Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A jóstehetség nyomában

A jóslás mindig is isteni kiváltságnak számított. Isteni kegynek minősült, ha valaki útbaigazítást kaphatott a szellemvilágtól, a földönkívüliektől, az angyali lényektől, kivált a Teremtőtől. Izgalmas kérdés, hogy kitől kapták és kapják a jósok az információikat? Miért használnak ehhez különféle tárgyakat, növényi kivonatokat, állati részeket vagy szokásokat, esetenként pedig az emberi test egyes részeit?

 

Talán nem lényegtelen megkülönböztetni egymástól a jóst és a látnokot. A jós szinte minden esetben eszközöket használ a jövő kifürkészéséhez. Természetesen nem szabad általánosítani, mindazonáltal vannak tipizálható jellegzetességek, amelyek által ráérezhetünk a processzusra. Így a jósnak többnyire szüksége van egy külső történésre, egy jelenségre vagy egy jelre, amelyet az analógiás mágia segítségével „elolvas”. Ennélfogva az állati belsőség állapota, vagy példának okáért az emberi tenyér árulkodó jeleket szolgáltat a jósoltatóra vonatkozóan.

A látnok szinte alig vagy egyáltalán nem használ külső segítséget, legfeljebb szent, illetve megszentelt növényi füstöt lélegez be, harmonikus környezetet teremt, illetve elvonatkoztat a külvilág zavaró ingereitől. A látnok eszköze tehát a „belső látás”.

 

Kezdjük a jósok művészetével! A jós azért tanulmányozza és elemzi az állatok belsőségeit, mert a választott állat egyes belső szerveire úgy tekint, mint amelyek misztikus kapcsolatban állnak a jósoltatóval. Az egyes szervek energiákat, főként planetáris erőket tartalmaznak, így azok voltaképpen analógiás kapcsolatban állnak az adott problematikával.

Amikor a jósoltató a jóshoz fordul, ő a kérdésnek megfelelően választ egy olyan, a természetben felelhető „forrást”, amely az analógiák szerint hozzáillő energiákkal telített. Majd elvégzi vele a rituálét, amely többnyire boncolás, ha állatról van szó. (Növényeknél ez másként történik.) Ezután egy tradicionális, több órás szertartás minden egyes lépését gondosan követve végigelemzi, hogy az adott energiát eltároló szerv milyen állapotban van, s ebből von le következtetéseket a jósoltató jövőjére nézve, például a terméssel, a házasságkötéssel, a hűséggel, a viszálykodással, az utazással stb. kapcsolatban. A fizikai szerv azért olyan, amilyen, mert a benne található energiák olyanná alakították. Így a jós nem tesz mást, mint dekódolja az üzeneteit.

 

Vannak olyan jósok is, akik a szerveken keresztül a szellemvilág lényeivel lépnek kapcsolatba és tőlük tudakolják meg a feltett kérdésekre vonatkozó válaszokat. Ilyenkor az állat inkább áldozat a szellemi világok lényei számára, hiszen a feláldozott állat energiái ily módon a választ adó lény birtokába jutnak. Ez olyan, mint egy alku.

 

A tenyérjósok azt a tudományt birtokolják, amely képes az isteni energiák emberi kézbe vésett nyomait helyesen értelmezni. Amint nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy nincs két egyforma tenyér sem. Sokszor egy élet is kevés ahhoz, hogy valaki megtanulja a tenyér valamennyi vonalának és ábrájának a jelentését. Itt az okkult magyarázat abban rejlik, hogy a tenyér – csakúgy, mint a test többi része – energiák hatására keletkezett és azok nyomán változik, illetve újul meg állandóan. A tenyéren is megtalálhatók az emberi sors egyes szakaszainak területei, miként a bolygóanalógiák (az emberi testben és aurában található, eltárolt kozmikus energiák) is. Így a tenyérből is látható, hogy mely életterületen milyen akadályok vagy éppenséggel hajlamok „íródtak” valakinek a sorsába.

 

Innen már csak egy lépés, hogy teljesen elvonatkoztassunk a jósoktól, lett légyen szó állati vagy emberi testrészekből olvasókról, s átlépjünk a transzcendens világokba. A jövendőmondó, illetve inkább a látnok vagy megálmodja a jövőt, vagy spirituális avatottsága nyomán pillant bele a jövőbe.

Az uralkodókat mindig is szerfelett izgatta, hogy mikor indítsanak hódító háborút, mikor kössenek békét, mikor kössenek érdekházasságot, vagy éppenséggel mikor építsenek piramisokat és templomokat az isteneknek.

Ebből is látszik, hogy a látnokok felelőssége óriási, hiszen akár az egész nép sorsát befolyásolhatják. Gondoljunk az indián törzsek révülésbe eső sámánjaira, a magyar táltosokra és varázslónőkre, a beavatott adeptusokra, akik mindenkoron a szakrális királyok, fejedelmek, törzsfők és vezetők mellett álltak. Ne felejtsük el, hogy az álmok és a spirituális tanácsadók instrukciói tagadhatatlanul sokszor vezérlik a nagy embereket, a vezéreket és a vallásalapítókat.

 

A jóstehetség előhívásához sokszor tudatállapotot kell váltani. Ehhez általában különleges kristályokat, varázstükröket és egyéb eszközöket használtak a látók. A mágikus energiákkal feltöltött kelléket megkönnyítették a tudat számára a magasabb világokba történő átkelést. Teljesen mindegy, hogy Tibet lámáiról, India guruiról, Egyiptom főpapjairól, a zsidó rabbikról, a druida varázslókról, vagy a maja papokról beszélünk, a jóslás és a jövendőmondás egy okkult cselekedet volt. Forrása lehetett angyal, elementál, szellem vagy valamilyen más spirituális entitás.

Ritka esetben olyan fejletté vált a lélek, hogy saját tudatával utazott a dimenziók között átszelve az idő megannyi burkát, bepillantva az örökkévalóságba. Ebben az esetben beszélhetünk mágusokról és megvilágosodott mesterekről.

 

Mindezek után nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy miért tűntették el a történelemből a varázskönyvek, a jóskönyvek, a szent könyvek eredeti példányait, miért semmisült meg a királyi kódexek és könyvtárak színe-java. Talán mert aki a történelmet a maga szája íze szerint szeretné irányítani, annak ki kell iktatnia a konkurenciát.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..