Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

„A földönkívüliek a testvéreim”

A csillagászat és a hit közötti kapcsolat a Vatikáni Csillagvizsgáló igazgatójával, Funes atyával készült interjúban. (L’OSSERVATORE ROMANO) – 2008. május 14.

 

„E titkos úton át a mester és én

visszaindultunk világos világba;

s a pihenésre gondolni se késvén,

kusztunk föl, ő elől és én nyomába,

míg a sok szépből, melyet az ég hordoz,

láttam egynémit, egy kis karikába:

és így jutottunk ki a csillagokhoz.”

(Dante: Az Isteni Színjáték;

Fordította: Babits Mihály)

 

http://static.prisonplanet.com/

 

„Ahonnan előjöttünk és ahol egyszer láttuk a csillagokat.” – Ez a Dante idézet, a híres verssor, amellyel a Pokol legutolsó éneke zárul, leírja a csillagászat küldetését. Ez mindenekfelett nem más, mint „visszaadni az embernek, a galaxisok milliárdjainak a megmérhetetlen forgatókönyve előtti, parányi és törékeny teremtménynek a páratlan dimenzióját.” És akkor felfedezzük, hogy nem mi vagyunk azok az egyedüli létezők, akik az univerzumot lakják? A feltevés ezt nem különösebben zavarja. Lehet hinni Istenben és a földönkívüliekben. A sokféle világ és a sokféle életforma létezése, amelyek még fejlettebbek is a miénktől, elfogadható anélkül, hogy belefolynánk a teremtés, a megtestesülés és a megváltástól szóló hit megvitatásába. Egy csillagász és egy pap szavai. José Gabriel Funes-nek, a Vatikáni Csillagvizsgáló igazgatójának a szavai ezek. Ő egy argentin származású, 45 éves, jezsuita, Funes atyának 2006 augusztusa óta van bejárása a Castel Gandolfo-i történelmi Pápai Palotába, amelyet XI. Piusz ajándékozott a Vatikáni Csillagvizsgálónak 1935-ben. Kb. egy éve lemondott róla, hogy utána megkaphassa annak a bazilita kolostornak a kulcsait, amely a Főpapi Villa és Albano közötti határon fekszik. Ez ötvözi az előkelő és a derűs stílusokat, amely a földi dolgok finom szenvtelenségéből fakadnak, melyeket arra használnak, hogy a szemek az égre meredjenek. Az égbolt megfigyelése számára a leghitelesebb emberi cselekedet, ami csak tehető. Mivel – magyarázza a L’Osservatore Romano-nak – az kiterjeszti a szívünket és segít nekünk abban, hogy kikecmeregjünk megannyi pokolból, amit az emberiség a földön létrehozott: az erőszakból, a háborúból, a szegénységből, az elnyomásból.”

 

LOR: Hogyan fordult az Egyház és a Pápaság érdeklődése a csillagászat felé?

 

FUNES: A kezdet XIII. Gergelynél figyelhető meg, aki 1582-ben a naptárreformot kiügyeskedte. Cristoforo Clavio atyát, a Collegio Romano jezsuita papját, részben azzal bízták meg, hogy tanulmányozza ezt a reformot. 1700 és 1800 között három csillagvizsgálót hoztak létre a pápa kezdeményezésére. Majd 1891-ben, az egyházi és a tudományos világ közötti konfliktus pillanatában, XIII. Leó pápa szerette volna megalapítani, illetve inkább újra megalapítani a Vatikáni Csillagvizsgálót. Ezt pontosan azért vitte véghez, hogy bebizonyítsa, hogy az Egyház nem tudományellenes, hanem egy „igaz és stabil” tudomány, az ő saját szavaival élve. A Csillagvizsgáló így lényegében egy mentegetőző/igazoló célból született, de évek múltán az Egyháznak a világgal folytatott párbeszédének is a részévé vált.

 

http://thedominicanstar.files.wordpress.com/

 

LOR: A Kozmosz törvényeinek a tanulmányozása vajon közelebb vagy távolabb visz bennünket Istentől?

 

FUNES: A csillagászatnak nagyfokú emberi értékei vannak. Ez egy olyan tudomány, amely megnyitja a szíveket és az elméket. Segít nekünk abban, hogy az életünket, a reményeinket és a problémáinkat a helyes látószögbe helyezzük. Ebben az értelemben – és itt mint pap és mint jezsuita szólok – egy hatalmas apostoli eszköz, ami közelebb viszi az embert Istenhez.

 

LOR: Mondana néhány példát.

 

FUNES: Elég csak arra emlékeznünk, hogy a Holdon nagyjából harminc krátert néhai jezsuita csillagászokról neveztek el. Továbbá egy naprendszerünkben megtalálható aszteroida a csillagvizsgálóbeli elődömről, Geroge Coyne atyáról kapta a nevét. Az emberek emlékezetükbe idézhetik az olyan közreműködések fontosságát, mint amilyen O’Connell atyáé a „zöld sugár” (vagy zöld villanás – ez egy napnyugta után vagy napfelkelte előtt észlelhető légköroptikai jelenség) individualizációjához, vagy Consolmagno közreműködését a Plútó átminősítésében. Magától értetődik Corballynek – a Tusconi csillagászati központunk elnökhelyettesének – a munkája, aki együtt dolgozott a NASA-val a kettős csillagrendszerek kiformálódása során megmaradó kisbolygók legújabb felfedezésein.

 

LOR: Az Egyháznak a világegyetem tanulmányozása iránti érdeklődése magyarázható-e azzal a ténnyel, hogy az asztronómia az egyetlen olyan tudomány, amelynek köze van a végtelenhez és ily módon Istenhez is?

 

FUNES: Hogy pontosak legyünk, a világegyetem nem végtelen. Roppant nagy, de véges, mivel van kora: megközelítőleg 14 milliárd éves a legfrissebb felfedezéseink alapján. És amennyiben van kora, akkor ez azt jelenti, hogy van térbeli határa. A világegyetem egy meghatározott pillanatban született és onnantól fogva folyamatosan tágul.

 

http://m.cdn.blog.hu/

 

LOR: Honnan ered?

 

FUNES: Az én látószögemből, a Nagy Bumm egyelőre a világegyetem eredetének legjobb magyarázata, ami ennél a pontnál egy tudományos magyarázatból fakad.

 

LOR: És onnantól mi történt?

 

FUNES: Az anyag, az energia és a fény valamilyen elegy formájában visszamaradt. A világegyetem átlátszatlan maradt. Majd elkülönült. Mivelhogy jelenleg egy átlátszó univerzumban élünk, láthatjuk a fényt: a legtávolabbi galaxisokét például, amelyek fénye 11-12 milliárd év után érkeznek el hozzánk. Csak arra kell az embernek emlékeznie, hogy a fény 300 000 km/h sebességgel mozog. Na, már most, ez a puszta határ azt bizonyítja számunkra, hogy a jelenleg megfigyelhető világegyetem nem végtelen.

 

LOR: A Nagy Bumm elmélete vajon megerősíti vagy megcáfolja a bibliai teremtési beszámolóra alapozott hit vízióját?

 

FUNES: Mint csillagász továbbra is hiszem, hogy Isten az univerzum teremtője és nem a véletlen termékei vagyunk, hanem a jó atya gyermekei, akiknek a feladata a szeretet. A Biblia alapvetően nem egy tudományos könyv. Amint az Isten igéje kihangsúlyozza, ez Isten szavának könyve, amit hozzánk, emberekhez címzett. Ez egy szeretetteljes levél, amit Isten írt az embereinek, egy olyan nyelven, amit kettő vagy három ezer évre nyúlik vissza. Nyilvánvalóan, akkoriban, a Nagy Bumm koncepció teljességgel ismeretlen volt. Így tudományos választ nem lehet a Bibliában találni. Ugyanilyen módon, nem tudjuk, hogy vajon a közeli vagy a távoli jövőben nem fogja-e túlszárnyalni egy, a világegyetem eredetéről szóló, még átfogóbb magyarázat a Nagy Bumm elméletet. Jelenleg, ez a legjobb és nincs ellenmondásban a hittel. Ez ésszerű/elfogadható.

 

LOR: Azonban a Teremtés Könyve beszél a Földről, az állatokról, a férfiről és a nőről. Ez kizárja a többi világ és a többi élőlény létét a világegyetemben?

 

FUNES: Megítélésem szerint ez valószínűleg létezik. A csillagászok úgy tartják, hogy a világegyetem 100 milliárd galaxisból formálódott ki, mindegyikük 100 milliárd csillagból áll. Közülük sok, vagy majdnem mind rendelkezhet néhány bolygóval. Hogyan hagyhatnánk figyelmen kívül, hogy az élet máshol is kifejlődhetett? Ez az asztronómia, az asztrobiológia egyik ága, amely pontosan ezt az aspektust tanulmányozza és amely az elmúlt években sokat fejlődött. A fény spektrumának vizsgálata, amely a csillagokból és a bolygókról származik, hamarosan lehetővé fogja tenni az atmoszféra elemeinek– az úgynevezett biomarkereknek – a különválasztását, és értesülhetünk arról, hogy vajon adottak-e az élet kialakulásának és fejlődésének a lehetőségei.

 

http://ivarfjeld.files.wordpress.com/

 

LOR: Következtethetünk-e hozzánk hasonló, vagy tőlünk fejlettebb lényekre?

 

FUNES: Lehetséges. Mostanáig nincsenek bizonyítékaink. De természetesen az univerzum olyan nagy, hogy ez a feltételezés nem zárható ki.

 

LOR: És ez nem okozhat problémát a hitünk számára?

 

FUNES: Azt hiszem, hogy nem. Amint a teremtmények sokfélesége megtalálható a Földön, úgy lehetnek más olyan lények – akár még intelligensebb is –, akiket Isten teremtett. Ez nincs ellenmondásban a hittel, mivel mi nem szabhatunk határt Isten teremtő szabadságának. Szent Ferenc szavaival élve, ha a földi teremtményeket a „fivéreinknek” és a „nővéreinknek” tekintjük, akkor miért ne beszélhetnénk a „földönkívüli testvérekről”? Ily módon ez is a teremtés része lehet.

 

LOR: Mi a helyzet a megváltással?

 

FUNES: Vegyük elő az elveszett bárány evangéliumi képét! A pásztor a nyájban lévő 99-et otthagyja azért, hogy az elveszett egyetlen egyet megkeresse. Úgy gondoljuk, hogy a 100 bárány lehet a teremtmények különféle formáinak megfelelően. Az, hogy mi az emberi fajhoz tartozunk, pontosan az elveszett bárány lehet – olyan bűnösök lehetünk, akiknek lelkipásztorra van szükségük. Isten emberré lett Jézusban, hogy megmentsen minket. Ily módon, ha már intelligens lények léteznének, akkor az nem azt jelenti, hogy nekik megváltásra lett volna szükségük. Teljes mértékben barátságban maradhattak a Teremtőjükkel.

 

LOR: Kitartok a mellett, hogy ha ők bűnösök volnának, akkor a megváltás lehetővé válna számukra?

 

FUNES: Jézus egyszer testet öltött, mindnyájunkért. Az inkarnáció egy egyedi és megismételhetetlen esemény. Ebből következik, hogy én biztos vagyok abban, hogy az idegeneknek – valamilyen módon – meglehetne a lehetőségük arra, hogy Isten kegyelmét élvezhessék, miként az emberek is ezt teszik.

 

LOR: Tavaly, Darwin 200. születésnapját ünnepeltük és az Egyház újra elkezdett az evolúcióval konfrontálódni. Hozzá tudna-e járulni ehhez a konfliktushoz a csillagászat?

 

FUNES: Mint asztronómus, beszélhetek a galaxisok csillagainak a megfigyeléséről, ahol egy világos fejlődési folyamat bontakozik ki. Ez tudományos tény. Íme, ismét nem látok ellentmondást aközött, amit az evolúciótól tanulhatunk – feltéve, hogy nem válik abszolút ideológiává –, valamint a személyes, Istenbe vetett hitünk között.

 

LOR: Ilyen alapon lehetséges a tudósokkal való párbeszéd?

 

FUNES: Én azt mondanám, hogy szükséges. A hit és a tudomány nem összeegyeztethetetlen. II. János Pál és XVI. Benedek pápa megismételte ezt: hit és értelem két olyan szárny, amellyel az emberi szellem felemelkedik. Nincs ellenmondás aközött, amit a hit által ismerünk meg és aközött, amit a tudomány révén sajátítunk el. Lehetnek feszültségek és konfliktusok, de nem kell félnünk. Az Egyháznak nem kell félnie a tudománytól és annak felfedezéseitől.

 

http://www.exohuman.com/

 

LOR: Ezzel ellentétes dolog történt Galileivel.

 

FUNES: Ez bizonyára egy olyan eset volt, amely nyomot hagyott az egyházközösség és a tudományos közösség történelmén. Hiábavaló volna tagadni a konfliktus létét. Talán a jövőben is lesznek hasonlók. Viszont én azt gondolom, hogy elérkezett annak a pillanata, hogy lapozzunk, és a jövőbe tekintsünk. Az incidens nyomokat hagyott maga után. Félreértések voltak. Az Egyház bizonyos értelemben elismerte a hibáit. Talán jobban is eljárhatott volna. De most itt az ideje, hogy begyógyítsuk ezeket a sebeket, és ez megvalósulhat az együttműködés derűs párbeszédének a keretein belül. Az embereknek szükségük van a tudományra és a hitre, hogy kölcsönösen segítsék egymást, viszont anélkül, hogy feladnák a saját pozíciójuk tisztaságát és tisztességét.

 

LOR: De akkor miért annyira nehézkes manapság ez az együttműködés?

 

FUNES: Azt hiszem, hogy a tudomány és az egyház kapcsolatában lévő problémák egyike a tudatlanság. Egyfelől a tudósoknak meg kellene tanulniuk megfelelő módon Bibliát olvasni és megérteni a hit igazságait. Másfelől, a teológusoknak és az egyházi embereknek fel kellene zárkózniuk a tudományos fejlődéshez azért, hogy képesek legyenek hathatós válaszokat adni azokra a kérdésekre, melyeket állandóan nekik szegeznek. Sajnálatos módon még az iskolákban és a plébániákon is hiányzik annak a módja, ami segíthetne a hitet és a tudományt integrálni (egyesíteni). A katolikusok gyakran nem hagyják magukat eltántorítani attól a tudástól, amit a katekizmus készítésekor kaptak. Úgy gondolom, hogy ez egy igaz és tipikus kihívás lelkipásztori szempontból.

 

LOR: Ebben az értelemben mit tehet az Obszervatórium?

 

FUNES: XXIII. János szerint az kellene, hogy legyen a küldetésünk, hogy megértetjük az Egyházat a csillagászokkal és a csillagászatot az Egyházzal. Olyanok vagyunk, mint egy híd, egy kis híd a tudományos és az egyházi világ között. E hídon át van olyan, aki egy irányba megy és van olyan, aki a másik irányba tart. Miként azt XVI. Benedek számunkra, jezsuiták számára tanácsolta az utolsó általános gyűlés alkalmával: nekünk élen járó embereknek kellene lennünk. Hiszem, hogy a Csillagvizsgálónak ez a küldetése: határvonalnak lenni a tudományos világ és a hit világa között úgy, hogy bizonyságot tehessünk arról, hogy lehetséges Istenben hinni, s egyszersmind tudósnak is lenni.

 

Forrás: http://padrefunes.blogspot.hu/

 

Fordított: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..