Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A fontos válaszok megálmodása

Te hiszel az álmok jelentőségében? Képes vagy megfejteni az álomképeidet? Tudod, hogy melyik álombéli szimbólum mit üzen? Vizsgáljuk meg, hogyan működik az ember legrejtettebb tudatalatti képessége, melynek segítségével az álmok nem zagyvaságokat, hanem konkrét válaszokat közvetítenek számunkra! Utunk a tudatalattiba vezet, sőt még azon is túl. Oda, ahová semmilyen emberi ráció nem juthat be: meta-fizikába, ha viccesen akarnék fogalmazni.

 

Agy-, tudat- és álomkutatás

 

Nem szeretnék kitérni azokra az álomfajtákra, amelyek semmilyen üzenetet sem hordoznak, mert összekuszálódott tudattartalmak zagyvaságát kibogozni, úgy vélem, meddő próbálkozás. Természetesen az is lehet, hogy mindig álmodunk valamit, amit azután a tudatunk nem érzékel a maga folyamatosságában, csupán részleges információkat csíp el, s ebből kerekednek ki azután a furcsa, bizarr és sokszor értelmezhetetlen álomfoszlányaink. Bárhogy is legyen, az álmok mélyebb tudatszinteken végbemenő folyamatok, melyek a valóság egy, a szokványostól merőben eltérő voltáról adnak hírt, s még sokkal több mindenről…

 

Minden ott kezdődik, hogy az ember ráeszmél arra, hogy mit is jelent az, hogy többsíkú lény, hogy véges számos dimenzióban létezik egyidejűleg, de ebből vajmi keveset érzékel. Az ember úgy véli minden világ a fizikaihoz hasonló, de ebben nagyon is téved. Pusztán a hétköznapi tudatosságunknak köszönhetően hisszük azt, hogy látni és hallani, vagy érzékelni a magasabb világokban valami hasonló dolog, mint a mi személyes valóságunk megtapasztalása itt a béta-szinten, vagyis az agyunk 12-30 Hz közötti frekvenciatartományában.

Agyunk 8-12 Hz-es alfa-hullámai az álom és az ébrenlét küszöbét jelentik. Ezen a szinten szeretünk meditálni, s már az is nagy eredménynek számít, ha az ember néhány percig elidőzik ebben a tartományban. Az alfa-ritmus a teljes testi és szellemi nyugalom fázisa.

Míg a béta-ritmus számunkra éberebb és nyilvánvalóbb valóságot nyújt, addig az „alfa” elvontabb és relaxáltabb szint. Ezek alatt létezik még kettő tartomány: a théta-hullámoké a 4-8 Hz tartományban, valamint 1-4 Hz-es delta-hullámoké. Az álom nélküli mélyalvást a delta-ritmus jelzi, míg a théta állapot az alvás első fázisa. Témánk szempontjából ez a legérdekesebb terület.

 

A théta-állapot a színes képek és álomjelenségek felbukkanásának az időszaka – állapítja meg a tudomány. Az agy- és a tudatkutatók feltételezik, hogy ebben az állapotban a meg nem oldott konfliktusaink és problémáink feldolgozására kerül sor. Minden éjszaka átlépünk ebbe a tudatállapotba, s meglepő módon az agy olyan részei válnak aktívvá, melyeket a mindennapi életben kevéssé használunk. Ebből arra lehet következtetni, hogy az agyunk alvás előtt és alatt fontos tevékenységeket végez, talán lényegesebbeket, vagy összetettebbeket, mint ébrenlétünkkor. De egyelőre még sok a megválaszolatlan kérdés.

 

A théta szint a rendkívül tiszta tudatosság állapota, amikor az agyon átsuhanó információk mennyisége hatványokkal nagyobb, mint a megszokott éber állapotban. A théta állapotban kissé olyan helyzet alakul ki, amelynek során irdaltan gyorsasággal, sokféle dolgot átélhetünk a múltunkból. Ez egy mentális folyamat, amely nem csak a múlt eseményeinek újra átélésére, hanem akár vadonatúj információk befogadására is tökéletes.

Mi van akkor, ha ez az elmélet majd igazolást nyer egyszer? Képzeljük el, mekkora távlatokat nyit meg a tanulás előtt egy théta-állapotban történő, irányított információ-felvétel!

 

Az álom szellemtudományos megközelítésben

 

Az ember egy okkult lény, akinek aurája van. A testet átható és körbeölelő elektromágneses mezőt érzékelő látók és misztikusok úgy magyarázzák az álmodást, hogy auránk egyik úgynevezett energiateste – az asztráltest – a théta-állapotot elérve elválik a fizikai testtől és önálló utazásokat tesz a szellemvilágoknak nevezett magasabb rendű valóságokban.

Az asztráltest egy finom anyagú test, amely érzékszervekkel van ellátva és én-központtal is rendelkezik, ezért tudatosan mozog egyes világokban. Attól függően, hogy milyen „anyagokból”, pontosabban, mennyire tiszta szubsztanciákból tevődik össze ez a test, tapasztalhat többet vagy kevesebben a magasabb világokból.

 

Az álomélet alatt az ember az asztrálteret barangolja be. Ennek a dimenziónak legfontosabb tulajdonságai közé tartozik az időtlenség: a múlt, a jelen és a jövő összeolvadása. Ami tehát a hétköznapi tudatunk számára egy hosszú idő alatt befutható út, az az asztrális tudatunk számára egyetlen képlet csupán. Kissé olyan ez, mintha egy lemez tűje, vagy leolvasója lenne a hétköznapi tudatunk, amely letapogatja a lemez barázdáit, míg az asztrális tér maga az életút. Az életünk tehát már létezik azelőtt, hogy mi érzékelnénk tudatunkkal a jövőnket. Az asztrális énünkre azonban nem vonatkoznak efféle korlátok. Ő előre tud menni az időben és képes átlátni az életeseményeink egymásutánját. Így, ha megkérjük az asztrális énünket – önmagunk egy magasabb dimenzióban létező tudatközpontját, egyszerűbb nyelvezettel a tudatalattinkat –, hogy keressen választ egy bizonyos megoldatlan kérdésünkre, akkor ő elvileg belepillanthat a jövőnkbe és megkeresheti az óhajtott választ.

 

Természetesen a lemezes hasonlat sántít, tudniillik, nem egyetlen, előre megírt életút áll az ember rendelkezésére, hanem számtalan variáció. S éppen ettől olyan komplex és összetett a jövőbelátás. Egyúttal részben ez ad magyarázatot arra, hogy miért nem válik valóra minden álmunk, avagy jóslatunk. Végtelen kapcsolódási pont, végtelen variáció létezik az asztrális térben, amely közül az ember asztrális énje választhat, s amelyet visszatérvén a testébe „elmesélhet” a tudatnak. S itt kezdődik a problematika. Valóban óriási kihívás a théta-állapotban szerzett és érzékelt információkat a béta állapothoz szokott mindennapi tudat számára felfoghatóvá tenni.

Itt jönnek a képbe a szimbólumok. Mivel a mi béta-frekvenciához szokott tudatunk nem képes minden finom rezgésű információt értelmezni, ezért az asztrális test jelképek egész sorozatával üzen felé. A jelentéssűrítés és a tolmácsolás persze valahol részleges és önkényes, mivel az elsődleges szempont az individuum, vagyis az, hogy az üzenet az egyén szimbólumrendszerére legyen adaptálható. Ha ugyanis nem illik egy jelkép az egyén belső világához, aligha fogja tudni megfejteni álmai üzenetét. A szimbólum rendszerint azért olyan sejtelmes és megfoghatatlan, mert egy másik sík üzeneteit hívatott számára idegen formába önteni. Gyakori, hogy a mi világunkban nem is létezik olyan jelenség, mint a magasabb világokban, mégis valamilyen módon a tudatalatti érzékeltetni igyekszik azt. Az álomfejtés, illetve az álmaink üzeneteinek megfejtése ettől a ponttól kezdve művészet.

 

A válaszok megkeresése és megfejtése

 

Amennyiben életünk alapvető vagy égető kérdéseire keressük a válaszokat, legjobb, ha ellazult, lehetőleg alfatikus állapotot veszünk fel, s az ébrenlét-álom határán tiszta szívvel, illetve szándékkal megkérjük a tudatalattinkat („elküldjük” az asztráltestünket), hogy keressen válaszlehetőséget az asztráltérben, vagyis a sorsunkban a számunkra. Ne felejtsünk el papírt és tollat készíteni az éjjeliszekrényünkre, hogy reggel közvetlenül felébredés után le tudjuk jegyzetelni az egyes álomfoszlányainkat. Sajnálatos tapasztalat, hogy az ember azt hiszi, hogy órák múltán is képes lesz visszaemlékezni az ébredés után még oly eleven álmára, de ez a gyakorlatban legtöbbször megkopik és feloszlik, mint a köd a reggeli napsütésben.

Másnap reggel, azon nyomban készítsünk feljegyzéseket! S ha a válasz nem teljes körű, vagy hiányoznak még részletek, akkor a következő este folytassuk ezt a technikát.

 

Léteznek olyan spirituális technikák, melyek kifejezetten a tudatos álmodást teszik lehetővé, de azok több gyakorlást igényelnek, s nem feltétlenül alkalmasak a válaszkeresésre akkor, ha az ember egy nyomasztó periódus kellős közepén csücsül.

 

Újabb lehetőség, hogy a fent említett kérésünket megtoldjuk egy angyali segélykéréssel. Vagyis alfatikus állapotban megszólítjuk a védőangyalunkat és megkérjük, hogy segítsen minket a válasz megtalálásában. Lehet, hogy közvetlenül tőle is megtudhatjuk a választ, s a kör lerövidül. Mindazonáltal, már az is bőségesen elegendő, ha a védőangyalunk hozzásegíti az asztráltestünket ahhoz, hogy az asztrális világokban merrefelé is kutakodjon.

 

Mindet egybevetve, az álomban kapott válasz legtöbbször az asztrális énünk irányította asztrális testünk által közvetített, többnyire a magasabb, időtlen világokból nyert információ által születik meg bennünk. Az asztráltestünk utazik a magasabb rezgésű világokban és ott keres megoldási alternatívákat, amelyet azután szimbolikus formában a tudatba juttat. Ezt hívjuk a válaszok megálmodásának.

 

Párhuzamos világok és az álombéli válaszok

 

Erre csak dióhéjban térnék ki, sőt inkább csak az érdekesség kedvéért említem, mert erről aligha tudhat az érdeklődők zöme, holott a teremtés csodáinak egyike ez a lehetőség.

Ha valaki tüzetesen elolvassa az előbbieket, nyilvánvalóan feltűnik neki, hogy főként asztrális teret vagy asztrális világot említettem, s nem szellemvilágot. Ennek használata tudatos, mivel a kettő nem ugyanaz. Nem árt tudni, hogy az asztrális világ még nem a szellemvilág, hanem a mi világunktól rezgésben eggyel finomabb tartomány, de az még durvának számít a szellemi világok rezgéseihez képest. Többféle asztrális világ létezik. Ehhez hasonlóan többféle szellemvilágot különböztetünk meg. Miért? Részint azért, mert sok egymásba ágyazódó és egymást átható világ fonódik össze, részint azért, mert több párhuzamos fizikai sík létezik.

 

Az emberi szabadság elvész az időben. Ezért én azt tanítom, hogy teljesen felesleges dolog ilyen szinten függni tőle. Tényleg semmiféle értelme nincsen ennek a hozzáállásnak. Máris kifejtem, hogy miért.

Mielőtt megszületünk, a lélek már beigazodik a megfelelő időbe és bizonyos információk is alapból ennek megfelelően alakulnak. Elvben fix, de az asztrális térben nem fix az idő, tehát az asztráltestünk utazik az időben. Nagyon sokszor ezért lehetnek olyan álmaink, amelyek mást jelentenek, illetve egy másfajta jelenben vannak, értsd: egy másfajta jelen-pillanatra vannak hangolódva. Ilyenkor szoktak zavart, zagyva és furcsa álmaink lenni.

Olykor egy kicsit furcsa lehet, amikor a múltról álmodunk, illetve valami múltbeli, de ebben a testben megtörtént szituációt játszunk végig agyban. Ezt megélhetjük úgy is, hogy egyfajta ferde vagy elferdült álom volt, amit mi egy kicsit kiszíneztünk. De ez nincs így!

 

Ugyanis az asztráltérben újra és újra megismétlődnek más-más szinteken és más-más síkokon bizonyos információk, és mivel az asztráltestünk – az auránk asztrális része – ráhangolódik az asztráltérre, ezért bizonyos lelkünket foglalkoztató információkat meg tudunk nézni, ahogyan más jelen pillanatban más módon játszódik le ugyanaz a történés. Ez elég érdekes és tudatossá tehető dolog.

Tehát létezhet az, hogy a lélek a jelen pillanatban van a „most”-ban, de egy másik jelen pillanatban vagy pillanatra is bárhol másutt rá van éppen hangolódva. Így az „itt és most” fogalma tulajdonképpen egy nem létező kategória, amely folyamatosan gazdagítja a lelket és a felismeréseknek egy teljesen új világát nyitja meg a léleknek a számára.

 

Amikor olyan helyzetbe kerülünk, amely másképp sikeredett, mint ahogyan kellett volna, a lélekben egy kudarcélmény rakódik le. Ilyenkor a lélek egy idő után ösztönzőleg hat a szellemre, hogy az kapcsolódjon rá és nézzen más, olyan síkokat, ahol másképp zajlik le egy bizonyos folyamat.

Mondjuk, egy meg nem történt csók vagy egy elcsattant pofon, máshol megtörtént csókká, és el nem csattant pofonná, happy endessé válhat, merthogy az Isteni Én, amelyből a lelkünk és a szellemünk származik, rengeteg információt gyűjt be a többes síkokról is.

Így az Isteni Énünk úgynevezett életét megannyi szituáció, és egy-egy szituáció megannyiszor építi fel és gazdagítja. Ezek persze röpke információk, viszont számos pillanat, amelyben másképp és másképpen léteznek. Ezt azt hiszem, hogy nem szükséges külön megindokolnom, hiszen a szabad akarat más síkokon másfajta szabad akaratokat jelenthet. Egyszer az életet, egyszer a haragot, ugyanannak a szituációnak a megbocsátós végződését, az el nem fogadós végződését, a boldogsággal kapcsolatos végződését, vagy éppen az elfogadható végződését jelentheti, és ezek minden síkon máskor, de pontosan ugyanannyi időbe telnek.

 

Innentől kezdve az, hogy előbb érsz-e valahová, ahová igyekszel vagy később, jelentőségét veszíti, mivel hogyha görbületben nézed, és asztrális szemmel nézed a dolgokat, akkor nem létezik idő, mert amit megteszel, azt már megtetted, s amit már megtettél, az még meg sem történt. Így ad esélyt magának a lélek arra, hogy amit maga a szellem hibájából egós ráhatásra elront az ember, azt máshol kijavíthassa.

 

Mindezekért és sok minden másért figyeljünk oda a „médiumi”, vagyis üzeneteket hordozó álmainkra!

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..