Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A hopi legendák és a „repülő pajzsok”

A Hopituh Shi-nu-mu, azaz a hopi nép egy amerikai bennszülött törzs. Ők az ősi pueblo indiánoknak a leszármazottjai, akik az Egyesült Államok ama délnyugati területein éltek, melyet manapság a Négy Sarok vagy „Négysarok régió” névvel illetünk (ott, ahol Arizona, Colorado, Új-Mexikó és Utah államainak észak–déli és kelet–nyugati irányban futó határai találkoznak.) Az ősi pueblo nép alkotta a rejtélyes Anasazi, vagyis az „ősi emberek” népét, akiknek a fejlődése, majd pedig az eltűnése i.sz. 550 és 1300 közé esett. A hopik történelme több ezer évre nyúlik vissza, s ezzel az egyik legősibb kultúrának számítanak a földkerekségen.

 

http://www.theufotimes.com/

 

A hopi nép eredeti neve: Hopituh Shi-nu-mu, amelynek a jelentése: „békés nép”. Az erkölcsi és az etikai koncepciójuk mélyen a hopi hagyományokban gyökerezik, s ennek részét képezi valamennyi élő dolog tisztelete. A hagyomány szerint ők Maasaw, a Teremtő törvényei szerint élnek. A hopik úgy hitték, hogy az istenek a földből bújtak elő, szemben más mitológiákkal, amelyekben az istenek az égből érkeztek. Mítoszkincsük szerint a Föld szívében él a Hangya Nép. Amikor ránézünk a hopi Hangya Emberekre, észrevesszük, hogy rendkívüli módon hasonlítanak azokra, akiket mi „kis szürkéknek” nevezünk.

 

A hopi tradíciókban időkörök szerepelnek, az azték és más egyéb mitológiához hasonlóan. Úgy vélik, hogy minden egyes kör végén visszatérnek az „istenek”. A Földön jelenleg a negyedik kör van éppen folyamatban. Viszont, ezek közül az időkörök közül a harmadik az érdekes, amelyben a hopik a „repülő pajzsokról” (patuwvotas) számolnak be. A negyedik körnek ez a világa egy olyan fejlett civilizációt ért el, amit a végén Sotuknang isten – a Teremtő unokaöccse – egy hatalmas özönvízzel pusztított el, számos más hagyományhoz hasonlóan.

 

A harmadik világ korszakáról szóló leírásban szerepel, hogy fejlett „repülő pajzsokat”  fejlesztettek, melyek képességeik révén messze fekvő városokat tudtak megtámadni és a világ különböző helyei között tudtak utazni. Szinte lúdbőrzik az ember háta, amikor összevetjük ezeket napjaink repülő csészealjaival, pláne a fejlett légi járműveivel

A Native American Wisdom (A bennszülött amerikaiak bölcsessége) című sorozatnak A hopik, avagy a béke ösvényét követve című epizódja szerint Sotuknang a Negyedik Világ hajnalán e szavakat mondotta:

 

http://www.viewzone.com/

 

„Nézzétek, elmostam még a Kialakulás/Keletkezés nyomait is; azokat a „lépcsőfokokat”, melyeket számotokra hagytam. Odalent, a tengerek fenekén fekszik minden büszke város, a repülő pajzsok és az ördög által megrontott evilági kincsek, valamint azok az emberek, akik nem szenteltek időt a Teremtőhöz intézett imákra a hegyek bérceiről. De eljő a nap, ha nem feleded az emléket és a Keletkezésed célját, amikor eme lépcsőfokok újra kiemelkednek, hogy bizonyságot tegyenek az igazságról, amit hirdetnek.”

 

A kék Kachina (Kacsina) csillag a hopi mitológia értelmében egy olyan szellem, amely az új világ eljövetelét jelzi, s amely kék csillag formájában tűnik fel. Ez a kilencedik, s egyben az utolsó jel a „Megtisztulás Napja” előtt, amely az a nap, amidőn a régi világ leromboltatik és egy új lép a helyébe. Ezt a kilenc jelet egy Hopi vén írta le 1958-ban.

 

Ezenkívül, a hopi hagyományok szerint, az előző világ elárasztásának a túlélői, Maasau vezénylete alatt különféle helyekre szóródtak szét a mennyboltozat jelét követve. Amikor Maasau leszállt, egy petroglifát (sziklavésetet) rajzolt, amely egy „szárnyak nélküli hajót” ábrázol, amin egy hölgy utazik egy kupolaformában. Ez a sziklavéset a megtisztulás napját jelképezi, amikor is az igazi hopik más bolygókra fognak elrepülni eme szárnynélküli hajókon.

 

Mind a „repülő pajzsok, mint a „szárny nélküli hajók” világos üzenetet tükröznek. Az efféle leírásokban szereplő dolgok beazonosítása egyértelmű utalás azokra a tárgyakra, amelyeket manapság azonosítatlan repülő tárgyakként ismerünk.

 

 

Forrás: www.ancient-origins.net/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

 

KIEGÉSZÍTŐ INFORMÁCIÓK:

 

http://1.bp.blogspot.com/

 

Mesa Verde Nemzeti Park és az anasazik falvai

 

A Mesa Verde Nemzeti Park az Egyesült Államok délnyugati részén Colorado államban (Montezuma County), az Utah, Colorado, Arizona és Új-Mexikó államok határánál (Four Corners, „Négy sarok”) elterülő 211 négyzetkilométeres nemzeti park. A területet síkságok, kopár fennsíkok és sziklás dombok, valamint mély kanyonok alkotják. Ezen a vidéken három indián kultúra fejlődött: délen a mogollónoké, avagy a „hegyi népeké” (kr. u. 150-1500); a hohokamoké, avagy az „eltűnteké” (Kr.u. 300-1250); és az anasaziké, azaz az „ősöké”, vagy „régieké” (Kr.e. 185 – Kr.u 1300).

Az anasazi indiánok fénykorukban négy mai állam területét foglalták el, egészen Nevada déli részéig. A kanyonok meredek falaiba épített sziklafalvaik ma is állnak. A leglátványosabb és legismertebb település a 2600 méteres magasságban álló Sziklapalota (Cliff Palace).

 

A spanyol hódítók a 16. században értek el a mai Egyesült Államok délnyugati vidékére és a Mesa Verde (spanyolul a „zöld asztal”) fennsíkra. Ők nevezték el a területet és az őslakosokat is az itt talált falvak alapján pueblo (falu) indiánoknak.

 

Az ősi pueblók jelentős tárgyi és építészeti hagyatéka között nem maradtak írásos nyomok, arról hogy hogyan nevezték saját magukat. Korunk navaho indiánjai anasaziknak („ősöknek”) nevezik őket.

 

Az anasazik jellegzetes, a kanyonok falain természetesen kialakult peremekre, barlangok és üregek köré épített „lebegő” sziklaházait 1888 decemberében két cowboy, Richard Wetherill és Charles Mason fedezte fel.

 

A leleteket elsőként Gustaf Nordenskiöld (a finn-svéd sarkkutató Adolf Erik Nordenskiöld fia) kutatta. Feltérképezte, lefotózta és szisztematikusan dokumentálta az omlásnak indult falvakat és lakótornyokat.

 

http://upload.wikimedia.org/

 

Az anasazik falvai

 

Az anasazi indiánok nagyjából 1600 évvel ezelőtt jelentek meg a Mesa Verde környékén; eredetileg a fennsíkon laktak, ahol a vadászatból és gyűjtögetésből éltek. Fokozatosan léptek előre a földművelés és az állattenyésztés, a kézművesség (fonás, agyagedény-készítés) és a kereskedelem terén. A földet teraszos, öntözéses eljárással művelték, kukoricát, dinnyét, babot és paprikát termesztettek. Első lakóhelyeik földbe vájt gödörházak (pit houses) voltak, és 500-ig jukkarostokból kosarakat fontak – ez az ún. kosárfonó-periódus.

 

Később a talaj szintjén kezdtek kőből és sárból házakat építeni, és szép, fekete-fehér kerámiát készíteni – fazekas-periódus. A régi vermeket (kiva) meghagyták, a klán férfitagjainak gyűlés- és szertartási helyéül. A padló egyik sarkában egy sipapunak („lélekalagútnak”) nevezett mélyedés volt; ez az Anyaistennő méhét jelképezte, amelyből az emberiség világra jött, és amely a közösség számára nélkülözhetetlen energiát árasztotta.

 

950 körül a falvakat áttelepítették a fennsíkok peremére, a kanyonok mellé, majd két évszázaddal később átköltöztek a sziklateraszok alatt meghúzódó nagy barlangokba, a szél és víz által kivájt üregekbe, ahová csak nagy nehézségek árán, létrák és kötelek segítségével lehetett fel-, illetve lejutni. Egyes helyeken a sziklák lábánál erődített falvakat hoztak létre.

 

Építészeti hagyatékuk alapján az anasazik fénykora 1100-1300 között volt. „A Mesa Verde Nemzeti Park kanyonjaiban ma is látható impozáns építmények viszonylag rövid idő alatt, kb. 1190 és 1270 között épültek. Ezek már valóságos paloták a korábbi építményekhez képest, sok szobával, emeletekkel, ablakokkal, tornyokkal rendelkeztek. Építészetük csúcsát a 150 szobás Sziklapalota jelenti, amely több tucat családnak adott otthont.”

 

1276 és 1299 között igen súlyos aszály sújtotta a vidéket. E korszak után az anasazik váratlanul elhagyták falvaikat. 1770 körül a spanyol hódítást követően navaho és apacs indiánok telepedtek le a környéken; utódaik ma is itt élnek a rezervátumokban.

 

http://www.mesaverde.com/

 

Az elnéptelenedés

 

Az anasazi falvak 1300 körül elnéptelenedtek, pontosabban a lakók elmenekültek. Olyan sietve távoztak, hogy még bútoraikat és személyes tárgyaikat sem vitték magukkal.

Ezt a rejtélyes eseményt, amely a becslések szerint 50 000 főt érintett, többféleképpen próbálták magyarázni: betudták a szárazságnak, de máskor is voltak aszályos időszakok; a túlzott demográfiai nyomásnak, de ekkor csak a fölösleges népesség távozott volna; más népek támadásának, de évszázadokon át senki sem foglalta el a falvakat; járványnak, de ennek nincs nyoma a nekropoliszokban; új vallás kialakulásának, vagy az istenek akaratának – a Rio völgyében lezajlott migrációról csupán egyetlen legenda szól, de az sem ad magyarázatot. A legelfogadhatóbb oknak a 24 évig tartó aszály tűnik, mégis furcsa, hogy egy éhínség sújtotta nép javait hátrahagyva költözzön új helyre.

 

Forrás: http://hu.wikipedia.org/

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..