Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A hazugság kényszere – Vergődés a hazugság hálójában

A hazugság olyan gyakori jelenség, hogy a mai világunkban szinte közhellyé és sajnálatosan bevett szokássá vált. Természetesen itt sem árt különbséget tennünk a hazugsággal kapcsolatos viselkedési mintáink és személyiségjegyeink között. Kérdés tehát: mi számít hazugságnak és mi nem? Miért éri meg hazudni? Létezik-e egyáltalán olyan pozitív út, amellyel elkerülhető lenne a hazugság? Milyen káros következményekkel jár a hazugság? Mit okoz az emberi személyiségben a hazugság?

Hazudni annyi, mint tudatosan megtéveszteni másokat és annak ellenkezőjét mondani, amit igaznak vélünk. Hazudni tehát tudatosan szokott az ember, ami feltételezi, hogy tisztában van az igazsággal, csak valamilyen oknál fogva nem annak az útját választja. Általában a felelősség alóli kibújás, a menekülő útvonal keresése, a kiskapu mint könnyebbik választás és az elkövetett tetteink következményeitől való félelem áll a hazugság hátterében.

Azonban bármennyire is legyen vonzó és hatásos megoldás aktuálisan egy-egy hazugság, nem árt számba venni a következményeit. Lehet, hogy rövidtávon megéri, még az is lehet, hogy ki sem derül más emberek számára, de a spirituális világban nincsenek titkok!

 

 

Ezzel nem bűntudatot akarok kelteni, de lássuk be, a hazugság legtöbbször valamilyen látszólagos előnyhöz jutatja alkalmazóját, illetve a hazugság által elkerülhető egy bizonyos szintű felelősségre vonás. Már gyerekkortól kezdve megfigyelhető ennek a viselkedésmódnak a terjedése. A gyermekek neveltetésük során a családban és otthon is találkozhatnak a hazugsággal, mint eszközzel. Tulajdonképpen a mai társadalmi normarendszer ab ovo idézi elő, illetve teremti meg a hazugság feltételeit. Például a munkahelyi érvényesülés, a karrierépítés, az adóbevallások elkészítése során sokszor él a hazugság eszközével a ma embere.

Maga a korrupció és a korrumpálhatóságunk szintén a hazugságon alapszik, ami pedig szemmel láthatóan minden társadalmi szinten jelen van!

 

Az eddigiekből úgy tűnhet, mintha a hazugság társadalmi szerepe arra a tényre egyszerűsödnék le, hogy a hazugság előnyös annak, aki hazudik, viszont árt annak, akinek hazudnak. A hazugság társadalmi szerepe ennél jóval bonyolultabb. Az ember életében, olyan helyzet is bőven adódik, amelyben nem a hazugság a lehető legegyszerűbb megoldás, hanem a hazugság kényszerével néz szembe. A kényszerből elkövetett hazugság pedig rendszerint belső konfliktus forrásává válik, s ebben az esetben kárt okoz annak is, aki valamilyen okból élt a hazugság lehetőségével!

 

A hazugság kényszere tehát mind az egyén, mind a közösség szempontjából olyan rendkívül kedvezőtlen helyzetet teremt, amelyben igen könnyen létrejönnek torz élettechnikai megoldásmódok. Vagyis ilyenkor olyan megoldási stratégiákat választ az ember, amik a hazugság kényszeréből fakadó belső konfliktust diszharmonikusan és egyoldalúan az emberi személyiség valamely szükségletét háttérbe szorítva és elsodorva oldják fel.

Erre mondjuk, hogy cseberből vederbe kerül az ember. Azaz lehet, hogy megúszik valamit és elkerüli a lebukást, de ezzel a hazugság folyamata még nem zárul le. Bár a legtöbb ember ilyenkor fellélegzik, hiszen elhiszi, hogy túl van rajta, ám spirituális síkon a dolog ezzel még egyáltalán nincs lerendezve. Sőt most kezdődik igazán. Nem egyszerűen egy erkölcsi kérdés a hazugság, jóllehet sokan szeretik erre kihegyezni ezt a jellemvonást, ám én azt állítom, itt sokkal többről van szó.

 

 

A hazugság következtében egy válsághelyzet alakul ki a személyiségben, ugyanis belső konfliktusba kerül önmagával. Ezt nevezhetjük lelkiismeret furdalásnak is. De bárhogyan is éljük meg ezt a belső konfliktust, ha már bennünk van, kezdenünk kell vele valamit.

 

Elfojthatjuk, megpróbálhatunk úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Ennek előbb-utóbb katasztrofális következményei lesznek. Az emberi személyiség ugyanis nem egy mindent elnyelő fekete lyuk, hanem egy nagyon érzékeny önszabályozó rendszer. Egy idő után, egy ponton túl már több belső feszültséget nem képes elviselni és begörcsöl, torzul, megtörik, illetve „felrobban”.

 

Persze ha nagyon akarjuk, kimagyarázhatjuk a hazugságot, megtévesztve ezzel saját magunkat is. Így könnyen rákaphat az ember az ízére, a kecsegtető előnyei után sóvárogva hajlam alakulhat ki a hazudozásra. Aki ezt az ösvényt választja, csakhamar függővé, notóriussá válhat. Ezt az érintett személy természetesen nem veszi észre magán, sőt szentül meg van róla győződve, hogy ő erkölcsileg tiszta, feddhetetlen és felmenti önmagát minden morális felszólítás alól.

 

De attól, hogy a konfliktushelyzeteinkben nem választjuk az előbb említett két irracionális megoldást, sokszor mégis kényszerűségből ugyan, de élnünk kell a hazugság eszközével: párkapcsolatokban, gyermeknevelésben és életünk több más területén is. Ezért következő cikkemben folytatom a kényszerből elkövetett hazugságok életünkre gyakorolt hatásainak elemzését.

 

Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..