Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A félelem mint a spirituális fejlődés egyik gátja

Van úgy, hogy tiszta szívünkből vágyunk valamire, de mégis van valami, ami ettől távol tart bennünket. Egy gát, mely nem más ,mint a félelem. Pl.: úgy érezzük, szeretnénk kommunikálni idegen, illetve más bolygókon élő lényekkel, de a TV-ben látott képeket felidézve megrettenünk, s elutasítjuk ezt a fajta vágyunkat. Hisz ha valami még sosem történt meg velünk, mit csinálunk? Próbáljuk valamilyen érzéshez kötni, kutatunk az elménkben régi mintákat keresve, vagy esetleg mások beszámolóit idézzük föl, hogy ők mit éltek át, s mit meséltek róla. Így az az érzés vagy jó, azaz pozitív érzetet teremt, vagy rosszat, negatívat.

 

http://upload.wikimedia.org/

 

Általában, ha találtunk egy negatív „mintát” az új dolgokra vagy az előttünk álló eseményekre, akkor – sajnos – ez meg fogja gátolni az új dolog, illetve esemény igazi átélését, s nem tudjuk oly tisztán megélni, ahogyan azt kellene. Hisz már előre félünk attól, mi fog történni, holott azt senki sem tudhatja, főleg nem mi, akik át sem éltük. Ezáltal azon a dolgon nem tudunk túl lépni, átjutni rajta, s megrekedünk egy szinten. Tehát gátat helyezünk saját megélésünk elé, s ez a gát csak egyre és egyre nagyobb lesz, mivel bensőnk vágyik arra a dologra, de nem éljük meg a félelmünk miatt, s ez a belső vágy és félelem harcot, hatalmas gátat épít fel bennünk. És a mi magunk által épített gátat senki sem fogja tudni lerombolni vagy esetleg felrobbantani, csak mi.

 

A félelmet le kell győzni! De hogyan? Javaslom, kerüljük meg, egyszerűen hagyjuk ki a játékból. De ehhez ismerni kell a félelem játékszereit. Mit csinál a félelem? Eleve elképzeltet egy várható eseményt, leképez egy történést, s az ember erre a képre emlékezve, ezt felidézve már nem választja azt az utat, inkább visszafordul, s más útra tér. De az a legrosszabb, amit tehetünk, hogy félelemből döntünk, mert így a félelem győzött, elérte a célját. Tehát a feladat: megkerülni őt!

Ne hagyjuk, hogy a félelem által generált képek mintát alkossanak lelkünkben, gondolatainkban. A jövendő eseményt úgy képzeljük el, mint egy fényben úszó, aranyszínben szikrázó ajándék képét, mely jön felénk, s belőle végtelen szeretet árad, s tudjuk, ha odaértünk, a miénk lesz.

A múlttal ne törődjünk, ne hozzuk elő a rossz képeket. S ha van olyan dolog, amely már egyszer megtörtént, s bennünk található egy negatív „minta”, amire a lélek tényleg emlékezhet, akkor is próbáljuk meg a fenti módszert elképzelve legyőzni a félelmünket.

Egy bölcs mondás szerint: „Kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba.” Hiszen a körülmények és minden, még mi is, folyamatosan változunk, akkor miért gondoljuk, hogy az esemény úgy fog történni, mint azelőtt. Ha minden változik célszerű, sőt szükségszerű, hogy a végkimenetel is változzon.

 

Ha a jövendőt úgy képzeljük el, mint egy szikrázó, felénk lebegő, vakító ajándék képét, már alig várjuk, hogy odaérjünk és kibonthassuk, és hogy a tartama a miénk legyen. Hisz ami ilyen csillogóan szép és amiből így kívülről is árad az a hihetetlen, mondhatni, feltétel nélküli szeretet, akkor mi lehet benne? Javaslom, hogy vágyjunk arra a meglepetésre, ami felénk jön, s fogadjuk tárt karokkal a jövőt!

 

http://www.decodingcreativity.com/

 

A vívódás

 

Miért nem lép az ember

mikor van lehetőség,

miért nem mer

mikor ez lehetne a bőség?

 

Miért nem vállalja fel

azt, amit úgy érzi

most, most tennie kell?

 

Miért vár, ha tudja

az idő múlása

az ő esélyeit sújtja?

 

Miért fél és miért tétovázik,

az esőben csukott ernyővel

miért ázik?

 

Talán félünk

otthagyni a múltat

félbeszakítani és kezdeni egy újat.

S a biztosat választjuk a bizonytalan helyett,

holott tudjuk, a biztos jobb már nem lehet.

 

A biztostól reméljük

amit a bizonytalan adhat,

a biztostól várjuk

amit a bizonytalan nyújthat.

 

Hibát, hibára halmozunk

mentegetőzünk, hadakozunk

Istenhez fordulunk és várunk

majd egy életszakaszt

az érkező csönddel lezárunk.

 

Pedig merni kéne

vállalni a rosszat,

ami még mesébe illő

boldogságot hozhat.

 

Kiállni mellette

bátran és merészen

büszkén vállalni azt,

mi lerakva és készen.

 

Ne csak ábrándozzunk

tegyünk is érte!

Ki úgy érzi lépnie kell

tegye hát meg végre!!!

 

Bízni a jövőben

mindig csak előre,

soha ne nézz hátra

sok van még belőle!

 

Béres Andrea

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..