Az élet annyi, amennyit megismersz belőle!
A Dropa Kőkorongok mesébe illő felfedezése
2013-06-14

Miközben az emberiség a földönkívüli gyökerei után kutat, a rejtélyes tárgyak sorában találkozunk a Dropa Kőkorongokkal.

 

Kik voltak a dropák? Néhány vitatott szerző szerint, a dropák (akik Dropas, Drok-pa, illetve Dzopa néven is ismertek) egy olyan törpeszerű földönkívüli faj, amely úgy 12 000 évvel ezelőtt szállt le a Földre a kínai-tibeti határon. Azonban a szkeptikusok megjegyzik, hogy eme üggyel kapcsolatban számos probléma merül fel (és a megerősítő bizonyíték hiánya), amely jelentős kétséget támaszt a dropákkal kapcsolatos, leginkább szenzációvadász állítások valódiságával szemben. A fősodrású kritikusok azzal jönnek elő, hogy ez egy átverés.

 

 

 

Az állítólagos felfedezés: Chi Pu Tei, a Pekingi Egyetem régészprofesszora a diákjaival egy expedícióra indult a távoli Bayan-Kara-Ula járatlan hegyeibe, hogy barlangrendszereket fedezzen fel a tibeti-kínai határon fekvő Quinghai-ban. Lehetséges, hogy a barlangokat mesterségesen faragták egy alagutakból és felszín alatti tároló helyiségekből álló rendszerré. A falak négyszögletesek voltak és úgy üvegesedtek meg, mintha nagy hőmérsékleten vájták volna ki a hegyet.

 

Számos sorba rendezett sírt találtak, amelyekbe kicsi (4láb és 4 inch – kb. 132cm-es) méretű csontvázakat temettek.  A csontvázaknak természetellenesen nagy fejük volt, illetve kis, vékony és törékeny testük. A csapat tagjai úgy vélték, hogy ezek talán egy ismeretlen hegyi gorillafaj maradványai. Chi Pu Tei professzor erre azt válaszolta, hogy „Ki hallott valaha olyan majmokról, amelyek eltemették egymást?”

 

A sírköveken nem volt sírfelirat, ehelyett azonban kb. egy láb (30,48cm) széles kőkorongokra bukkantak („Dropa Kövek”), amelyek közepén háromnegyed hüvelyk (1,9cm) széles lyukak voltak. A falakon faragott képeket találtak a felkelő Napról, a Holdról, a csillagokról, a Földről, a hegyekről és borsó nagyságú pontokból álló vonalak kötötték össze a Földet az égbolttal. A korongokon túl a barlangrajzokról megállapítást nyert, hogy kb. 12 000 évesek.

 

A beszámolók szerint minden egyes korongba két finom barázdát véstek, amelyek spirálisan futottak a korong szélétől a közepén található a lyuk felé, talán a Phaistos Koroghoz hasonlóan.

 

 

A korongokat felcímkézték az expedíció más egyéb leleteivel együtt és 20 éven keresztül a Kínai Egyetemen tárolták, mialatt sikertelen kísérletek történtek a megfejtésükre. Amikor a korongokat közelebbről is megvizsgálta a pekingi Dr. Tsum Um Nui 1958-ban, akkor arra a következtetésre jutott, hogy minden egyes faragás (rovás) ismeretlen mintázatú és eredetű, parányi hieroglifák sorozatából áll. A hieroglifák sorai olyan parányiak voltak, hogy nagyítóüvegre volt szükség, hogy tisztán kivehetők legyenek. Sok hieroglifán nyomot hagyott az erózió. Amikor Dr. Tsum dekódolta a szimbólumokat, elmesélte, hogy a történet szerint egy Dropa űrhajó hajtott végre kényszerleszállást, majd a legtöbb túlélőt a helybéliek gyilkolták meg.

 

Tsum Um Nui véleménye szerint a hieroglifikus írás egyik sora így értelmezhető:

„A dropák egy űrhajóban ereszkedtek alá a felhők közül. A férfiak, a nők és a gyermekek a barlangokban rejtőztek el tíz időegységgel a napfelkelte előtt. Amikor végre megértették a dropák jelbeszédét, rájöttek, hogy a jövevények békés szándékkal érkeztek.”

Egy másik szakasz Ham-nak az iránti „sajnálatát” fejezi ki, hogy egy földönkívüli űrhajó egy ennyire távoli és megközelíthetetlen hegységben hajtott végre kényszerleszállást, továbbá, hogy semmilyen módon nem tudtak egy olyan újat építeni, amely képes lett volna a dropákat visszajuttatni a saját planétájukra.

 

 

A Dr. Tsum-mal készült riport állítólag 1962-ben jelent meg egy szakfolyóiratban. Utólag a Japánban vállalt önkéntes száműzetése miatt nevetség tárgyává tették. Itt is hunyt el. Az Őstörténeti Pekingi Akadémia sohasem ismerte el, hogy publikált volna és sohasem beszélt a leletekről.

 

„Tsum Um Nui” nem egy valódi kínai név, s a kritikusok szerint Dr. Tsum talán valójában nem is létezett. Viszont, Tsum Um Nui egy olyan japán név, amelyet kínaira ültetettek át. Semmilyen bizonyítéka nincs a személyére vonatkozóan a dropa állításokon túlmenően.

 

A további kutatások

 

1965-ben Chi Pu Tei professzor és négy kollégája végül engedélyt kapott teóriájának a bemutatására. Ezt a következő címmel publikálták:

„Rovásírásos szövegek olyan űrhajókról, amelyek a Korongok feljegyzése szerint 12 000 évvel ezelőtt szálltak le a Földre”.

 

A későbbiekben ugyanabban a barlangban felfedezett kb. 716 vésett korong feljegyzései egy bámulatos történetet mesélnek el egy olyan űrszondáról, amelyet egy másik bolygó lakói küldtek. Miután földet értek a Bayan-Kara-Ula hegységben, a szövegek állítólag arról számolnak be, hogy a békés szándékú idegenek összetűzésbe keveredtek a Ham törzs tagjaival, a szomszédos barlangok lakóival, akik levadászták és meggyilkolták őket.

 

Azok a fotók, amelyekről azt állítják, hogy a Dropa Korongok, valójában a Bi Korongok, amelyekből Kína szerte több ezret találtak, főként a délkeleti tartományokban. A Bi Korongokat a néhány inchestől a több láb nagyságúkig osztályozzák és leggyakrabban jádéból és jadeitből készítik őket egy kis kerek vagy szögletes lyukkal a közepükön.

 

A legtöbb Bi Korong a csiszolt kőkorszakból (kb. Kr.e. 3000) való, azonban csak a Shang-dinasztia időszakáig találtak ilyeneket. A Bi Korongok a Shang-perióduson túl általában gazdagon díszítettek: sárkányokat, kígyókat és olykor halakat véstek beléjük, s rituális szertartások során használták őket.

 

A legtöbb neolitikus Bi Korongot sírhelyeken találták, az elhunyt feje vagy lábfeje alá temetve. Van olyan elmélet, amely szerint az elhunyt szellemét volt hivatott szolgálni. Az olyan szerzők szerint, mint Hartwig Hausdorf, egyetlen Bi Korongot sem találtak, amely olyan írást vagy spirális rovást tartalmazott volna, mint amilyennel a dropák történetében találkozunk.

 

A dropa lemezekről azt mondják, hogy 12 hüvelyk (kb.30cm) átmérőjűek. Mindazonáltal, egy Hausdorf és mások által mutatott fekete-fehér fénykép egyértelműen leleplez egy, az aljzatra helyezett korongot, s egyértelműen több láb átmérőjű és egyáltalán semmilyen jelzést nem tartalmaz.

 

 

Orosz kutatás

 

Orosz tudósok látni szerették volna a korongokat, ezért többet Moszkvába küldtek bevizsgálásra. Csiszolással eltávolították azokat a kőzetszemcséket, amelyek beléjük tapadtak, ezt követően pedig vegyelemzés alá vetették őket. A tudósok meglepetésére a korongok kobaltot és egy másik fémszerű anyagot tartalmaztak nagy mennyiségben. Sőt, amikor egy különleges forgókorongra helyezték őket, Dr. Vyatcheslav Saizev szerint, aki a Sputnik nevű szovjet magazinban írta le a kísérletek menetét, vibráltak, illetve egy szokatlan ritmusban úgy „dúdoltak”, mintha elektromos töltés haladt volna rajtuk keresztül. Vagy amint azt egy tudós érzékeltette: „mintha egy elektromos áramkör bizonyos részét alkották volna”. Nyilvánvaló módon olykor nagyfeszültségnek voltak kitéve.

„Olyannak tűnnek, mint az ősi merevlemezek, amelyek úgy forognak, mint azok a merevlemezek, amelyek napjainkban vannak. Talán ha egyszer el tudnánk olvasni ezeket az ősi merev lemezeket, akkor több kérdést is meg tudnánk válaszolni.”

 

Wegerer fotói

 

1974-ben Ernst Wegerer osztrák mérnök, fényképeket készített két olyan korongról, amely összecseng a Dropa Korongokról készült leírással. A Xian-ban található Banpo Múzeum egyik csoportos idegenvezetésén vett részt, amikor meglátta a korongokat kiállítva. Azt állította, hogy mindegyik korong közepében egy lyukat, valamint a részben már szétbomlott spirálszerű barázdákban hieroglifákat látott.

 

Wegerer további információkat kért a Banpo Múzeum vezetőitől a vitrinekben található tárgyakról. Az igazgató semmit sem tudott a kövek történetéről, noha minden más agyagtárgyról el tudta mondani a teljes históriáját. Csak annyit tudott, hogy a kőkorongok jelentéktelen „kultikus tárgyak”.

 

Wegerer engedélyt kapott arra, hogy kézbe vegyen egy korongot. Egy kilogrammosra, illetve két fontnyira (kb. 90dkg) becsülte a súlyát, továbbá az átmérőjét egy lábnyira (30,48cm). A hieroglifák nem látszódtak a fényképein, mivel részben már lemállottak, s a fényképezőgép vakuja elhalványította az olyan finom részleteket, mint a spirális barázdák.

 

A látogatását követő néhány nappal, az igazgatónak el kellett hagynia az állását anélkül, hogy közölték volna az okát. 1994 márciusában mind ő, mind a két kőkorong eltűnt Wang Zhijun professzor, a Banpo múzeum igazgatója szerint.

 

forrás: http://www.crystalinks.com/

 

Boldog napot!

  • billige fodboldtrøjer
  • fótboltatreyjur
  • stroje piłkarskie
  • maglie di calcio online
  • comprar camisetas de futbol baratas
  • futbalove dresy shop
  • fotbalové dresy eshop
  • fotbollströjor med tryck
  • fotballdrakter på nett
  • goedkope voetbalshirts kopen
  • maillots football boutique
  • fussball trikots outlet