Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A FENT ÉS A LENT FILOZÓFIÁJA

Írta/Szerkesztette: Posted on 0

„Ahogyan fent, úgy lent, s ahogyan lent, úgy fent.” – szokták sok helyütt idézni a szinte szállóigévé vált mondást. De vajon tudjuk-e, kitől származik és milyen bölcsességekről ad hírt ez a velős aforizma? Ismerjük-e a teljes eredeti művet, amely évezredek távlatából néz le ránk? S legfőképpen az a kérdés, hogy meg tudjuk-e fejteni, s merjük-e alkalmazni és akarjuk-e érvényre juttatni ezt az aranyigazságot?

fentéslentfilozófiája1

SMARAGDTÁBLA

 

A Tabula Smaragdina, magyarul a Smaragdtábla nem másnak, mint az egyiptomi magaskultúra megalapítójának, Thotnak, a későbbi Hermész Triszmegisztosznak a munkája. Mindenféle beharangozás nélkül előbb lássuk magát a 13 soros szöveget latin verzióban és magyar fordításban Hamvas Béla interpretációjában.

1 . Verum, sine mendatio, certum et verissimum.
 Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.

2. Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unis.
Ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van, és ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, így érted meg az egy varázslatát.

3. Et sicut omnes res fuerunt ab uno, meditatione unis: sic omnes res natae fuerunt ab hac una re, adaptatione.
És ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.

4. Pater eiust est Sol, mater eius Luna, portavit illud ventus in ventre suo, nutrix eius terra est.
Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.

5. Pater omnis thelesmi totius mundi est hic.
Ő a theleszma, az egész világ nemzője.

6. Vis eius integra est, si versa fuerit in terram.
Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.

7. Separabis terram ab igne, subtile a spisso, sauviter, cum magno ingenio.
Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel.

8. Ascendit a terra in coleum, iterumque descendit in terram et recipit vim superiorum et inferiorum. Sic habebis gloriam totius mundi. Ideo fugiat a te omnis obscuritas.
A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ felett így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.

9. Hic est totius fortitudinis fortitudo fortis. Quia vincit omnem rem subtilem, omnemque solidam penetrabit.
Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.

10. Sic mundus cratus est.
A világot így teremtették.

11. Hic adaptationes erunt mirabiles, quarum modus est hic.
Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.

12. Taque vocatus sum Hermes Trismegistos, habens tres partes philosophiae totius mundi.
Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.

13. Completum est quod dixi de operatio solis.
Amit a Nap műveletiről mondtam, befejeztem.

– Hermész Triszmegisztosz –

 

 

MIÉRT FONTOS A FENT ÉS A LENT?

 

A Tabula Smaragdina mondanivalójáról könyvet lehetne írni, miképpen tették is ezt nagy filozófusaink. Ettől én eltekintenék, mindazonáltal a kiinduló pontjához szeretnék hozzáfűzni egyet, s mást.

Az axióma az, hogy aki az Egy varázslatának műveletét végre akarja hajtani, annak mindenkoron figyelembe kell vennie, hogy ami lent van és ami fent van, egymásnak megfeleltethető.

Vagyis egy mindent átható Szellemről van szó, mely felfogható úgy is, mint egy Univerzális Egységtudat. Ez a monizmus elméletének az alapja. Tehát minden egyetlen szupertudatból áll össze. Egyetlen legfelsőbb Lény, a végtelen és megszemélyesült Alkotókészség hat át, hoz létre minden létezőt és minden őbelé tér vissza. Ő az Alfa és az Omega. Eddig még egészen egyértelmű és bibliai a történet. Azonban a helyzet akkor kezd igazán bonyolulttá válni, amikor a két végpont közé tekintünk. Ugyanis a „fenttel” – minden élőlény, dolog stb. eredetével – kezdeni a teremtést és megint csak a „fenttel” fejezni be, teljesen logikus és evidens. Hiszen minden oda tér vissza, illetve oda olvad vissza, ahonnan származik. S ha ezt a forrást Istennek, Teremtőnek, Mindenhatónak hívjuk, akkor a körforgás végén is szükségszerűen neki kell állnia. De ettől még magát a teremtési folyamatot nem értettük meg. Vegyük észre, hogy amikor átsiklunk a teremtés egész folyamatán, éppen a lényeget veszítjük el. Márpedig számunkra, emberek számára a lényeg a létünk, a létből fakadó alapkérdéseink, létezésünk célja, minősége és lefolyása. Ebben ad örökérvényű útmutatást a bölcsesség isteni képviselője, Hermész Triszmegisztosz.

 

Ne felejtsük el, hogy a monizmusban (minden létezőt egyetlen alapelvre visszavezető filozófiában) az egyéni lélek sohasem válik homogénné a Mágikus Egésszel. Ezzel szemben a mágikus szolipszizmus – egyedül önmaga(m)izmus – arra helyezi a hangsúlyt, hogy a létezők sokféleségében csakis a Teremtő önmaga létezik, s az elkülönülés metafizikai értelemben lehetetlen és abszurdum, ergo illuzórikus. De félretéve a bonyodalmas fejtegetéseket, a fent és a lent filozófiája azt sejteti, hogy kissé tévesen definiáltuk önmagunkat az elmúlt kétezer esztendőben.

 

Ha ugyanis elfogadjuk, hogy minden létező (és nem létező) az Egy gondolatából származik, akkor minden élőlény, valamint a természet minden megnyilvánulása az élettelennek tartott dolgokat is beleértve az Egyből keletkezett. Így az önmegismerő embernek nincs is más dolga, mint a téves megkülönböztetéseket felismerni, feltárni, majdan a megfelelő helyükre tenni a dolgokat. Azt a folyamatot, amelynek során elválasztjuk – megkülönböztetjük – a „dolgokat” egymástól, majd megismerjük azok valódi természetét, s az ily módon nyert valódi ismeret szerint újraegyesítjük a dolgokat, alkímiának nevezzük.

 

Az alkímia gyakran használja az átváltozás, idegen szóval transzmutáció fogalmát. Nos, ezt nem úgy érti, hogy valamit eltűntet, elvarázsol vagy eliminál, hanem hogy az őseredeti és tiszta, azaz isteni állapotába emel vissza valamit. Még egyszer, az alkímia képes megváltoztatni az elemeket és a tulajdonságokat átváltoztatván azok isteni alkotórészeit. Kérdés: hogyan csinálja?

 

Ismeri a titkos, hermetikus formulát: a fent és a lent filozófiáját. A hermetikus, az alkimista birtokában van annak a transzcendentális tudásnak, amely megmutatja, hogyan teremtette Isten a világot. Ezt a gondolatmenetet követve bármit képes átalakítani.

Értsük meg helyesen: minden, ami ebben a teremtett világban létezik, a szellemi létből származik egyfajta isteni logika és átváltoztatás (átvitel) szerint. Aki képes látni a láthatatlant, vagyis részesül az isteni tudásból, annak egyértelmáen látható lesz, hogy mindent az isteni törvények, erők, energiák, szándékok, ideák stb. hoznak létre, s semmi, de igazán semmi nem létezik elkülönülve az isteni Szellemtől. Voltaképpen, amit mi isteni Önvalónak nevezünk, az sem más, mint a Teremtő, aki szellemként, lélekként és testként önmagába visszahajolva megtapasztalja önmagát. (Ezért is nagyon-nagyon igaz, hogy az embert Isten a saját képmására teremtette.)

 

MIKROKOZMOSZ – MAKROKOZMOSZ

 

A fent és a lent filozófiájának árnyaltabb képét kapjuk, ha eltöprengünk a mikrokozmosz és a makrokozmosz hasonlóságán és kölcsönös megfeleltetésein. E filozófia értelmében az ember a „kisvilág”, míg az univerzum a „nagyvilág”. Másképpen az ember az univerzum kicsinyített mása, a világmindenség miniatürizált megjelenési formája. Ettől is egyedi!

Hermész felhívja beavatottjai figyelmét arra, hogy az univerzum összetevői között egyfajta isteni analógia áll fenn: hasonlóság, párhuzam, kölcsönösség, megfelelés, megegyezés. Ez az egység elve, az egységes alapelv tétele. Ez bizonyítja a hermetika (Hermész tanításainak összessége) örökérvényűségét és működőképességét minden síkon. Ezért nevezték Hermészt Triszmegisztosznak, „Háromszorosan Hatalmas”-nak. Hiszen ő mindhárom síkon érvényesülő tudás birtokában volt. Ismerte a test, a lélek és szellem síkjainak az igazságait. (Spirituális értelemben ez a fizikai, az asztrális és a mentális bölcsesség alkotja a hármasságot.)

 

A fent és a lent filozófiája kölcsönös megfelelésekkel dolgozik, amelyeket korrespondenciáknak hív. Ezek a korrespondenciák azért működnek nagyszerűen, mert azonos elvek hatják át őket. Ez kozmológiai értelemben azt jelenti, hogy amely törvények érvényesek a Földön és a Naprendszerünkben, azok az elvek megállják a helyüket a több száz milliárd galaxisban is. Ez már egyfajta szimmetriát sejtet. A szimmetria összemérhetőséget jelent. Ez viszont csak abban az esetben állja meg a helyét, ha a létezők ugyanolyan természetűek (egyívásúak). Ez a hermetikus gondolat köszön vissza a jelenkori asztrofizikából. Például a mai tudomány az univerzum anyagának vizsgálatakor izotrópos (azonos tulajdonságú) modelleket állít fel. S ha tovább megyünk és a rendezettséget, az összefonódottságot, az arányosságot, az intelligens tervezettséget, a célokságot és a rendszerelméleteket vesszük szemügyre, akkor meghökkentő rokonságokra és azonosságokra fogunk bukkanni a hermetika fent és lent filozófiájának és a tudomány forradalmian újszerű teóriáinak összehasonlításában.

 

A fent és lent filozófiája azonban sokkal tágabb, kibővített értelmezést igényel a pusztán anyagi szerveződések elméleteitől. A hermetikus tanok szerint a világegyetem alapanyaga éppen hogy nem az anyag, hanem egy láthatatlan szubsztancia (állomány), illetve egy érzékfeletti világegyetem. Ennek a magasabb világokat magába tömörítő rendszernek pusztán a részleges képmásai a mi fizikai valóságunk tárgyiasult létezői. Egyszerűbben fogalmazva a besűrűsödött szellem alkotja az erőket, s a tovább sűrűsödő, avagy megkötött erők egy része formálódik anyaggá. S fordított irányban is ugyanez az elv érvényesül: az erő nem más, mint finomabb anyag, s a szellem a szabaddá lett erő. Ez is a fent és lent filozófiája, igaz, már jóval spirituálisabb kontextusban, mint korábban. Megjegyzem, az anyag keletkezésének és felbomlásának problematikája sarkalatos kérdése a mai fizikának is, miként a teológiának a szentek – például Jézus – fénnyé válása, vagy a materializációs–dematerializációs jelenségek köre. (Materializációnak hívjuk azt a jelenséget, melynek során tárgyak tűnnek elő a látszólag „semmiből”, míg a dematerializáció ennek az ellentéte, amikor is tárgyak tűnnek el a „semmibe”. A „semmi” ebben az esetben a láthatatlan lét elnevezése.)

 

A fent és lent filozófiája egyetemes elv, ami azt eredményezi, hogy ami a magasabb világokban történik, az valamiképpen levetül, megnyilvánul az alsóbb világokban is. Így a „nagy rend” (makrokozmosz) lehetőségként benne rejlik az emberben. Így válhat az ember „kicsi renddé” (mikrokozmosszá). Ez az ember Isten által megálmodott ideálja, eszményesített lénye. Ez a harmonikus viszony a fent és a lent között. Ezt a képletes kölcsönösségi szerződést rúgta fel az ember, amikor teret engedett magában az önzésnek és eltávolodott az alapprincípiumoktól. Hermész bölcsessége a visszatalálás reménysugarát csillantja fel az ember szeme előtt.

 

Ebből már világosan kitűnik, hogy a fent és lent filozófiája mennyire összetett és messzire vezető. Hermész Triszmegisztosz tanításainak ez csupán a nyitánya, az alapállása, ha úgy tetszik. Mint láthatjuk, ez már a mágia, az alkímia, a metafizika és a spiritualitás vizeire visz el bennünket.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..