Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A Kalahári sivatag elveszett városának megoldatlan enigmája

Úgy vélik, hogy olyan ősi városok romjai pihennek a Kalahári sivatag homokja alatt, amelyek kora minden bizonnyal az idők homályába vész.

 

Ezúttal utazásunk során Dél-Afrikába látogatunk, ahol az elveszett kalahári város(ok) nyomai után fogunk kutakodni.

 

A délnyugat-afrikai Kalahári sivatag elveszett városairól számos legenda regél.

 

Vajon léteztek-e valaha a rejtélyes romok, vagy ez már örök rejtély marad? Vajon fény derülhet-e egyszer a sivatagban található rejtélyes romok egy részéről szóló beszámolónak?

 

A Kalahári sivatag egy hatalmas, félsivatagos, homokos szavanna Dél-Afrikában, amelynek a kiterjedése eléri a 900 000 négyzetkilométert, s beteríti Botswana nagyobbik, valamint Namíbia és Dél-Afrika egyes részeit.

 

Már források szerint a Kalahári teljes területe megközelítőleg 850 000 négyzetkilométer (350 000 négyzetmérföld), s magának a Kalahári szónak a jelentése: „száraz, vízben szegény hely”.

 

 

Több mint egy évszázada keringenek mendemondák a Kalahári homokja fedte, hatalmas város létezésével kapcsolatban.

 

A busmanok és hottentották (Khoi Khoi nép) szerint, akik ebben a térségben élnek, egykoron itt egy nem általuk épített, hanem egy ősi civilizáció által emelt város létezett.

 

A város építésének sohasem értek a végére, s fennállt az eshetősége annak, hogy a romok közül eszközök kerülhessenek elő. Úgy látszik, hogy a Kalahári több más részén – sőt még az északi Caprivi Strip és Ovamboland közelében is – rejtélyes romok nyomaira bukkantak.

 

A Kalahári sivatag – Image credit: kerdowney.com

 

Létezik néhány érdekes beszámoló a Kalahári elveszett városáról.

 

1885-ben a kanadai Guillermo Farini (William Leonard Hunt álnéven) egyike volt azoknak a nyugatiaknak, akik beutazták a Kalahári felderítetlen részét.

 

Miközben gyémánt után kutatott, olyan ősi romokba botlott, amelyek meggyőzték őt arról, hogy a Kalahári elveszett városában tartózkodik.

 

Európába történő visszatérése után egy könyvet adott ki A Kalahári sivatagon át címmel, amelyben azokat az élményeit részletezi, melyek között olyan szokatlan sziklaalakzatokról szóló leírások is szerepelnek, amelyeket addig ismeretlen építmények romjainak gondolt.

 

Vajon kik építhették ezeket az épületeket?

 

Egy jól ismert történész, Dr. Gustav Prelude, arról számolt be, hogy a Kalahári egyik Khoi Khoi tagja, aki az expedíciójuk közelében sátorozott, egy szörnyű szárazságról és valahol északon található hatalmas romokról mesélt neki, majd szolgálatkészen felajánlotta, hogy elvezeti őt oda, mihelyt az esős évszak beköszönt. A Khoi Khoi azt állította, hogy a sivatag messze fekvő északi részén drágakövek találhatók.

 

A Kalahári eltűnt városa című cikkben, amelyet az Atlants Rising magazin adott ki, David Hatcher Childress azt írja, hogy Farini egy olyan hosszú kősorról írt, amelyet ív alakban emeltek és egy földrengés utáni kínai Nagy Falra hasonlított.

 

A romok kiterjedése meglehetősen nagy volt, némely helyen már részben betemette a homok, míg másutt teljesen láthatók voltak.

 

A romok közel egy mérföldes távolságon át kivehetők voltak, s legfőképpen hatalmas sima oldalú kövekből álltak.

 

Egyes helyeken a cement tökéletes állapotban maradt fenn és világosan látható volt a különféle halmok rétegei között. A felső kősort a futóhomok koptatta és erodálta.

 

Néhány legfelül található kő különös módon kopott le az alsó részén, ezért hasonlítottak egy, a közepén rövid lábbal megtámasztott kisasztalhoz.

 

A Királyi Geográfiai Társaság riportjában a köveket küklopsziaknak írta le. A kőkupacok – mindegyik 18 hüvelyk magas – a fal belsejében nagyjából 40 lábnyi távolságokba voltak elhelyezve. A kupacokat tojásdad vagy elnyújtott ellipszis alakra formázták ki; lapos alappal rendelkeztek és az oldalaikban lyukakat alakítottak ki a szélüktől nagyjából 12 hüvelyknyire. Néhány közülük tömör sziklából állt, míg másokat egy vagy több pontosan egymáshoz passzoló kődarabból formálták ki. Ahol védettek voltak a homokkal szemben, ott az illesztések tökéletesek voltak. A kupacok tömbök többségét többé-kevésbé befedte a homok, s majdnem egy napig tartott a helyi vezetőknek a legnagyobbak feltárása.

 

http://www.gamestitch.com/

 

A következő napon azoknak a vezetőnek az iránymutatásai nélkül, akik nyilvánvalóan érezték mindez időpocsékolás, Farini és társai az ív középső részénél kezdtek el ásni és felszínre hoztak egy nagy kövekből álló kövezett építményt. A járda körülbelül 20 láb széles volt és úgy tervezték meg, hogy a hosszabb, külső kövek megfelelő szögben illeszkedjenek a belső kövekhez.

 

Egy hasonló járda/gyalogút keresztezte ezt a megfelelő szögben és az egész hasonlít ott egy máltai keresztre.

 

Ezek a rejtélyes romok maradtak meg a Kalahári sivatag elveszett városából? www.expeditionportal.com

 

Egy oltár, egy oszlop és valamilyen emlékműféle tárult Farini szemei elé a két gyalogút metszéspontjában. Az alapzat maradványai, amelyek egyértelműen látszódnak a járdák találkozásánál, bordázott falazat meglazult darabjaiból állnak.

Nem volt semmiféle felirat vagy jelzés. Farini arra a következtetésre jutott, hogy a romok valószínűleg több ezer évesek, és minden bizonnyal egy nagy nemzet egyik városából, szent helyéről vagy temetőjéből valók. Lulu leskiccelte a romokat és sok fotót készített.

 

Farini összeállított egy versikét az elveszett városáról:

 

Egy félig kiásott rom – hatalmas kőomlás

Egy magányos és elhagyatott helyen;

Egy emberi csontoknak fenntartott templom vagy sír,

Amit az emberek hagytak elpusztulni és tönkremenni.

 

Vörös homok épületből származó, durván faragott tömbök,

És formátlan, faragatlan kövek tűnnek fel,

Egyes nagy emberek hamvainak a védelmére szánva,

Sok-sok évezred homokja alá temetve.

 

Talán egy dicső múlt emléke,

Egykoron hatalmas és pompás város,

Amit földrengés rombolt le, amit robbanás tarolt le,

S porrá zúzott az idő keze.

 

Az idő folyamán J. Clement professzor érdeklődni kezdett Kalahári elveszett városa iránt és belemerült a témába. Arra jutott, hogy Farini sohasem fedezett fel semmiféle elveszett várost. Bármit is talált, az csupán természetes képződmény volt. Később, Clement végül oda lyukadt ki, hogy Farini elveszett városa minden bizonnyal egy Mier nevű kisváros közelében fekszik, amit jelenleg Rietfontein-nek hívnak.

 

A könyvében Clement ezt írta:

„Mint minden legenda az Elveszett Város mítosza sokáig még halhatatlan marad, s kétségtelen, hogy lesznek olyanok, akik vonakodni fognak attól, hogy sutba dobják ezt a témát minden ellenkező bizonyíték dacára. Elképzelhető, hogy ez így van rendjén, ezért is szomorú egy legenda semmivé foszlatása.”

 

Clement meg volt győződve arról, hogy Farini városa egy természeti képződmény. Nem tudott elképzelni egy olyan küklopszi építményt a Kalahári sivatagban, amely ne lett volna természetes. Közölte, hogy a Kalahári éghajlatának történelme nem tűnik olyannak, mintha bármiféle különösebb változáson ment volna keresztül az elmúlt évezredek során, s nyilvánvaló, hogy egy Farini által megjelölt mérettel rendelkező település sem létezhet állandó folyók vagy tavak híján.

“Lehetetlen, hogy egy város létrehozásához szükséges feltételek több tízezer éven keresztül fennálljanak bármelyik folyó mentén. Ráadásul, amennyiben az Elveszett Város korát Zimbabwéhez és Perzsia ősi romjaihoz viszonyítjuk, akkor lehetetlen elképzelni, hogy bármit is épülhetett a Kalahári sivatagban több mint 15 000 évvel ezelőtt.”

 

http://traveladventuresbotswana.com/

 

Childress ettől is továbbmegy és kimutatja, hogy „Farini nagyon sokat utazott Európában és a Földközi-tenger mentén, s valószínűleg a Peloponnészoszon Görögországban, illetve az egyiptomi Kefrén Völgytemplomában látott küklopszi falakat. Farini elveszett városa valószínűleg éppen olyan volt, mint amilyennek hitte: egy másik korszakból származó ciklopszi építmény, amit a földkéreg egy kataklizmaszerű elmozdulása pusztított el talán 15 000 évvel ezelőtt, de előfordulhat, hogy még később, úgy 10 000 évvel ezelőtt. Azt szokták mondani, hogy a földkéreg nagyjából akkortájt mozdította el Afrikát dél felé, ami pedig egy hatalmas árhullámot idézett elő, amely végighömpölygött egész Dél-Afrikán.

 

Bármilyen város, mint például Farinié is, elpusztulhatott és elnéptelenedhetett egy ilyen esemény során. Farini is egy szabadkőműves volt, s alá volt rendelve a szabadkőművességbe való beavatási státuszának, így minden bizonnyal befolyásolták őt a szabadkőművesek Atlantiszról, a kataklizmákról, a misztériumiskolákról és ehhez hasonló dolgokról vallott nézetei. A városról szóló verse is ezt tükrözi. A kövek nem természetes eredetére utaló egyéb nyomokra bukkanhatunk a Clement és Farini által készített fényképeken.

 

A kövek teljes mértékben szabályosan négyszögletesek, a kőművesmunka vonalai párhuzamosak és a megfelelő szögben állnak. Némely vulkanikus képződmény, mint amilyen a bazalt, valóban szabályos mintázat alapján kristályosodik, azonban a Rietfonteinél található dolerit nem ilyen. A végső bizonyíték Clementnek az egyik hatalmas kőtömbről készült egyik saját fotója, melyen egy négy vonalból álló, párhuzamos, vízszintes barázdasorozat látható. Vajon ez egy ősi város volt? A természet alkotása? Ezt lelte meg Farini? Úgy tűnik, hogy nincsenek meg az egyértelmű válaszok ezekre a kérdésekre.

 

Sok expedíció indult el azzal a céllal, hogy megtalálja Kalahári elveszett városát. Eddig senkinek sem sikerült fellelni ezt a rejtélyes helyet… A Kalahári elveszett városa továbbra is egy ősi megoldatlan enigma marad.

Forrás: http://www.messagetoeagle.com/lostcityofkalahari.php#ixzz3Jz9OYDpR

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..