Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A bőrlátás képessége

A bőrlátás (dermo-optical perception, DOP) a szemek használata nélkül történő „látás” képessége. A szkeptikusok szerint nem több, mint olcsó bűvész trükk, a parapszichológusok vallják, hogy egy érzékszerv, amely vagy elcsökevényesedett vagy csak keveseknél fejlődött ki teljesen. Vajon csalással van dolgunk, vagy tényleg létezik ez a képesség? Ha igen, akkor pedig hogyan működik?

 

A kétkedők nemes egyszerűséggel trükkre és csalásra hivatkozva lesöprik a tények asztaláról a bőrlátás képességét, mert nekik nem fér bele a világképükbe. Valóban nem egy mindennapi képességről beszélünk, de talán éppen ezért kapargassuk meg a felszínt, hátha találunk értelmes magyarázatot erre a jelenségre, mielőtt végleg a tagadás álláspontjára helyezkednénk.

 

Először is, azt a kérdést válaszoljuk meg, hogy lehetséges-e a fizikai szemek nélkül látni. A misztika és a mágia erre a kérdésre igenlő választ ad. Ha azt vesszük, hogy a vallásos érzületű emberek hisznek a testetlen (fizikai test nélküli) lényekben, az angyalokban, a szellemekben, a Sátánban, Krisztusban és az Antikrisztusban, a szentek, a megvilágosodottak és a mágusok erejében és képességeiben, akkor nyílván hisznek a képességeikben is. (Már a Biblia is tele van ehhez hasonló képességű ókori „parafenoménnel”, nemde?) Amúgy szinte minden szent könyv a csodákról szól, ami a szentnek nevezett Erő megnyilvánulása, betörése a mi 3 térdimenziós világunkba. Mivel innen nézve kívülről jön, ezért csodának, természetfelettinek tartjuk, holott az is racionális, csak egy magasabb szintű logika szerint megy végbe és egy magasabb rendű intelligencia vezérli.

 

A bőrlátás sem a bőrön keresztül történő látás, mint azt sok materialista elme képzeli, hanem bizonyos spirituális adottságok segítségével történő információszerzés vagy –gyűjtés.

A másik tény, hogy konkrétan mi sem a fizikai szemünkkel látunk, hanem az agyunkkal. De nem is az agyunkkal, hanem a tudatunkkal. Szóval, amit látásközpontnak hívhatunk az agyban, az voltaképpen tudatunk egy része, ami pedig az énünkhöz kapcsolódik, amely a fejünkben is székel. Belegondoltál már abba, hogy néha nézel, de nem látsz? Ha ezt a jelenséget kissé kiterjesztjük, akkor még világosabb, hogy miről is beszélek. Egyszerűen nem a szemünkkel látunk, jóllehet a fizikai látáshoz szükségünk van a szemeken keresztül érkező ingerekre. De mi van akkor, ha ezek az ingerek valamilyen rejtélyes oknál fogva nem a szemeinken át érkeznek a tudatunkba, hanem másképpen. Akkor speciálisan hallunk vagy érzünk, vagy valami egészen másként látunk valamit!

 

Amikor a fizikai szemektől megvonjuk a fényt, amely ugyebár az anyagi tárgyakról tükröződik, akkor azt mondjuk, hogy nem látunk. Ha hosszú ideig nem érzékeljük a fényt, akkor elveszíthetjük a látásunkat. Tehát a látáshoz folyamatos ingerlésre van szüksége a szemünknek.

Mivel a holisztikus szemlélet szerint az ember nem csupán húsvér test némi tudattal és tudattalannal megspékelve, hanem szellemmel és lélekkel is rendelkező entitás, amely földi pályafutása alatt jobbára a testben tartózkodik, ezért nyilvánvaló spirituális tény, hogy a magasabb rendű alkotói is képesek az érzékelésre, talán még kiterjedtebb percepcióra, mint azt képzelnénk.

A szellem az én olvasatomban nem az intellektus, nem a tudatos énünk, hanem azoknál jóval több. Nehéz megfogalmazni, de a szellem egyszerre (természetfeletti) erő és tudatosság, amelynek alaptermészete, hogy anyagtalan, vagyis a transzcendentális világban létező részünk. Ebből következik, hogy még nem fedeztük fel minden kognitív adottságunkat.

Tulajdonképpen a szellemünk egy olyan entitás, amelynek csupán egy icike-picike része nyilvánul meg a fejben, s mi ezt tartjuk hol énnek, hol tudatnak, majd ebből származtatjuk az értelmet és az észt. Holott a szellemüknek csupáncsak néhány százalékát használják ki még a legzseniálisabb tudósaink is. S persze azokra a szkeptikusokra is igaz a szerény, gyakorlatilag jóindulattal is csak néhány százalékos „valóság-érzékelés”, akik ezzel a néhány százalékos agykapacitással jogot formálnak arra, hogy eldöntsék, mi az érzékelés és mi nem az emberi nem számára, hogy milyen és mennyi érzéktartomány létezik 7 milliárd lélek számára, akiket nem is ismernek, de feltételezik, hogy hozzájuk hasonló érzékekkel vannak megáldva. A vaskalapos tudósok magukhoz szólították a jogot annak eldöntése tekintetében, hogy honnét nem számít érzékelésnek valami és hol húzódnak az emberi érzékelés határai. Ezeket a határokat önkényesen és megkérdőjelezhetetlenül felállítani súlyos tévedés volt. Egyébként abszolúte feltételezéseken alapulnak ezek a vélekedések. Ezek jobbára statisztikák, s a kivétel ez esetben nem erősíti a szabályt. A helyzet az, hogy az Élet csupa egyedi embert teremt, s akadnak közöttünk átlagon aluliak és felüliek érzékelés tekintetében is, mint minden másban.

 

Vegyük észre, hogy ha valakinek nem fér a fejébe a spiritualitás és ezen belül például a bőrérzékelés, az csak a saját korlátaiba ütközik, és pusztán saját maga állít falakai önmaga köré és ő épít fel magában egy személyes valóságot. Szóval, ha valakinek nem megy a fejébe a bőrérzékelés, akkor az nem automatikusan jelenti azt, hogy a jelenség egyáltalán nem is létezik, hanem csak azt, hogy ő nem akarja elfogadni a létét.

Vannak, akik bekötött szemmel képesek olvasni a betűket oly módon, hogy ujjukat végighúzzák a sorokon vagy akár a sorok felett. Akadnak, akik a homlokukkal látnak. Még a végén el kellene hinnünk, hogy a homlokunkon van egy harmadik szemünk!

 

A bolgár kutatók hatvan olyan vak gyermekkel végeztek ellenőrzött kísérleteket, akik még sohasem láttak színeket. A gyermekek kezét hol piros, hol kék fénnyel világították meg, minden egyes alkalommal közölték velük, hogy az melyik szín. Furcsamód a vak gyermekek többsége néhány hét múltán meg tudták különböztetni egymástól a kék és piros színt. Hogyan? Elmondásuk alapján úgy, hogy egy idő után mást éreztek a bőrükön. (Itt nem a hőre kell asszociálni.)

 

Még megdöbbentőbb a fenomén, hogy egy orosz nő, bizonyos Roza Kulesova behunyt szemmel képes egy lezárt borítékban lévő levelet három méteres távolságból elolvasni. Számos újságot úgy olvasott el, hogy ujjait csak elhúzta a sorok felett.

Lehetett olvasni olyan orosz cégről, aki azt ígérte, hogy ellenőrzött körülmények között, neurológusok bevonásával, a bőrlátás technikájának segítségével még a vakokat is látóvá tudja majd tenni. Kecsegtető jövőkép! Meglátjuk.

 

A szovjet példán felbuzdulva az amerikaiak, a franciák és a lengyelek is folytattak kísérleteket a bőrlátással kapcsolatban. Egyes tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a bőrlátás egy fejleszthető biológiai képesség. Állásfoglalásukat arra alapozták, hogy a laboratóriumi körülmények között a kísérleti alanyok bőrén kis mértékű, de mérhető  fényérzékenységet mutatható ki. Hozzáteszem, ez csak egy kezdetleges kísérlet, ami legfeljebb színek esetében működik. Mindenesetre a szakembereket dicséri, hogy vették a fáradtságot és kipróbálták. A műszerek nyilván csak abban a tartományban mérnek, amire beállítják őket, a többiben vakok. Így a kísérleti lehetőségek korlátozottak és nem objektívek, mindazonáltal bíztatóak.

 

Arra viszont mindenképpen rávilágítottak a kutatások, hogy nem feltétlenül kell egyes emberek kivételes pszichikus képességének tartani a bőrlátást, mert a jelek azt mutatják, hogy egy fejleszthető adottságról van szó. Lehet, hogy a biológiai testünk sok meglepetést tartogat még a számunkra, amelyeket csak a jövőben fogunk felfedezni?

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..