Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A klónozás szellemtudományos aggályai

Szép új világunkban csaknem mindenhová befurakodik a technika és szinte mindenre elkényeztető megoldást kínálva vesz le bennünket a lábunkról. De vajon meddig éri meg felcserélni az emberi erőfeszítést a gépivel? Minden egyes területen helyettesíthetik az embert a mechanikák? Mennyiben könnyítheti, avagy nehezítheti meg az emberi evolúciót az olyan génmanipulációs vívmány, mint a klónozás? S legfőképpen, meddig mehetünk el büntetlenül?

Valljuk be, hogy az ember szeret istent játszani! Különösen bizonyos jellemvonásokkal megáldott vagy megvert emberek passziója, hogy magukat mások fölé helyezik. Például azért, mert okosabbnak, erősebbnek, szebbnek, sikeresebbnek, kiváltságosabbnak… hiszik magukat. Öreg hiba ez, mely minden alázatot nélkülöz, miközben az egó megdicsőül és észrevétlenül hágja át a spirituális szabályok sokaságát.

Mi a klónozás?

Az elmúlt másfél évtizedben ütötte fel a fejét a „klónozásnak” nevezett orvostudományi eljárás, amely lényegében nem jelent egyebet, mint egyik módját annak, hogy másolatot készítsünk egy élőlényről. Ma már képesek vagyunk például DNS molekulát másolni. Ennek az újdonságnak a laikus örülne is, mert ezen a ponton még nem látja a technológia visszásságát. De ha előhozakodok az erkölccsel mint olyannal, s felvetem, hogy egy fejlettebb biológiai lény – például egy ember – klónozása együtt jár számos, etikai és spirituális konzekvenciával, akkor talán már lehet kapiskálni a kibontakozó bonyodalmakat. De vegyük sorra a klónozás tudományos állomásait!

Az emberi szaporodás hagyományos volta az lenne, ha a Sors kifürkészhetetlen útvonalai által egymáshoz vezérelt párocskának a férfi tagja spermájával megtermékenyíti az érett női petesejtet. Ezzel szemben a klónozás során nem a szülők DNS-szerkezetéből áll össze a gyermek DNS-e, hanem egy férfitól vagy nőtől származó sejt DNS-t tartalmazó sejtmagját beültetik egy sejtmagjától megfosztott női petesejtbe. A gond azonban biológiai szempontból ott kezdődött el, amikor az állatok esetében számos rendellenességgel találták szembe magukat a kutatók. De vajon miért történt ez így?

1997. február 24-én skót tudósoknak sikerült előállítaniuk egy birka-klónt egy felnőtt birkából származó sejt DNS-ének felhasználásával. Őt keresztelték el Dollynak. Az állatot 6 éves korában altatták el, mivel olyan súlyos tüdőbetegségben szenvedett, ami csak a kétszer ilyen idős állatoknál figyelhető meg.

1997. júliusában emberi géneket tartalmazó bárányt klónoztak. Céljuk, hogy egy olyan nyájat hozzanak létre, amelyből orvosi célokra emberi fehérjét lehetne kinyerni.

2002-ben a japánok egy tucat egeret klónoztak, de majdnem mindegyik állat csakhamar elpusztult. A texasi kutatóknak egy házimacskát sikerült „lekoppintaniuk”. S még ebben az évben Panayiotis Zavos, amerikai termékenységi-szakértő, egy kongresszusi bizottság előtt bejelentette, hogy a jövőben az emberi klónozás részletes módszerit kívánja kidolgozni, továbbá javasolta a Kongresszusnak, hogy a klónozás továbbra is maradjon törvényes.

Az embrióbiológia, valamint a génsebészet rohamléptekkel halad előre, s való igaz, hogy megvannak a vitathatatlan előnyei, például a genetikailag öröklődő betegségek és a génhibák megállapítása terén. Ami viszont a klónozást illeti, nos, bizonyos hátrányokkal kényszerül szembenézni a tudóstársadalom, amelyeknek elsősorban spirituális okai vannak.

A klónozás sikerességi rátája ma még igen alacsony, ami egyébiránt biológiai szempontból nem igazán érthető, hiszen ha az egészséges donorral azonos genetikai állományú egyed jön létre, akkor mi állhat a rossz túlélési statisztika hátterében?

Klónozás szellemtudományosan

A szellemtudomány szemszögéből az ember felépítése a következő:
•    Fizikai test (anyagi)
•    Étertest (Élettest)
•    Asztráltest (Lélek)
•    Én (Szellem)

A fizikai testét mindenki ismeri. Ez teszi lehetővé számunkra, hogy a fizikai világban megtapasztalásokat gyűjtsünk. Ez a halált követően feloszlik, vagyis átadja anyagát annak a világnak, amelyből vétetett.
A fizikai testet egy finomabb állagú energiatest élteti, melynek neve: étertest vagy igen kifejező módon élettest, mivel ez látja el életerővel (chi-vel, pránával, életenergiával) a fizikai organizmusunkat. Egyébként minden élőlénynek van éterteste.
Az asztráltest egy, az étertesttől sokkal finomabb állagú energiatest, amely az ember lelkiségét adja abban a kettős értelemben, hogy részint tudatosan érzékelhető lelki folyamatoknak a közege, részint kifejezetten spirituális képességek tárolója. Előbbire jó példák: az akarat, az érzelemvilág és a gondolatvilág egyes elemei, utóbbira az ember spirituális készségeinek olyan típusai, melyek az asztrális térrel állnak összefüggésben: tudattalannal való kapcsolat, jövőbelátás, intuíciók, szándékérvényesítő képességeink (sorsprogramozás), számos gyógyító képesség…

A legmagasabb rendű része az embernek az Énje, amely szellemtudományos aspektusból a halhatatlan és isteni eredetű része.
Az Én és az asztráltest nélkül nem létezne az embernek én-tudata.
(Az emberi lény szellemtudományos tagoltsága ezzel korántsem ér véget, ámde a mi szempontunkból ennyi bőségesen elegendő annak megértéséhez, amin a klónozás múlik. A többi energiatest egyébként a magasabb tudatállapotok eléréséhez nélkülözhetetlen és kifejezetten szellemi iskolázással tökéletesíthető.)

Ha valaki sorra veszi az ember spirituális alkotórészeit, sejtheti, hogy a génsebészet (klónozás) az emberre úgy tekint, mint egy mechanikus szerkezetre. Vagyis csak a biológiai testének az összerakásáról gondoskodik, viszont semmiféle lélekkel (asztráltesttel) és Énnel nem számol. De ha számolna is ezekkel, vajon honnan akasztana le egyet-egyet ezekből a nem fizikai alkotórészeinkből? Talán bérelne egyet Istentől?

Tréfát félretéve, ezek hiányában gyakorlatilag csupán lélektelen és éntelen bio-robotokat tud kreálni az orvostudomány, amely az élet keletkezését szeretné laboratóriumi körülmények között megvalósítani. Tehát asztráltest és Én nélkül nem lehet embert „teremteni”!
Szellemtudományi szempontból ugyanakkor maga a klónozási elképzelés önmagában sem teljesen veszélytelen, mivel a finomanyagi és a szellemi világok tele vannak olyan, előttünk ismeretlen entitásokkal, akik közül néhányan kapva-kapnak az alkalmon és a kísérleti klónok biológiai donorjait igyekeznek felhasználni akaratuk fizikai megnyilvánítására. Ez pedig további aggályokat vet fel, hiszen ki tudja, milyen lények prédáivá válthatunk mi, emberek. Ebbe jobb bele sem gondolni.

Összefoglalva a klónozás holisztikus aggályait, leszűrhetjük, hogy a biológiai értelemben vett genetikai átalakítás tökéletes egyedek létrehozására törekvő szándékai is felvetnek erkölcsi és jogi diszkrepanciákat – például a génsebészeti technikák jogilag kontrollálhatatlan húzásait, a szervkereskedelmet vagy a szegények anyagi korlátozottságából fakadó hátrányait e téren –, azonban számolnunk kell még a különféle vallási, és legfőképpen a mélyreható spirituális következményekkel is.
A Sors nyilvánvalóan nem fogja következmények nélkül hagyni, hogy az ember már megint az akarata ellene lázadjon, amidőn a karmikusan (tehát okkal kapott) betegségeinek „kiskapuit” és tüneti álmegoldásait kívánja megtalálni, illetve a testi halhatatlanság illúzióját óhajtja mindenáron megvalósítani.

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..