom a másikat olyannak, amilyen – az „idegesítő” tulajdonságaival együtt. Hanem azt is, hogy elfogadom, ha boldog és együtt tudok vele örülni. Nem is hinné az ember, de sokszor nehezebb őszintén átélni más boldogságát, elfogadni más sikerét, mint a „rossz” tulajdonságait.

 

Pedig ha igazán változni szeretnénk, ha igazán előrébb akarunk lépni belső önmagunk – a tiszta jó – felé, az első és legfontosabb teendő az lenne, ha megpróbálnánk meghallgatni a másikat. Meghallgatni a vele történteket akár jó akár rossz az, s együtt örülni vele és kitartásra buzdítani, felemelni, ha valami rosszat élt át. Nem elmenekülni, elvonni tőle a szeretetünket, hanem megkérdezni mi történt és baráti támogatással erőt adni neki a folytatáshoz, kitartásra buzdítva és reményt adva neki az újrakezdéshez.

 

Szerintem, ha az emberek mindezeket betartva élnének, egymást segítve és támogatva, a társadalmunk sokkal magasabb szinten állna, mint ma.

 

Béres Andrea

 

Boldog napot!

 

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..