Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A feltámadás ajándéka

Ezúttal szeretnék a feltámadásról úgy értekezni, hogy közben nem a mai keresztény és/vagy zsidó-keresztény megközelítés valamelyik dogmatikus útját járom végig, hanem az ősi, ha lehet azt mondani, eredeti és egyetemes érvényű ösvényét követem.

 

forrás: http://1.bp.blogspot.com/

Erre a megkötésre – amely nem is annyira megkötés, mint kiterjesztés – és tisztázásra azért van szükség az elején, mert lépten-nyomon tapasztalom, hogy az őseredeti, valóban kozmikus töltetű és nemzeteken átívelő kereszténységet szinte minden európai és Európa-környéki kultúra a maga szája íze szerint értelmezte: elvette belőle, amit hasznosnak ítélt és otthagyta mindazt, amit szükségtelennek tartott. Igen, a vallás biznisszé vált, méghozzá egy sokkal nagyobb kaliberű üzletté, mint azt a mai pénzhatalom diktatórikussága kapcsán érezzük. Miért? Mert pénzért elsősorban anyagi javakat vagy anyagiakkal összefüggő dolgokat lehet venni – ha az embert tárgynak, eszköznek vagy terméknek tekintjük, akkor embert is –, azonban a valóságosnak beállított álvallások lelkeket csábítanak el és tartanak a markukban.

 

Honnan lehet tudni egy vallásról, hogy álvallás? Erről már több előadásomban és cikkben szóltam korábban, ezért csak rövidem térek ki rá: a minden más irányzatot kirekesztő, az önmaga kizárólagosságát hirdető, a szenteket önkényesen kisajátító, a pénzen alapuló, az erőszakosan térítő, a politizáló és a szabad akaratot korlátozó vallási irányzatok jó eséllyel pályázhatnak a véleményem szerint hamis, illetve álvallás címre. (a kettő nem ugyanaz)

Egyszerűbben, de lényegre törően fogalmazva, Krisztus feltámadása nem sajátítható ki egyik vallási irányzat által sem, mivel ez az üdvtörténeti esemény homlokegyenest szemben áll az emberi intoleranciával, valamint hazugságra/megtévesztésre irányuló hajlammal.

 

Most hogy ezt tisztáztuk, értelmet nyer az is, hogy miért tartom egyetemesnek Krisztus feltámadását és miért nem tartom helyesnek, ha beleerőltetjük egy-egy emberi törekvés motiválta/kreálta vallási formációba, még ha az oly csábítóan is hangzik, mint a feltámadás és az örök élet ígérete.

 

Krisztus álláspontom és hitem szerint valóban feltámadt, ugyanakkor nem tudok teljes mértékben azonosulni a „hivatalos” bibliai beszámolókkal, mert azok szerintem az emberi elme szüleményeivel vegyítve nem képviselik azt az értékrendet, amit krisztusinak lehetne nevezni. Inkább általános emberi etikai és morális értékekre építenek, miközben az olvasó egyetértésére, de még inkább együttérzésére apellálnak.

forrás: theogler.blogspot.com

Én a sorok mögött létező és minden bizonnyal a Vatikáni Levéltárban megtalálható Biblia eszmeiségéről próbálom fellebbenteni a fátylat a húsvét kapcsán.

 

Érdekes ez a magyar kifejezés: húsvét. Mintha a hústest elhagyása lenne nem is annyira burkolt módon belerejtve az ünnep megnevezésébe. A hústest és a vele való azonosulás, továbbá az anyagi léttől való függőség, mely korunk egyik legnagyobb üdvtörténeti, metafizikai és tudati kihívását jelenti, nem végleg győzetett le, amikor Krisztus feltámadott, hanem csupán Krisztus által. Sarkalatos kérdésnek tartom, hogy bár a többi ember követheti ezt a példát, de helyette Krisztus nem végezheti el a megváltás nagy művét.

 

Ám hiba volna azt hinni, hogy ez önérdekből történt. Úgy vélem, a feltámadásnak kozmikus jelentősége volt: az isteni tudat megmutatta, hogy a világ kötőerői felett áll és uralkodik azokon.

 

Ezen kívül Jézus Krisztus példája az ember archetipikus útja. Az embernek is be kell járnia (jobbára egyénileg!) a maga kálváriáját, egészen a golgotáig, ahol az áldozathozatal elengedhetetlen. Szabad akaratból és az intuitív értelemre alapozva vállalnia kell a halál irgalmat nem ismerő megrázkódtatását, amelyet csak az tud, aki már szembenézett vele – e sorok írójának volt már ebben része. Nem igaz, hogy valaki tudja, milyen meghalni azelőtt, hogy valóban szembe találkozott volna a Halál hűvös és nyugtató leheletével.

 

Nem hiszem, hogy ebben az életünkben úgy kellene élnünk, mint az a Jézus, aki élete vége felé készült a halálra és a nagy tettére, de a titkát minden embernek el kellene sajátítania, hogy ne érje őt túlzottan nagy meglepetés odaát.

Nem arra gondolok, hogy a test mindenképpen itt marad, feloszlik, és a beharangozott végső ítélet, illetve a test feltámadása emberi, vagy inkább ördögi kitaláció; vagy hogy dermedt bénulás fogja el a fejletlen lelket, amikor rádöbben, hogy átverték az „automatikus” vagy „megvásárolt” feltámadás dajkameséjével, hanem arra célzok, hogy a halál kapuján való átlépés az isteni létmódokat és a valódi halhatatlanság kapuját tárják fel az ember előtt.

A halál után a lélek többé-kevésbé emlékezni kezd arra, hogy ki is ő valójában, és rájön, hogy a teste csupán egy álruha volt, amelytől most örökre elbúcsúzhat, s ő lényegében már feltámadt, örökké él és a határtalan szellem birodalmában – ha nem is feltétlenül az angyalok között – a maga fejlettségi szintjén folytathatja az örökkévalóság bebarangolását.

forrás: http://www.religionlink.com/

Ez természetesen tudatállapot kérdése. Nem mindenki éli meg ilyen nagyszerűen és tisztán a halál utáni feltámadás misztériumát, főleg azok nem, akik mindenáron ragaszkodnak a testükhöz, mert egész életükön keresztül azt táplálták magukba, hogy az majd csak később fog feltámadni. Az ilyen korlátozott tudattal rendelkező emberek a testükkel együtt képzelik el a feltámadást és olyan ígéretekben hisznek, amelyeket Jézus nem mondott. Ő egy új tudatosságról, isteni világokról és az ember megistenüléséről beszélt, amely az anyagi világ bilincseinek a leoldása nyomán valósulhat meg, mely időben akár több világkorszakot is felölelhet.

 

Krisztus feltámadása lényegében egy útmutatás, mely elvezeti az embert a magasabb rendű valóságokhoz, amelyekből oly sok van, hogy csak vitatkozni lehet azon, melyik valóságosabb a másiknál. Én ehelyütt megelégszem azzal, ha a nyájas Olvasó, felismeri, hogy tudatát fátylak burkolják be, melyeket a megértés fokozatai és az isteni értelemmel összhangban véghezvitt, helyesen élt élet tud fellebbenteni, s nem az üres vallási frázisok.

 

Innen nézve, a húsvét a feltámadás ígéretén kívül számomra magában hordozza az isteni mivoltunkra, a lélekre való emlékezés időszakát, valamint az örök visszatérés törvényét.

Ami az emlékezést illeti, nem kétséges, hogy nem a memóriakapacitásunkra gondolok, hanem arra, hogy mennyiben vagyunk mi kapcsolatban Istennel. Ez a kapcsolat szerintem a bennünk található lelki részen keresztül eleveníthető fel és erősíthető meg. Forduljunk a lelki fejlődés irányába is a mindennapokban! Ne hanyagoljuk el a lelkünket! Törődjünk másokkal szeretetből és elvárások nélkül, akkor is, ha nem értünk egyet sok botlásukkal!

 

Az örök visszatérésről pedig csak annyit, hogy a lélek az, aki képes arra, hogy visszatérjen, a test lélek nélkül olyan, mint az autó sofőr nélkül. A visszatérésről nem mi döntünk, hanem felettünk álló hatalmak, így érdemes velük jóba lenni. Nem félelemből, hanem mert ők a szeretetnek és a gondviselésnek egy olyan fokán léteznek, amelyről csak legjobb pillanatainkban lehetnek felismeréseink.

 

Olykor érdemes így is végiggondolni a húsvét szentségét és jelentőségét, mert a fényhez csak a sötétségen keresztül vezet az út vissza. Ritka a kivétel.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..