Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A Fémkönyvtár és a 22-es csapdája

A Táltosok barlangjában elrejtett Fémkönyvtárra Móricz János hivatkozásán kívül más bizonyíték nem állt rendelkezésünkre. Mivel az 1976-os Neil Armstrong vezette expedíció nem biztosította a leletek sérthetetlenségét, emiatt Móricz nem mutatta meg a leletek helyét, kiszállt a vállalkozásból. Az expedíció sikertelensége a legtöbb kritikus számára bizonyíték arra, hogy a Fémkönyvtár nem létezik, ezzel mintegy megbélyegezve Móricz János állításának hitelességét. Azonban ne felejtsük el, hogy a shuar fősámán kizárólag azzal a feltétellel avatta be Móriczot a törzs titkába, hogy az emberiség számára csak és kizárólag oly módon legyen megismerhető, hogy biztosítsák a leletek sérthetetlenségét. Erre akkor nem volt garancia. Inkább vállalta Móricz a hiteltelenné válást, minthogy kockáztatta volna a leletek sorsát?

 

A kérdésre csak és kizárólag akkor kaphatunk megnyugtató választ, ha megismerésre kerülnek a leletek. Azonban ez újabb problémákat vet fel. Az ismert bejárat ecuadori területen van, közel a perui határhoz, a barlang távolabbi járatai Peru területe alatt fekszenek. Ha a Fémkönyvtár perui terület alatt nyugszik, és ecuadori expedíció kutatná fel, az talán újra kiélezheti a két ország közötti feszültségeket. 1941-ben egy komolyabb konfliktust okozott az őserdei részek hovatartozásának kérdése, Peru elfoglalta Ecuador déli területeit, majd ezután 1981-ben és legutóbb 1995-ben az ún. 1 hónapos Cenepa-háború bizonyította, hogy manapság is feszült a helyzet a két állam között. A konfliktusokban mindkét fél körülbelül 500-500 főt veszített. De ez csak az egyik probléma. A fő kérdés az, hogy a titkot őrzők találnak-e újra egy olyan személyt, akit beavathatnak a titkukba. Az 1976-os példa is megmutatta, hogy csak technikával és erővel nem lehet a leleteket felszínre hozni, szinte képtelenség a föld alatti labirintusrendszerben megtalálni a helyes utat. Időszerű lehet a Fémkönyvtár titkainak megismerése, mert csupán újra ráfókuszálódott a figyelem a közelmúltban? Aligha. A nemzetközi diplomácia vajon garantálhatja-e a leletek épségét? Jobb-e a világ, mint 1976-ban? Aligha.

 

A bemutatott „aranylemez” biztonságáról Guillermo Aguirre gondoskodik egyéb Móricz-dokumentumok társaságában. Ő életrajzírója és barátja Móricz János egykori barátjának, a baszk-argentin származású Julio Goyennek, akit Móricz magával vitt az 1969-es expedíció előtt a Tayos-barlangba. Guillermo Aguirre állítása szerint a lemez a Tayos-barlangból származik, de csak és kizárólag szavahihetőségére támaszkodhatunk, hiszen fényképfelvétel nem készült magáról a Fémkönyvtárról. A fényképeket Magyarországon Purisaca Golenya Ágnes tette közzé honlapján, ilyen részletességű fotók először itt kerültek bemutatásra a leletről.

 

A közeli részleten jól kivehető, hogy egy gyűrődés mentén megsérült a felszíni aranyfilm réteg és láthatóvá válik az eredeti bronzos színű fémlemez. A jelek bekarcolása után vitték fel a vékony aranyréteget, mert azon nem látszódnak rajzolás-irányú kopásnyomok. Az aranyozás szerepe tehát csupán a korrózióvédelem volt. Vagy nem állhatott rendelkezésre megfelelő mennyiségű arany, hogy az egész lemezt abból készítsék el, vagy felismerték a készítők, hogy puhasága miatt az arany alkalmatlan vékony hordozóréteg kialakítására. Az utóbbit tartom valószínűnek. A lemez felszínén több helyen szabályos, rácsszerű felületi benyomódás látható.

 

A kézirat-fotó egy lehetséges fordítókulcs részletét mutatja be.

 

A bemutatott lemez példáján is láthatjuk, hogy nem a tárgyak aranytartalma az igazán értékes. Nincs viszonyítási alap, hogy mekkora értéket képvisel egy általunk ismeretlen nép/civilizáció üzenete, írásos emléke. A képírást nemcsak lefordítanunk és elolvasnunk kell, hanem aktualizálni, melyek azok az információk, amelyek nekünk szólnak, ha az elrejtők célja az volt, hogy egyfajta időkapszulával üzenjenek a jövő emberiségének. Annak az emberiségnek, amelynek nincs meg a megfelelő bölcsessége ahhoz, hogy a jelenleg is rendelkezésére álló információkat helyesen felhasználva jobbá tegye az életét. A gazdasági vagy önös érdek gyakran ellehetetleníti a legjobb kezdeményezéseket – nézzük csak a környezetvédelemben a Riói Konferencia „eredményeit” vagy a globális vezetők ellenszenvét a Keshe Alapítvány fantasztikus újításai iránt. Mihez kezdenénk tehát egy „újabb” tudással? Gyakorlatias okokból először a hadiipar venné „gondozásba” egy ősi, fejlett civilizáció könyvtárát. Mindezek után egy újabb „szűrőn” menne át, meghatároznák egyes körök, mi az, amit megtudhatunk az ősi írásokból és mi az, amit nem. Ha valaki kételkedne ebben, az tegye fel önmagának a kérdést: a Vatikán titkos könyvtárába vajon miért nem szabad a bejárás? Szerintem az igazi csapda ez. Technikánk van, információnk van, a Teremtő iránti alázatunk azonban elveszett. Nélküle azonban hasztalan döngetjük azokat az ajtókat, melyek csak az EGY-S-ÉG-re érett személynek nyílhatnak meg. Erre pedig a shuar törzs a garancia. Isten segítse küldetésüket!

 

Varga Zoltán

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..