Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A karma törvényének születése

karma1A karma szót sokan megpróbálták már megfoghatóvá tenni a nyugati, fogalmazzunk úgy, európai elme számára. Ez több-kevesebb sikerrel történhetett csak meg, azon egyszerű oknál fogva, hogy mint oly sok nyelvben, úgy a szanszkritban is, egy-egy szó több jelentéssel is bír. Ha felütjük egy viszonylag könnyen tanulható nyelvnek, mint amilyen az angol, a kézi szótárát, akkor meglepve tapasztalhatjuk, hogy egy szónak nemritkán több tucat jelentése van. Hovatovább, eme jelentéstartalmak egymástól roppant módon különbözhetnek, alkalmasint köszönő viszonyban sincsenek egymással. Az angolhoz képest a szanszkrit egy jóval bonyolultabb, ráadásul holt nyelv, ami nem könnyíti meg a szanszkrit kifejezések megfejtését. De ami a legnagyobb kihívást okozza, az nem más, mint hogy papoknak készült és mély metafizikai és szuperracionális, vagyis az emberi szokványos értelmes meghaladó fogalmakkal operál. Így nem lehet a sima, hétköznapi tudattal, tudatossággal felfogni, elsajátítani és kimeríteni egy-egy definícióját, hanem csak és kizárólag egy tágabb, emelkedettebb tudatállapotban nyerik el a szanszkrit fogalmak a végső jelentéseiket.

Ehhez pedig fel kell nőnie az embernek, mert e fogalmak alacsonyabb szintű értelmezései sokszor antagonisztikus ellentmondásokba sodorják a megismerőt. Ez azzal magyarázható, hogy a spirituális igazságok minden szinten mást, egyre többet és szavakkal kifejezhetetlen jelenségeket tartalmaznak. Amint beszélni kezdünk róla, pláne olyanoknak, akik nem jártasak eme stúdiumokban, elveszítik magasabb, kimondhatatlan dimenzióikat és rögvest töredékessé és pótlólagossá válnak, na nem mintha a nyelvezet hibás volna, csupáncsak nem lehetséges leírni mindent földi szavakkal.

 

karma2Nincs ez másként a karma szóval sem, mely a „kr” szógyökből eredeztethető, amelynek jelentése: teremteni. A karma tehát az ember teremtő voltára és alkotóképességeire vonatkozik. De lássuk, pontosan hogyan kell érteni ezt? Mivel képes teremteni az ember?

A kérdés feltétele helyesebb volna úgy, hogy mivel nem képes az ember teremteni? Merthogy teremteni az ember képes a gondolataival, a szavaival és a cselekedeteivel egyaránt.

 

Javasolom, haladjunk a láthatótól a láthatatlan felé! Kezdjük a cselekedettel.

 

„Minden cselekedet karmikus helyzet, mert a karma szabályai szerint íródik.”

 

Tehát bármit is cselekszünk, vagy nem cselekszünk, azzal automatikusan írjuk a sorsunkat. Márpedig ez egy öntörvényűséggel is együtt járó dolog. Gondoljuk csak meg, mekkora hatalmat kapott ezzel a kezébe az emberiség. Ahogyan döntök és amiképpen megvalósítom magamat, a szerint alakítom, formálom és alkotom a saját életutamat. De vigyázat, ez egy kétélű fegyver!

Meggyógyíthatom magamat, ha beteg vagyok, ugyanakkor meg is betegíthetem magamat. Pénzt kereshetek, ha azt teszem, amit a sors elvár tőlem, de el is taszíthatom, tolhatom magamtól a pénz, ha bizonyos a Sors által rám rótt, illetve elvárt kötelességeimet nem teljesítem időben.

Boldog lehetek, mert teremthetek boldogságot, ha és amennyiben működtetetem az Élet írott és íratlan törvényszerűségeit.

Felállíthatom magamban a lelki egyensúlyt, de kibillenthetek belőle és tartósan diszharmonikus állapotra kárhoztathatom magamat.

Megkönnyíthetem a magam életét, élethelyzeteit és másokét is, de meg is nehezíthetem.

Figyelembe vehetem a spirituális törvényeket és felemelkedhetek általuk, elérve életem minden célját, de figyelmen kívül is hagyhatom a törvényeket, illetve figyelmetlenkedhetek, s akkor ennek kárvallottja is lehetek.

karma3Hihetek, bízhatok a felsőbbrendű lényekben – angyalokban, tündérekben, mesterekben, az Úrban, de ugyanakkor megfeledkezhetek róluk, akár még tagadhatom, szidalmazhatom őket.

Üdvözülhetek azáltal, hogy üdvözítő cselekedeteket hajtok végre, tehát kifelé mozdítom a karmikus egyenetlenségeimet, ugyanakkor vétkezhetek is, és hibát hibára halmozva főhetek aztán a karmikus levesemben, amelyből csak azért nem húzhatnak ki a felsőbbrendű lények, mert „amit főztél, edd is meg” alapon zajlik a tanító folyamat az univerzumban.

 

S itt érkezünk el a moralitáshoz (erkölcshöz) és a morális kérdésekhez: vajon fair-e a karma, vagy önkényes? Kiszolgáltatottak vagyunk-e, vagy tudatos ráhatással átvehetjük életünk fölött az irányítást?

karma4Amikor az ember bajban van, hajlamos kívül keresni bajba jutásának kiváltó okait. Nos, mindenekelőtt erről kell leszoknunk. Ez egy tévhit. Nincsenek külső okok abban az értelemben, hogy ha velünk valami történik, annak csakis belső okai lehetnek, illetve az életünkben bekövetkező események mindig visszavezethetők belső okokra. Más lapra tartozik, hogy mi érzékeljük-e a benső világunkban (mikrokozmoszunkban) megbújó belső oki szférát vagy sem. A legtöbbször csak halovány sejtéseink, sugallataink és intuícióink vannak arról, hogy ami velünk történik, az korrekt vagy sem. S persze az ember sokszor önfelmentő és kimagyarázó-kompenzatív stratégiát választva hárítja el magától a felelősséget. Én éppen ezt nevezem önámításnak és tévképzetnek és tévhitnek. Itt hibázzuk el a dolgot. Ez a tudati vakság állapota az emberben.

Az ember bonyolult szerkezet: van lelke és szelleme, továbbá aurája, amelyet szőrmentén ismer csupán. Igazából, a testünket sem ismerjük minden szempontból, nemhogy a finomabb energiáinkat, netalán az önvalónkat és a többi részünket. Holott éppen ezek határozzák meg primordiálisan (eredendően) és döntően és elementárisan és alapvetően és lényegbevágóan a sorsunk alakulását.

 

Itt már sorsot említek és nem karmát, ezért illőnek látom tisztázni eme új fogalom bevezetésekor annak jelentését. A sors alatt én azt értem, hogy mi hogyan, milyen módon éljük meg életünk történéseit. Tehát az életünk minősége, értékelése és az, ahogyan érezzük magunkat már maga a sors. Természetesen sokféle alkategóriára lehet szétbontani a sorsot: tervezés, álmodás, kivitelezés, megvalósítás, bekövetkezése, váratlan dolgok, ösztönös megélések, ellenállás, sorsrontás stb.

 

karma5Ezek után úgy fogalmazhatok, hogy a karmánk tulajdonképpen a kiadás-bevétel, vagy ha úgy tetszik, a plusz-mínusz oldal az életünkben. Tiszta matematika: precíz, logikus és őszinte. Ebben hiba nincs. Viszont a sors már más tészta. A sors az, ahogyan ránk róják és ütemezik a karma pluszait és mínuszait. Mert nem mindegy, hogy 10 év alatt élek meg és teszek jóvá adott mennyiségű mínuszt, vagy csak 5 év áll ehhez rendelkezésemre. S ezzel máris újabb dolgokat érintettünk.

Egyfelől a külső intelligencia létének kérdését, ami ránk szabja a karmát, másfelől a jóváírás kérdését, ami a karma létének az egyik kiváltó oka. Folytassuk ez utóbbival.

 

„A karma mindig a kiegyenlítődésre törekszik.”

 

karma6A karmának igazából nincs előjele, azt már mi illesztjük hozzá. Ha valamelyik cselekedetünkből magunk vagy mások számára előny származik, akkor arra azt mondjuk, hogy jó, ha hátrány, nehézség, bosszankodás, akkor azt rossznak értékeljük. De vegyük észre, hogy mi minősítünk és az események úgy bánnak velünk, ahogyan tőlünk látták. Ezzel tehát kijelentem, hogy a karma befolyásolható, mi több, mindenki mást sem tesz egész életében, mint teremt, vagyis karmikus pluszpontokat és mínuszpontokat szerez magának. Nyilvánvalóan a pontok nem pontok, hanem folyamatok, események, történések, amelyeknek súlya van. Nem is akármilyen súllyal nyomnak a latban. Talán érdemes megjegyeznem, hogy a római kultúrkörben Justitia, vagy az egyiptomiaknál Maat az igazság, a rend és a jog istennője, aki éppen egy mérlegre helyezi a tényeket és az isteni igazságot. Ez az elbírálás azért lényeges, mert nem az ember a mértéke mindennek! Hanem az isteni elvek és eszmék (princípiumok) alkotják az örök mértéket, amelyhez képest mi elmozdulhatunk egyik vagy másik irányba. Aszerint, hogy mi melyik értéket képviseljük cselekedeteinkkel és mennyire sikeresen juttatjuk azt az életünkben érvényre, más és más karmikus eredményeket kapunk. De a karma célja félreérthetetlenül a felelősség vállalása tetteinkért, amely csakis érett és felvilágosult emberre jellemző, valamint a karmikus mérlegünk egyensúlyba hozatala.

Azért, hogy ez a törvény mindig ható és jól működő legyen, az Úr megbízott, felruházott bizonyos felsőbbrendű lényeket karma úri jogkörökkel. Ez a fogalom idegenül csenghet sokak számára, de ha alaposabban kutakodunk, akkor biztosan találunk olyan, fülünknek ismertebben csengő lényeket, akik a karma fölött rendelkeznek. Az angyali lényeknek például van karmájuk, de őket már nem szólítja földi leszületésre, mert ők mindent megtanultak már, amit csak lehetett ebben a világban. De azért van karmájuk.

A Karma Urai olyan lények, akik az angyalok és a Teremtő között állnak, s az Úr akaratának és szándékának megfelelően irányítják a különféle teremtmények karmáját: ki, mikor és mennyit kapjon lehetőségből, pluszból és mínuszból. Utalnék itt a világkorszakokra, melyeket szintén a Karma Urai egyengetnek csakúgy, mint az egyéni emberi életutakat.

 

Persze nem egyedül csinálnak mindent, hanem együtt dolgoznak olyan lényekkel, akik a sorsot írják, formálják, alakítják, álmodják. Ők a Sorsírók, akik teljesen elkötelezettek a sors alakítása iránt. Ők írják meg az emberiségnek a sorsát, a sorsírók illesztik bele életünkbe a lehetőségeket és ők írják meg az életutjainkat is. Ők mérlegelnek, adnak és elvesznek úgy, ahogy a Karma Urai engedik és kívánják. Bonyolult hierarchia ez, de a rendszer működik, s ebből a halandó ember vajmi keveset vesz észre.

 

„A karma az életutak özöne.”

 

karma7Hányféle variáció létezik a karma megélésére, törlesztésére vagy éppen felhalmozására? Nos, maga a karma az életutak özöne. Ahány csepp víz van a folyamokban, annyi megvalósulási lehetőség úszik a sorsban. Emberi szintről nézve végtelenül sok variáció létezik. De azért be lehet határolni egy kissé ezeket is, hiszen aki egy bizonyos életúton jár és tegyük fel, 18 éves, az holnap nem lesz 20 vagy 21 éves, és nem feltétlenül vált át egy másik életútra. Tehát a karma megismerésekor figyelembe kell venni az események egymásutániságának a szabályait és szükségszerűségeit. Hát, ezért van szükség komoly sorsírói háttérmunkára és felső vezetettségre, mert hiszen könnyen káoszhoz vezetne, ha minden fejetlenül történne.

 

Az embernek nincs más dolga, mint választani a neki kiosztott lehetőségtárból. Nyílván, sok mindentől függ az, hogy miként dönt. De ha már egyszer döntött, akkor elindulva az adott életúton, nem módosíthatja korlátlanul az életét. Magyarán, ha életünk hajójára felszálltunk és az idő folyamán utazunk, akkor szükségszerű betartani az útirányt (a múltból a jövő felé haladhatunk, vissza nem tekerhetjük az idő kerekét), szükségszerű döntenünk bizonyos pillanatokban: kikötünk, nem kötünk ki, lassítunk vagy gyorsítunk, s e szerint változik a cselekedeteink dátuma, üteme és a tetteink minősége.

 

Teremtő gondolat és teremtő szó

 

karma8Amit itt még érdemes végiggondolnunk, az az, hogy bennünk minden szándék és vágy a megvalósulások hordozója. Ezért a gondolatnak és a szónak is teremtő ereje van. Nem is kicsi. Igaz, másmilyen a gondolat teremtő ereje és más a kimondott szóé.

 

A gondolat teremtő ereje hatalmas amennyiben megvalósul és szó vagy cselekedet formájában megjelenik a fizikai világban. De amíg csak belül, a fejünkben vagy a szívünkben érzékeljük, irányíthatjuk, ha akarjuk. Ez esetben nincs akkora potenciája.

Amikor kiejtünk a szánkon egy gondolatot vagy szavakba öntünk egy érzést, akkor már hatalmas horderejű kihatásokra is számítanunk kell. Miért? Mert akkor a gondolat vagy érzés már kilépett a mi belső világunkból és elindult a makrokozmoszba. Onnantól már nem kontrollálhatjuk a gondolat által keltett rezgéseket. A szavaink rezgései olyan terekbe kerülnek át és olyan távlati kihatásai lehetnek, melyeket mi fel sem foghatunk. Bár ha egy rossz emlékre gondolunk, amelyet egy hozzánk közelálló személy okozott bennünk, s nekünk az fájt és tüskeként megmaradt bennünk, akkor talán megsejthetjük, micsoda hatalma van a szónak. De mindez pozitív előjellel is történhet. Egy jókor elhangzó biztató, dicsérő szó megfordíthat egy életet, hozzásegíthet a céljaink eléréséhez, hitet és kitartást adhat számunkra.

 

Ezzel eljutottunk a láthatatlan világba. Bár az embernek vannak gondolatai, mégsem tudja őket szavak és tettek híján megnyilvánítani. De attól még léteznek. Az embernek van hite – minden embernek van hite –, jóllehet nem tudja előhúzni a zsebéből és egyszerűen megmutatni. Az embernek vannak tervei, álmai, szándékai és vágyai, amelyekről nem beszél, de attól még vannak. Hát, ilyen a karma is. Mint egy láthatatlan kéz: ad és elvesz, épít és rombol, mindig aktuálisan irányítja az ember életét.

 

Ok és okozatként szokták még megfogalmazni a karmát, ami igaz is, csak hozzá kellene tennünk, hogy sokféle ismeretlen ok és ismeretlen okozat eredője adja ki az aktuális karmikus képletet. Csak nagyon kevesen képesek a karmába belelátni, a sorsképeket megnézni, akár a magukéról, akár másokéról legyen szó. Mindazonáltal léteznek ilyen személyek. Jómagam is ismerek egy ilyet.

A karma bonyolult szövevény, nem könnyű feltáró munkát végezni benne, de lehetséges. A gondot leginkább a lehetőségek széles kavalkádja adja. Hiszen, ami lehetséges, az nem feltétlenül időszerű, ami időszerű, az nem mindig helyénvaló, ami helyénvaló, az nem mindig kifizetődő, ami kifizetődő, azt nem mindig könnyű felvállalni. S ezzel megint kilyukadtunk a döntésnél. A döntés szükségszerű, elkerülhetetlen, hiszen ha nem választok sehogyan sem, azzal is választottam egy lehetőséget (tudniillik, a tétlenségét).

 

Szerzett karma és hozott karma

 

karma10Mindenkinek megvannak a maga igazságai, s mindenki a maga igazságait ültetheti át a gyakorlatba és próbálhatja ki ezen az életnek nevezett színpadon. Ebből áll össze az egyéni karma. Az individuális karmának van két alaptípusa, mellyel érdemes számolni: a lenti és a fenti karma.

A lenti karma azt jelenti, hogy születésünktől fogva szedjük össze, úgymond írjuk magunknak a karmikus számlát. Ezt viszonylag könnyen alakíthatjuk eleinte, de az idő előrehaladtával a karmikus hozadékok inkább behatárolják a lehetőségeinket, mintsem kitágítanák. Ez akkor történik másként, ha az ember ösztönösen-intuitíve ráhangolódik a karmikus vonulataira és olyan döntéseket hoz, amelyekkel kiegyenlíti a karmáját. Az életkor és az élettapasztalatok sokat segíthetnek a karma feldolgozásában és előnyeinek élvezésében. Ha megtanuljuk a magunk karmikus leckéit és helyesen oldjuk meg, illetve teljesítjük a karmikus feladatainkat, akkor a karmánk egyre több lehetőséget enged megvalósulni és az egész életünket áthathatja a teremtés öröme, sőt mámora. Ha odafigyelünk arra, hogy mit ne csináljunk és mi az, amit viszont mindenképpen tennünk kell, s nem halogatjuk a dolgainkat, akkor az életünkbe beköltözik a bőség és a jólét. Ha valakinek ezek a fogalmak csak hírből ismerősek vagy viszonyfogalmak, akkor gyanakodhat, hogy valamit nem csinált jól ebben az életében. De előfordulhat, hogy az ember nem csupán jelen életútján követett el hibákat és szerzett magának karmát, hanem előző életeinek valamelyikében – akár többen is – vétett bizonyos hibákat, ezért ajánlatos a múltat is vallatóra fogni.

 

karma11A fenti karma voltaképpen olyan karma-kategória, amely úgy alakul ki, hogy nem az aktuális életében szerzi az illető, hanem előző életének megoldatlanul hagyott karmikus maradványaiból gyúrják össze számára a Sorsírók. Ezt tehát képletesen fentről kapjuk, de valójában mi halmoztuk fel korábbi életeink valamelyikében és itt, a jelenlegi életutunkon kapunk lehetőséget a rendezésére.

A fenti vagy hordozott karma a legnehezebben oldható karma típus. Ezzel együtt a legnagyobb fejlesztő erő is, hiszen a karma mindig kötésekből és oldásokból áll össze. Amit sorozatosan helytelenül oldottunk meg, vagy egyszerűen csak nem oldottunk meg, azt sorozatosan, újra meg újra elénk rakja a sors, úgymond az orrunk alá dörgöli és feladja házi feladatként. Sokszor nem gondolunk rá, hogy nem csak a családtagjaink, a testi adottságaink, a velünk született érzékek és tehetségek lehetnek karmikus ajándékok a számunkra, hanem a személyiségünk egyes vonásai is. Most, 2010 májusában például, olyan sorserők hatnak, amelyek az ilyen típusú, előző életekből hozott, negatív személyiségjegyeinket hozzák felszínre és oldják ki egy részüket belőlünk. A dühösség, a hirtelen indulatosság és a különböző elfojtások például olyan karaktervonások, amelyeket az ember előző életeiből is hozhat. Ezekkel sokszor egy egész életen át küzd, birkózik az ember, mire meg tudja szelídíteni jellemét. De nem jobb magunknak szelídíteni magunkat, mint a sorsra bízni ezt a szabályozást?

A fenti karma egyik jellegzetessége az is, amikor a csecsemők egyik típusa nyugodt, kiegyensúlyozott és békés természetű, míg más csecsemők a családjuk maximálisan pozitív hozzáállásának dacára is agresszívek, nyugtalanok és durvák. A személyiségünk mélyén ott szunnyadnak előző életeink bizonyos vonásainak ösztönös csírái, amelyeket nem tudunk elfojtani, ezért aztán kezdenünk kell velük valamit. Nagyjából ez a képlet vonatkozik a fenti karma többi típusára is: amint aktivizálódik a korábbról származó karma, elsöprő erőivel új felállást teremt az ember életében.

 

Összegezve, az csupán féligazság, hogy az ember képes megteremteni, megírni a saját sorsát, hiszen mint láthattuk, bennünk mélyen még rengeteg olyan tényező létezik, amelyik gyökeresen meghatározza a sorsunk alakulását és a boldogulásunkat. E tényezők nem véletlenszerűen, a semmiből bukkannak elő, hanem felsőbb erők által tudatosan irányítva, koordinálva lépnek életünk színpadára. Ha lépésről-lépésre megismerjük és feltárjuk karmánkat, apránként kezünkbe vehetjük sorsunk zárainak kulcsait. S akkor már csak abban reménykedhetünk, hogy nem fogjuk újra ugyanazokat a hibákat elkövetni.

 

Boldog napot!

 

Száraz György

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..