Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A „fehér kőművesek”, a „szent maffia”, avagy a gyanú árnyéka „Isten művén”

Vajon mit titkol az Opus Dei nevű egyházi szervezet? Mennyire esett túlzásokba Dan Brown A Da Vinci-kód című könyvében, amikor az Opus Dei módszereiről és gyakorlatairól lebbentette fel a fátylat? Mennyiben szolgált rá az Opus Dei a „szent maffia” elnevezésre?

 

Opus Dei, magyarul „Isten Műve”, egy olyan katolikus mozgalom, illetve pasztorális intézmény, amelyet egy bizonyos spanyol pap, név szerint Josemaría Escrivá de Balaguer alapított Madridban 1928. október 2-án. Magát a szervezetet csak jóval később, 1951-ben ismerte el a pápa, és 1982-től kezdve működik prelatúraként (kánonjog szerinti jogi személyként) Római központtal. Befolyását és legitimációját mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az alapítóját előbb boldoggá (1992), majd szentté (2002) avatta II. János Pál pápa.

 

www.opusdei.us

 

Deklaráltan ennek a szervezetnek a keresztény szellemiség erősítése a célja a családi és társadalmi életen, valamint a hivatáson keresztül. Ettől érthetőbben úgy is megfogalmazzák saját céljukat, hogy az Istennel való találkozásra a mindennapi munka és az életkörülmények kiváló lehetőséget nyújtanak. Az Opus Dei saját bevallása szerint a szolgálatra és a társadalmi viszonyok javítására helyezi a hangsúlyt.

Ettől sokkal sejtelmesebb megfogalmazásuk, hogy Krisztussal óhajtanak találkozni a mindennapi életen keresztül. Az Opus Dei a Római Katolikus Egyházzal kart karba öltve tart lelki képzéseket és közreműködik a katolikus hit terjesztésében.

 

Az Opus Dei azonban több kutató szerint nem csupán egy jótékonysági és karitatív tevékenységeket is végző egyházi intézmény, hanem egyúttal egy komoly befolyással bíró titkos társaság is.

Kezdjük onnan, hogy már magát az alapítót is sokszor fasisztának bélyegezték. Miért? Mert Escrivá  és Franco minimum szimpatizáltak egymással, illetve elismerték egymást.

 

http://static.libre.eu/

 

 

Második megalapozott vád Isten Művével szemben, hogy szekta. Tény, hogy „vannak szektariánus jellegű, megkérdőjelezhetetlen szabályaik és kötelezettségvállalásaik”. Ezen kívül a papság megszabja, hogy mely könyvek olvashatók és melyek tiltottak (index) az alapján, hogy mi fér össze a szellemiségükkel és mi nem. A visszásságokról és a berkeken belül zajló élet visszásságairól a kilépett tagok adtak felvilágosítást.

Így többek között olyan szigorúnak, vitathatónak és problematikusnak mondható a képzésük, vagyis az „apostoli élet”, hogy a papok mélyre ható személyiségváltozáson mennek keresztül, esetenként szinte agymosáson esnek át. Legalábbis így tűnhet a kívülállóknak, amikor az egyéni önsanyargatásról, vezeklőöv viseléséről és ehhez hasonló testi szenvedésekről hall.

A tagtoborzásokról is beszámoltak a szemtanúk, amelyek során sokszor éltek a pszichikai kényszer eszközével: elszigetelt és kontroll alatt tartott fiatalokat próbáltak rábírni a csatlakozásra.

Az egykori tagok azt is elárulták, hogy ha valaki ki óhajt lépni a szervezetből, akkor számolnia kell a következményekkel. Például Denys Turner, a Cambridge-i Egyetem teológusprofesszora és brit akadémikus nyolc évi tagság után döntött úgy, hogy kilép az Opus Deiből, minekután közölték vele, hogy „elveszett a lelke.”

A kilépőkről egyébként az alapító úgy nyilatkozott, hogy öt centet sem adna a lelkükért. Ennyi a lojalitásról.

 

A kritikák között szerepel a konzervativizmus és az a felsőbbrendűséget is magába foglaló, alapvetően elitista-kiválasztotti hozzáállás, amely az Opus Dei-re mindig is jellemző volt.

 

Jean-Francois Signier így fogalmazza meg: „A Vatikánba is beépült Opus Dei kétes kapcsolatokat tart fenn a politika és a pénz világával, sokszor rászolgálva a szent maffia gúnynévre.”

 

Szintén a kiszivárogtatások révén szereztünk arról is tudomást, hogy egyes szertartásaikat misztikus-mágikus és sok esetben szabadkőműves szimbólumokkal díszített helyiségekben végzik.

Bizonyos feltételezések szerint az Opus Dei belső köre az ősi kabbalisztikus mágia követői közé tartozik. Éppen ezen okoknál fogva már az 1930-as években többen „fehér szabadkőműveseknek” titulálták őket.

Ismét egy konkrétum: Ángel Carrillo de Albornóz, jezsuita pap, azzal vádolta meg az Opus Dei-t, hogy szándékosan titkolózik, miközben szabadkőműves doktrínákat fogad be. 

Az 1930-as években a polgári bíróságnak semmilyen szabadkőművességgel kapcsolatos vádat nem sikerült az Opus Dei-re rábizonyítania.

 

http://www.opuslibros.org/

 

Maradjunk annyiban, hogy a bennfentesek szerint nincsenek titkaik, ugyanakkor van egy latin nyelvű szabályzatuk, amelyet csak kevesen értenek, illetve csak bizonyos módosítások után volt hajlandó a Szentszék jóváhagyni és elismerni. A gyanú akkor vetődik fel, amikor arról értesülünk, hogy az eredeti alkotmányt – tehát a módosítást megelőző alapszabályzatot – nem engedték nyilvánosságra hozni annak elviségére hivatkozva. Vajon miért? A válasz: nem volt összhangban Escrivá eredeti elveivel.

 

Az Opus Deinek megközelítőleg 85 000 tagja van. A fő kérdés itt is ugyanaz, mint a szabadkőműveseknél: vajon az egyének meddig hajlandók elmenni, ha a testvériségük/szervezetük azt sugallja nekik, hogy Isten nevében kell érvényesíteni a befolyásukat.

Eklatáns példa erre a Passió című film, amelynek a rendezőasszisztense, Jan Michelini szupernumerárius az Opus Dei-ben. A Passió című filmnél maradva, nem elhanyagolható körülmény, hogy II. János Pál pápának külön vetítést szerveztek, ami nagymértékben hozzájárult a film kasszasikeréhez.

 

Ez csak egy kiragadott példája Robert Hutchison-nak, aki könyvet írt az Opus Dei titkairól, s összefüggésbe hozta számos világi személlyel. Továbbá rámutatott az Opus Dei befolyására, amelyet a tagjain keresztül a világra gyakorol. (média, film, oktatás)

Tény, hogy a Vatikán és az Opus Dei között több kapcsolatot is találunk. Példák erre:

Justo Mullor érsek, a vatikáni diplomaták Pontifica Accademia Ecclesiastica-nak az igazgatója

Julián Herranz Casado bíboros, aki a Római Kúria jogi szövegértelmezéssel foglalkozó hivatalának elnöke.

Az Opus Dei világi kapcsolatait fémjelzi többek között Luis Vallis személye, aki a spanyol Banco Popular elnök-vezérigazgatója volt. Nyílván az sem véletlen, hogy 47 millió dolláros amerikai székhelyt építettek maguknak New York-ban.

 

A fentiekből kitűnik, hogy a spanyol inkvizíció hazájában született, önmagát „Opus Dei”-nek, vagyis Isten Művének nevezett szervezet valahogy nem teljesen feddhetetlen és makulátlan. A fentiek alapján azt szűrhetjük le az Opus Dei-ről, hogy A Da Vinci-kód által feltárt beszervezési és átnevelési módszere, valamint a képzés során tapasztalt lelki megrázkódtatásokról szóló hírek, továbbá a szervezet összeesküvés-jellegű, szektariánus beállítódása nem teljesen alaptan, nem teljesen túlzás vagy fikció.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..