Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A gnosztikusok világképe

Bármennyire is furcsán cseng a mi fülünknek, illetve bármennyire is próbálják belénk sulykolni, hogy a meghaló és feltámadó isten tradícióját Jézus indította el, ez távolról sem felel meg a valóságnak. A hermetikus és a gnosztikus vallási irányzatok jóval Krisztus előtt ismerték ezeket a hagyományokat és kultuszok sorát emelték a tiszteletére.

 

Fény és Sötétség, Rend és Káosz

 

A gnosztikusok világképének megértéséhez emlékezzünk Platón dualizmusára: szellem és anyag, lélek és test, idea és tükörkép. A kettősségek ontológiai (lételméleti) és etikai alapjaival találkozunk Iránban Zarathusztra tanításaiban: ez a fény és a sötétség, illetve a jó és a rossz ellentétére épül. Mellőzve a bonyodalmas fejtegetéseket, annyiban csúcsosodik ki e dualizmus, hogy az anyag, illetve a földi lét alapvetően romlott, gonosz, a földi realitás rossz, s ekként szemben áll az abszolút jót képviselő tiszta fény és szellem világával. Ha ezt értjük, akkor nem lesz nehéz a gnosztikusok alapállásában belehelyezkednünk.

 

Minden ember földi léte során egyesül a testével. Egész életének minőségét, lehetőségét és végzetességét az dönti el, hogy mennyire azonosul a szellemi részével, illetve mennyire ragad bele, azaz kötődik az anyagi részéhez. A felállás tehát a következő: az ember lelke fénytermészetű, amely az anyagi világ kötőerőinek a fogságába kerül azzal, hogy megszületik. Az anyag rossz mivolta voltaképpen egy metafizikai ténynek köszönhető: alacsonyabb rendű a szelleminél. Így az alacsonyabb rendű bebörtönzi a magasabb rendű szellemi lelket. Ebből fakadnak az alapvető emberi problémák.

Ezt megismerve logikusan kirajzolódik a megváltás útja: legyőzni a megtévesztő és röghöz kötő erőket. A gnosztikus megváltástan azon alapul, hogy az egyéni ember vajon képes-e felismerni a helyzetét, le tudja-e győzni anyagi-érzéki vágyait és ellen tud-e állni a „gonosz” (alacsonyabb rendű) csábításoknak, tud-e, mer-e, s legfőképpen akar-e szakítani az addigi kényelmes és relatíve biztos életvitelével, vagy sem. Ha és amennyiben felismeri helyzetét és vállalja ezt a viszontagságos utat, akkor képessé teheti magát a lelki-szellemi, legfőképpen isteni származási helyére történő visszatérésre.

Mindezen folyamatokról és az emberre ható erőkről, az emberre leselkedő veszélyekről és a fénybe való visszajutáshoz szükséges ismeretekről szól a gnosztikusok világképe.

 

A közönséges, profán, átlagos élettel beérő emberek nem részesülnek ebből az útból. De nem azért, mert valaki elzárja előlük, hanem mert szabad akaratuktól vezérelve nem ezt választják. Ennek hátterében nyilvánvalóan a saját tudatlanságuk, éretlenségük és a gyengeségük áll. Voltaképpen ez sodor minden embert a lelkéhez méltatlan helyzetekbe: szenvedésbe, nélkülözésbe, nyomorba, boldogtalanságba és az anyagi világ útvesztőjébe. A gnosztikusoknak voltak olyan misztériumaik és tanításaik, amelyek a közönséges gondolkodású mindenkori embert kiemelték a helyzetéből és isteni segítséget – magasabb rendű erőket – igénybe véve misztikus tudáshoz juttatták őt. A gnózis ilyen belső megismerést, bölcsességet jelent. Innen kapta az irányzat a nevét.

 

A gnosztikus esszénusok

 

A holt-tengeri tekercsekből tudjuk, hogy az esszénusok – egy atlantiszi és egyiptomi alapokon nyugvó titkos társaság – sok tanítása gnosztikus jellegű volt. A kutatások szerint az ortodox judaizmustól teljesen idegen a „lélek” és annak halhatatlansága, a szellem felsőbbrendűsége az anyaggal szemben, az Istennel a halálban való eggyé válás, és az életnek mint gonosz (értsd: bilincsbe verő) dolognak az elvetése. Ellenben az esszénusok tanításaiban mindez szerepel és egyértelműen gnosztikus hatásokról árulkodik, miként ezt Josephus Flavius is megerősíti.

 

Valentinus, Jézus titkainak őrzője

 

Alexandriai származású eretnek volt, aki életének jelentős részét Rómában töltötte, roppant befolyásosnak számított, amit ellenlábasai nem néztek jó szemmel. Azt állította, hogy birtokában van Jézus titkos tanításainak gyűjteménye, de megtagadta azok római hatóságoknak való átadását. Ezért aligha meglepő, hogy kivívta Iréneusz egyházatya haragját. Ezen iratokból kiderülhetett volna, hogy Jézus mennyiben volt gnosztikus beállítottságú. Mindenesetre, az egyház tisztogató munkája már a 2. században megindult a gnosztikus világkép ellen.

 

Simon mágus gnoszticizmusa

 

Ugyanakkor a zsidó és a keresztény gondolkodókra is hatással volt a gnosztikus világkép, amely ősibb, mint a kereszténység. Simon mágus például az első zsidó-gnosztikus szekta létrehozója. Az ószövetségi mítoszokból és teremtéstörténetekből kiindulva, amelyekben eltérő istennevek szerepelnek: Jahve és Elohim, arra következtetett, hogy a világot teremtő isten nem azonos a leghatalmasabb istennel. E szerint a leghatalmasabb istentől alacsonyabb rangú isten alkotta a világot az előbbi akaratától függetlenül. A történet azzal kezdődött, hogy a legfőbb isten hat világkormányzót teremtett, akik közül egy önállósította magát és egy tökéletlen világot teremtett, amelyet szolgáinak és a bolygók uralmának vetett alá. Ebből fakadóan az embernek fel kell ismerni a világ tökéletlenségét, s fel kell ismernie a szellemi isten magasabbrendűségét. Jegyezzük meg, hogy a gnosztikusok eme tanításait elsősorban a 2-3. századi egyházatyák vitairataiból ismerjük, de ezeken kívül léteznek más gnosztikus források is, amelyekkel nem árt megismerkedni, mielőtt pálcát törnénk a gnosztikusok felett. Azon felül pedig ahány gnosztikus irányzat, annyi eltérő interpretáció, ezért nagyon alapos kutatásra van szüksége az embernek, feltéve, hogy valóban az igazságra kíváncsi.

 

Markión, a legnagyobb eretnek tanításainak áttekintése

 

Az i.sz. 2. században élt egy Markión nevű szektaalapító, aki szerint a világteremtő (demiurgosz) isten, aki nem azonos a legfőbb teremtővel, maga a zsidó vallás istene. Láthatjuk, hogy Markión nem értett egyet a zsidó-gnosztikus Simon mágus ama tanításával, miszerint szét kell választani két személyre a teremtőt Jahve és Elohim formájában. E helyett Markión állásfoglalása értelmében úgy tekinthetünk a zsidó istenre, mint aki a legfelsőbb Lény akarata ellenére megteremtette a gyarló anyagi világot, s a világ éppen azt tükrözi vissza, amilyen ő. Markión azt tanította, hogy ez az alacsonyabb rangú isten azt akarta, hogy a teremtményei, illetve az ember csak őt ismerjék el egyedüli és kizárólagos istennek, ennek okán eltitkolta az emberek előtt a legfelsőbb isten létezését. Ezt azért tudta megtenni, mert tisztában volt vele, hogy a legfelsőbb isten, aki abszolút tökéletes és jó, tisztán szellemi természetű, tehát nem ismerhető meg az anyagi világon belül az ember számára.

 

Ez a demiurgosz több prófétát is küldött, hogy elterjesszék a saját istenítésének vallását, ezzel hamis bölcsességet adott az emberiség kezébe. Ekkor a leghatalmasabb isten (a valódi Teremtő) megkönyörült az embereken és elküldte Jézust azzal a jó hírrel (evangéliummal), amit később a Megváltó hirdetett. Jézus tanításainak lényege: az anyagi világ értékrendjétől – a pénzzel és a külsőségekkel az élen – való elfordulás. Mivel Markión gnosztikus tanításai semmibe vették a világi – és tegyük hozzá, részben az egyházi – hatalmakat, elképzelhetjük, milyen hatással voltak kora vezetőire. Markión azt állította, hogy Lukács és Pál írásaiban sok, elgondolásait igazoló tanítás van, de megjegyezte azt is, hogy csak akkor láthatjuk meg ezeket, ha hamisítatlanul jutunk hozzájuk. Ugyanis Markión nyíltan hirdette, hogy a világteremtő isten féltékenységétől vezérelve megindította a hamis propagandát a kereszténységen belül is. Az ószövetségi isten úgy állította be Jézus eljövetelét, mintha az ótestamentumban már előre megjósolták volna.

 

A markiónita dogmatika tehát teljesen új vallást hozott létre, saját szentírással, a zsidó előzményektől elszakadva. Nem csoda, hogy az egyház védelmezői a 2. század, sőt sokak szerint a keresztény történelem egyik legnagyobb, de legalábbis első eretnekét látták Markión személyében. Az egyháziak erre válaszul felvették a katolikus elnevezést és elhatározták, hogy egy új, „hiteles”, önmaguk által kanonizált Szentírás-gyűjteményt fognak összeállítani, amely Jézus tanításainak a zsidó Ószövetséggel való kapcsolatát fogja hangsúlyozni.

 

A gnosztikusok theogóniája és teremtéstörténete

 

A Teremtés könyvében leírt transzcendens, abszolút megismerhetetlen, feltételekhez nem kötött, egyedüli isteni lényhez, a Teremtőhöz tértek vissza a gnosztikusok. Ez a végtelen Lény egyszer úgy döntött, hogy önmaga tulajdonságait megtestesíti, ezért isteni lényeket hozott létre önmagából önmagán belül. Ez az Örökkévalóságban történt. Mivel gondolkodni kezdett Önmagáról, létrejött a Gondolat mint önálló isteni lény. Mivel érzékelni kezdte önmagát, megszületett az Élet mint végtelen isteni lény. Mivel fényből állt, létrejött a Fény, mivelhogy bölcs volt, megszületett a Bölcsesség isteni lénye, és így tovább.

Ezek az isteni lények egymás között cserélték isteni részeiket Teremtőjüket utánozva, így további teremtmények jöttek létre. A mennyek birodalma végül megtelt isteni lényekkel, aiónokkal. Az aiónok az isteni létmódban léteznek, ők alkotják a teljességet, vagyis a plérómát. Ekkor még nem létezett a világmindenség, csak az isteni birodalom.

 

Egy kozmikus katasztrófa következtében az aiónok közül egy lezuhant az isteni birodalomból, így keletkezett egy plérómán kívüli isteni lény. Ezt a tökéletlen lényt hívják a gnosztikusok többek között Jaldabaóth-nak, aki azonos az Ószövetségben szereplő Jahvéval. Ő nem volt azzal tisztában, hogy rajta kívül nincsenek isteni lények, ezért azt nyilatkoztatta ki magáról, hogy ő az egyedüli.

Jaldabaóth tökéletlen istenségeket alkotott, akikkel együtt létrehozta a tökéletlen anyagi világot. Az emberi testeket azért teremtették, hogy a lezuhant isteni lény szikráinak legyenek a lakhelyei.

A megváltás célja a szétszóródott isteni szikrák kiszabadítása az anyagi világból, hogy azok visszatérhessenek abba a régióba, ahonnan származnak.

 

hhoz, hogy az ember szert tegyen erre a tudásra – tanítják a gnosztikusok –, szüksége van öntudatra. De ez az öntudat nem képes az anyagi világban megtalálni a megváltó tudást, minthogy az tökéletlen, tehát a tudásnak felülről, a tiszta szellemi birodalomból kell érkeznie. Ezért egy isteni lénynek le kellett születnie a plérómából, hogy ezt a tudást átadja. S mindezt anélkül, hogy ő maga részévé válna ennek az anyagi világnak. Ő volt Krisztus, az egyik aión, aki felfedte az emberek előtt a megváltás igazságait. Majd amikor az őt befogadó Jézus testét megölték, Krisztus visszatérhetett az isteni szférákba. A gnosztikus misztériumok Krisztus beavatási útját példázzák és kínálják a halandóknak.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..