Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A gnosztikusok története

Írta/Szerkesztette: Posted on 0

Akiket érdekel a Vatikán, a Da Vinci-kód, a Szent Grál, Jézus, a titkos társaságok és az összeesküvés-elméletek kusza labirintusa, aki kíváncsi az ezekkel kapcsolatos egyik legmeghatározóbb eszmerendszerre és rengeteg különleges háttér-információkra, azoknak szól ez a gnosztikusok történetét bemutató kis értekezésem.

 

Mi a gnózis?

 

Ugyan a gnosztikusok világképével részletesen csak a következő lapszámban fogok foglalkozni, egy icipicit mégis érinteni fogom ezt a témát, hogy teljesen világossá tegyek bizonyos fogalmakat. Nem várható el egy, a témát éppen csak pedzegető érdeklődőtől, hogy meglássa azokat az árnyalatokat, amelyek a gnosztikus ágak között, illetve a gnosztikus és a többi eszmerendszer között nagyon is fennállnak. Sőt, még a kutatók között is vannak komoly nézeteltérések, hogy ki gnosztikus és mennyiben az. Ezért aztán jobbnak látom beleszőni a mondandóba az alapfogalmakat.

 

Az egyházi méltóságok és tudósok, mint például Szent Iréneusz is olykor helytelenül alkalmazza egyes közösségekre a gnosztikus jelzőt. Induljunk ki abból, hogy a gnosztikus nagyjából olyan, mint ha ma valakiről azt állítanánk, hogy zsidó vagy keresztény. Ebből kitűnik, hogy 2000 évvel ezelőtt ez is egy gyűjtőfogalom volt, egyébként ma is az.

 

A legtöbb gnosztikus egyetértene velem abban, hogy a gnoszticizmus olyan spirituális és részben vallási utat kínál, amely titkos tudás segítségével juttatja ki az anyagi világ útvesztőjéből az embert. A gnoszticizmus a görög gnózis szóból ered. S itt kezdődnek a félreértések, mivelhogy a ma embere a könyvekben vagy akár szent iratokban olvasható, elsődlegesen az észre, a rációra és a tárgyi tudásra, ismeretekre alapozott tudásra gondolhat. Nos, ez nem a gnózis!!!

A gnózis éppen a tudásnak a másik tartalma: érzékelésen alapuló, tapasztalati és személyes, mely mindig belső megértésből fakad és a megvilágosodáshoz vezet. Tehát a gnoszticizmus szükségszerűen ezoterikus jellegű, azaz csak az emberiség egy szűk köre számára hozzáférhető. De nem azért, mert bárkit is kizárnának a tudás megszerzésének köréből, hanem kifejezetten azért, mert nem mindenki hajlandó megtenni a tudás és az igazság megszerzéséhez vezető fáradtságos utat, vagy életet, vagy sorsot.

Előbbiekből logikusan következik, hogy az emberiség nagy része agnosztikus, vagyis a nem tudás állapotában egzisztáló-vegetáló tudatszinten él.  Mondhatnók: a nem tudás, avagy a tudatlanság, illetve nem a valódi tudás istenítésére berendezkedett életformát folytat. Ebből kifolyólag szenved, öregszik, fél, szorong és nem képes elkerülni a halállal való könyörtelen találkozást.

 

Kik a gnosztikusok?

 

A gnosztikusok a belső ismeretekre szert tevők csoportja, a belső, ezáltal külső tényezők által nem megingatható tudás birtokosai. Miben térnek el a keresztényektől? Olyan típusú igazságokat ismernek, melyek szabaddá teszik őket. Mitől? Az anyagi világtól, amit nem az igazi Isten teremtett. Tehát a gnosztikusok szemében az anyag kissé gonosz felhangot kap, melyet alacsonyabb rendű istenségek hoztak létre azzal a célzattal, hogy foglyul ejtsék az isteni alkotórészeket.

 

A gnosztikusok úgy vélik, hogy nem minden emberben ugyan, de egyesekben megvan az isteni szikra, amely visszakívánkozik az isteni tökéletességbe, a mennyei birodalmakba, ahol az isteni lényekkel élhet együtt. A gnosztikus vallások megadják azokat a tudásanyagokat, amelynek segítségével az isteni szikra visszatérhet, felemelkedhet az őt megillető helyre.

Ha valaki ezen elgondolkozik, akkor rájöhet, hogy mi zavarja meg állandóan a keresztény beállítottságú, vallású embereket. A gnoszticizmus olykor nagyon eltérő, olykor mégis hasonló egyes keresztény gondolatokhoz. Például a keresztényeknél Jézus Krisztus hozza el a világból való szabadulás kulcsát. Ő mondja egy helyütt: „megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8:32).

 

Tény, hogy gnosztikusok a Jézushoz kapcsolódó kereszténység előtt is már voltak és működtek. A gnosztikus szövegek részletezik a világ teremtését, az isteni szikra alászállását és persze a kiszabadulásának metódusát is. Ezért nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy Jézus maga is ismerte a gnosztikusok elveit, sőt maga is lehetett egyfajta gnosztikus.

 

Súlyos diszkrepanciák

 

Amiért a gnosztikusokra az eretnekség vádja és teljes diszkrimináció várt és vár ma is a zsidó-keresztény körök részéről, annak okait az alábbiakban foglalom össze.

Az Ószövetségben szereplő teremtő isten – Jahve – alighanem azonos a gnosztikusok által Jaldabaóth-nak nevezett istennel. Jahve mondotta azt: „Én vagyok Isten, és nincs más isten, csak én.” A gnosztikusok szerint Jahve csak egy alacsonyabb rendű isten, aki tudatlanságában tett ilyen kijelentést, mert ő nem része a teljesség isteni birodalmának, ahol a többi, nálánál magasabb rendű istenek élnek. Ez a gnosztikusok alapállása: Egyetlen Teremtő, számos isteni lény (istenpárok), majd szünet és utána a tökéletlen istenek, köztük Jahvéval.

 

A gnosztikus következtetések pedig elgondolkodtatóak:

  • Azért van annyi szenvedés és fájdalom a világban, mert egy tökéletlen, tudatlan, alacsonyabb rangú isteni lény teremtette.
  • Ennek a lezuhanó isteni lénynek a lakhelyei az emberi testek. Ergo a megváltás: az isteni szikrák kiszabadulása az anyagi világból, majd az újraegyesítésük és a visszatérés az Eredethez.
  • A megváltás folyamata tehát az öntudatra ébredés, vagyis a szembesülés azzal, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, miként térhetünk vissza eredeti lakhelyünkre.
  • Ki lehet hiteles lélekvezető ebből a szempontból? Nyilvánvalóan Jahve nem, hiszen ő egy alsórendű isteni lény. Az általa teremtett anyagi világban is hiába keresnénk a kiszabadulás útját-módját. Tehát a megváltó tudásnak olyan isteni szférából kell érkeznie, amelyik eleve birtokában van a teljességnek és a tökéletességnek. Ezért született a Földre Jézus.
  • Jézus a gnosztikusok szerint egy makulátlan lény volt, aki ennek a világnak a teremtője (Jahve) feletti szférából érkezett, vagy káprázatként öltött testet, vagy – s ez a valószínűbb szerintem – ideiglenesen Jézus testében nyilvánult meg, akinek a halála után könnyedén kiszabadulhatott az anyagi világ börtönéből. Vagyis Krisztus csak átmenetileg vált az anyagi világ részévé, ezért őt nem ejtette csapdába ennek a világnak az illúziója.

 

Az eretnekek

 

Azt hiszem, ennyi információ bőségesen elegendő ahhoz, hogy a nyitott elméjű és szabadgondolkodású ember megértse, s mintegy előre érezze, hogy a keresztények miként is viszonyultak és viszonyulnak jelenleg is a gnosztikusokhoz. A gnózis története tehát az eretnekség, az üldöztetés, a diszkrimináció, a tűzzel-vassal történő kiirtás, a megfélemlítés és az elrettentés históriája.

 

Az 1. században még egyáltalán nem beszélhetünk kereszténységről. Már csak azért sem, mert akkoriban sokan szemtanúként éltek. Akik hittek Jézusban, mivel látták a csodatételeit, úgy gondolkodtak, hogy ők gnózishoz jutottak, vagy legalábbis egy olyan példához, mely elvezetheti őket a gnózishoz. Az ő soraikból kerülhettek ki az igazi gnosztikusok, akik nem feltétlenül a kereszténység irányába szerették volna továbbfejleszteni a tudásukat és a hitüket.

Azután lehettek olyan szekták, akik már nem látták, s nem is úgy értelmezték Jézus tanításait, mint a gnosztikusok, de Jézus hitét és példáját felhasználva egy üdvtörténeti és megváltási programot dolgoztak ki, amelybe belegyúrtak valós elemeket a szemtanúk (ideértve az apostolokat is) beszámolóiból, plusz, átvették mindazt más vallási irányzatoktól, amit ők fontosnak gondoltak. Ebből később kialakulhatott a keresztény vallási irányzat, amely már nem a közvetlen megismerésre, az abszolút tudásra és kizárólagosan az autentikus igazságokra épült, hanem a hitre, amely nem megtapasztalható, de fogyasztható. Ebből lett a keresztény gondolkodás.

 

A gnoszticizmus egyik legjelentősebb tanítója az alexandriai származású Valentinus volt, aki i.sz. 136-165 között Rómában élt. Sok mindent tőle tudunk a gnoszticizmussal kapcsolatban. Például azt, hogy voltak olyan titkos tanítások, amelyet a legtöbb keresztény nem tudott volna befogadni és helyesen értelmezni. Valentinus saját bevallása szerint apostoli beavatást kapott Tádétól, Pál apostol tanítványától és beavatottjától. Ennek keretében Tádé reá ruházza azon tantételek és szertartások megőrzését, amelyeket a keresztény ortodoxia figyelmen kívül hagyott. Az Egyház végül, amelyért oly sokat küzdött életében, eretneknek nyilvánította. Mindez a 2. században történt. Valentinus volt hivatalosan az utolsó igazi gnosztikus, aki az egyházi ranglétrán magasra jutott.

 

Iréneusz a 2. században veszélyesnek titulálta a gnosztikusokat és Lyon püspökeként támadásba lendült. Nem csoda, hiszen a gnosztikusok azt állították, hogy az ő birtokukban van Istennel, Krisztussal és a megváltással kapcsolatos tiszta tudás! Ne feledjük, hogy Iréneusz a világ teremtőjét tartotta egyetlen Istennek, s Jézust az ő fiának, míg a gnosztikusok Jahvét csak alacsonyabb rendűnek tekintették és Jézust csak a Krisztust befogadó embernek, amúgy Jahvétől magasabb rendű istennek tartották.

Iréneusz szemtől szemben nem boldogult a gnosztikusokkal, ezért kiközösítette a gnosztikusokat, ahol lehetett gúnyolta őket. Az eretnekség ellen címmel írt ötkötetes művével is gyengíteni próbálta őket szinte minden eszközt bevetve. Iréneusz részben nem értette és részben félreértette a gnosztikusokat. Utóbbira jó példa, hogy a gnosztikusok szembe helyezkedtek az anyagi léttel és ezért nem tartották olyan fontosnak a testet, voltaképpen önmagában értéktelennek vélték. Erre jött Iréneusz, s kijelentette, hogy ha nekik a test nem számít, akkor megvádolhatók mindenféle orgiákkal és erkölcstelenségekkel, holott a gnosztikusok inkább az aszkézis válfajaira utaltak ezzel.

Ugyanakkor kissé ironikus, hogy Iréneusz azért sem tudott a gnosztikusokkal szemben érvelni, mert nem rendelkezett gnosztikus vitapartnereinek titkos tudásával, akik egy vállrándítással elintézték, ha az ellenlábasuk szerintük tudatlanságból szólt hozzájuk.

 

Az ortodox kereszténység a 2. és a 3. században még küzdött a gnosztikusok ellen, majd ez a harc a 4. századra végképp eldőlt. Az eklézsia megkaparintotta a szükséges politikai támogatottságot és onnantól kezdve éppen úgy kezdte üldözni a tőle eltérő vallási irányzatokat, mint ahogyan őket üldözték korábban. A gnosztikusokat kiközösítették, szent könyveiket elégették és mindent igyekeztek megsemmisíteni, ami a gnosztikusok kultuszához nélkülözhetetlen volt. Fanatikusan és dogmatikusan viselkedtek az egyházatyák meghazudtolva Krisztus alapvető tanait.

 

Az elmúlt kétezer évben tehát nem volt könnyű megismerkedni a gnoszticizmussal, pláne gyakorolni a gnózist. Kivált, hogy még az érdeklődők előtt is befeketítették a gnózis áramlatát. Bizonyítani pedig nem lehetett az ellenvéleményt, arról ugyanis gondoskodott az egyház – mindent eltűntettek és mindenkit félreállítottak, aki megpróbálta.

 

Mint említettem, nem voltak tárgyi bizonyítékok még azoknak a kutatóknak a kezében sem, akik néhány töredékből gyanították, hogy a gnosztikusok nem éppen olyanok, mint amilyennek a klérus beállítja. Ez a helyzet állt fenn egészen 1945-ig.

 

A Nag Hammadi könyvtár

 

1945-ben Felső- Egyiptomban fedezték fel azokat a korabeli gnosztikus szövegeket, amelyek gyökeresen megváltoztatták a gnosztikusokról kialakított torzképet. A Nag Hammadi gyűjtemény több mint 50 szöveget tartalmaz és 13 ősi kódexből áll. A szövegeket évtizedeken át vizsgálták és fordították. Így látott újra napvilágot a gnosztikus irodalom, amely ma már az interneten is elérhető.

A tizenhárom papiruszkódex nagyjából 1130 oldalt tartalmaz, valamint néhány kisebb töredéket. A kódexek összesen 51 művet foglalnak magukban, de nem mindegyik rendelkezik címmel. A gnosztikus iratok mellett hermetikus szövegeket is találunk. A hermetizmus filozófiája és a gnoszticizmus komoly hasonlóságokat mutat. A kódexek javarésze a kopt nyelv szaidi dialektusában maradt fenn, de más dialektusok is előfordulnak, kivált a régebbi iratokban.

 

Akit bővebben érdekel a téma, az alábbiak alapján kiigazodhat a Nag Hammadi könyvtár anyagai között:

 

  •   I. Kódex (Jung kódexként is ismert):
    • Pál apostol imája I. A,1–B,11
    • Jakab titkos könyve (más néven Jakab-apokrifon) I. 1,1–16,30
    • Az igazság evangéliuma
    • Értekezés a feltámadásról I.43,25–50,18
    • Háromrészes értekezés
  • II. Kódex:
    • János titkos könyve I. 1,1–32,9
    • Tamás evangéliuma – mondás evangélium
    • Fülöp evangéliuma – mondás evangélium
    • Az Arkhónok létezéséről II. 86,20–97,23
    • A világ eredetéről II. 97,24–127,17
    • A lélek exegézise
    • Tamásnak, a Vitázónak Könyve II. 138,1–145,23
  • III. Kódex:
    • János titkos könyve (második verzió)
    • Az egyiptomiak evangéliuma III. 40,12–44,28; IV. 55,20–60,30; III. 49,1–69,20
    • Áldott Eugnosztosz III. 70,1–78,23; V. 7,24–9,11; III. 81,2–90,13
    • Jézus Krisztus Bölcsessége III. 90,14–108,25; BG 107,4–114,25; BG 118,13–122,8; III. 117,1–119,18
    • A Megváltó dialógusa
  • IV. Kódex:
    • János titkos könyve
    • Az egyiptomiak evangéliuma
  • V. Kódex:
    • Áldott Eugnosztosz
    • Pál apokalipszise V. 17,19–24,9
    • Jakab első apokalipszise
    • Jakab második apokalipszise
    • Ádám apokalipszise
  • VI. Kódex:
    • Péter és a tizenkét apostol cselekedetei VI. 1,1–12,22
    • Mennydörgés: a Tökéletes Értelem VI. 13,1–21,32
    • Hiteles tanítás VI. 22,1–35,24
    • Nagy erőnk fogalma VI. 36,1–48,15
    • Állam Platóntól – Az eredeti kézirat nem gnosztikus, de a Nag Hammádi könyvtárban talált változatot (588B-589B) jelentősen módosították.
    • Értekezés a nyolcadikról és a kilencedikről – L`Ogdoade et l`Ennéade-ként, illetve De ogdoade et enneade-ként is ismeretes, hermetikus értekezés, VI. 52,1–63,32
    • Hálaadó imádság (kézzel írott megjegyzéssel) – hermetikus imádság VI. 63.33–65,14
    • Aszklépiosz 21–29 – szintén hermetikus imádság
  • VII. Kódex:
    • Sem magyarázata VII. 1,1–49,9
    • A nagy Széth második tanítása VII. 49,10–70,12
    • Péter apokalipszise VII. 70,13–84,14
    • Silvanus tanításai VII. 84,15–118,9
    • Széth három sztéléje VII. 118,10–127,32
  • VIII. Kódex:
    • Zostrianus – apokalipszis
    • Péter levele Fülöphöz VIII. 132,10–140,27
  • IX. Kódex:
    • Melchisedek
    • Norea gondolata IX. 27,11–29,5
    • Bizonyságtétel az igazságról
  • X. Kódex:
    • Marsanes – apokalipszis
  • XI. Kódex:
    • Értekezés a tudásról
    • A Valentinian magyarázata a felszentelésrőla baptizmusról (A és B) és az Euchariszitáról (A és B)
    • Allogenész – apokalipszis XI. 45,1–69,20
    • Hüpsziphron
  • XII. Kódex:
    • Sextus mondásai XII. 15,1–34,28
    • Az igazság evangéliuma
    • Töredékek
  • XIII. Kódex:
    • A háromalakú Ősgondolat XIII. 35,1–50,24
    • A világ eredetéről
Boldog napot!
TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..