Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A körömrágás és a holisztika

Az elfojtások, az önbecsülési zavarok és az agresszió kiélésének hiánya, a problémamegoldás gyenge színvonala és a kommunikáció zavarai, s végső soron a dominanciával szembeni gyötrő frusztráció sokféleképpen leképeződhet a lélekben, a személyiségünkben és a testünkben is. A körömrágás önkéntelen mozdulata csupán a jéghegy csúcsa. Foglalkozzunk ezzel a tünetcsoporttal, mert sok mindent elárulhat számunkra önmagunkról, tudatalatti folyamatainkról és a múltunkról!

 

A holisztikus szemlélet lényege, hogy nem választjuk el a testet a lélektől és a szellemtől, hanem minden rendellenességre úgy tekintünk, mint ezen hármas egység megbillenésére. Plasztikusabb úgy elképzelni ezt a helyzetet, mintha a test, a lélek és a szellem egy szabályos háromszög oldalait alkotnák. Abban a pillanatban, hogy a háromszög egyik oldala elmozdul, a másik kettő is automatikusan követi. Ideális esetben képesek vagyunk kisebb megingások után helyreállítani ezt a holisztikus egyensúlyt, de a komolyabb problémák kialakulásánál nem tudunk úrrá lenni a krízisen.

 

Gyakran tapasztalom fiatalok és felnőttek körében egyaránt, hogy tudattalanul is rágni kezdik a körmüket. Egy idő után kényszerré válik, beidegződéssé alakul ez a mozdulat, s az eredménye semmilyen szempontból sem kedvező. Vajon miért rágjuk a körmeinket?

 

Az akaratunk sok minden szabályoz és ellenőriz, mégis vannak észrevétlen, ösztönszerű mozdulataink. A körömrágás is ebbe a körbe tartozik, s nem könnyű megszabadulni ettől a szenvedélytől. A holisztika arra jutott, hogy a körömrágás valaminek a tünete, ennél fogva nem megoldás, ha fegyelemre intjük azt, aki erre vetemedik, mert akkor csak még mélyebbre száműzzük a valódi problémát. Szoktam látni, amikor a szülő elszégyelli magát és durván rászól a gyermekére, hogy azonnal hagyjon fel ezzel a gusztustalan viselkedéssel, de ezt nem tartom jó módszernek. Illetőleg, ezzel nem lehet megszüntetni a körömrágás okait.

 

Érdekes analógia az emberi körmöt megfeleltetni az állatok karmával. A karom részint védekezésre, részint támadásra alkalmas eszköz az állatvilágban. Ebből következik, hogy az ember körömrágása az agresszióval áll kapcsolatban.

Az agresszió kezelése életünk első 14 évében több szempontból is előkerül. Megtapasztaljuk, hogy nem mindent lehet megtennünk, amit akarunk, akkor, amikor akarjuk, és ahogyan elképzeljük. Ilyenkor eleinte harcolunk az igazunkért és az érdekeinkért. Majd megtanuljuk kordában tartani az indulatainkat. De nem mindegy, hogyan megy végbe ez a folyamat. A szülői tiltás, a ledorongolás, a fenyegetés nem megfelelő eszközei a nevelésnek ilyen esetben sem. Úgyhogy ezt inkább kerüljük és nyúljunk a türelem ősi módszeréhez.

 

Amikor a szülő agresszíven lekorholja porontyát, amiért az szerette volna érvényesíteni az érdekeit, amikor szó szerint beletörik a normákba és az elvárásokba a gyermek vagy akár a felnőtt pszichéjét, amikor megszégyenítik és kényszerítik arra, hogy adj uram, teremtőm, változzon meg, mert ez a helyes és nem, amit ő gondolt, akkor felborul a pszichés egyensúlyunk. Nem mindenkinél, de sokaknál ez úgy csapódik le, hogy ők nem élhetik ki a belső, jogosnak vélt agressziójukat az őket ért sérelemmel szemben. Ez persze megszüli az igazságtalanság-érzetet is, s azonnal felborítja a belső dominókat.

 

Ebből kifolyólag kezdjük el rágni a körmeinket. Letörögetik a szarvainkat, s mi megtanuljuk, hogy le kell törögetni a körmeinket. Nem juttatathatjuk kifejezésre az ellenérzéseinket, eltérő véleményeinket és az akaratunkat. Miért? Mert senki sem tanította meg nekünk, hogyan kell a konfliktusokat kezelnünk és megoldanunk, elsősorban magunkban. Sajnos, a dominancia és az uralkodásvágy sokszor okoz lelki törést a képlékeny gyermeki énben és a kishitű, önbecsülési gondokkal küszködő felnőttekben.

 

Aki az agresszióját elfojtja és ezért nem kommunikálja ki megfelelően, az különösen figyeljen oda magára 2012-ben, a Merkúr évében, mert sokszor tehetik próbára ennek az évnek az energia-impulzusai. A második lépés, hogy meg kell keresni a gátlás okát: mikortól és miért nem merjük az agressziónkat kifejezni. A negatív önértékeléssel kezdenünk kell valamit, mert magától aligha fog elmúlni. Hiába hitegetjük magunkat, hogy majd kinőjük, ez soha nem történik meg, legfeljebb egy másik gócra tevődik át a belső kényszerünk. Onnantól például nem rágcsálni fogjuk a körmeinket, hanem rázogatni a lábunkat, az arcizmainkat, vagy egyszerűen a viselkedésünk és a gondolkodásunk lesz gorombább és szürkébb.

 

A megoldás kardinális lépése, hogy merjünk önmagunk lenni, illetve hogy megadjuk a gyermekünk számára a mozgásteret és az elfogadó légkört, amelyben ki tud bontakozni. Kommunikáljunk vele mindenféléről, ne csak a problémákról, hanem egyszerű, hétköznapi dolgokról, hogy kialakulhassanak a kommunikációs csatornák kettőnk között. Egy gyermeknek, de még egy felnőttnek is fontos, hogy a szüleivel, vagy főnökeivel jó kapcsolatokat ápoljon. Legyünk őszintén, megértőek, együtt érzőek és toleránsak, hogy ne kelljen a másik embernek védekező stratégiát kialakítania velünk szemben. Természetesen nem mindig megy könnyen az önkritika gyakorlása, de az minket dicsér, az érettségünket mutatja, ha képesek vagyunk másokat valóban nyitott szívvel megközelíteni, s hagyjuk, hogy önmaga lehessen. Ne felejtsük el, hogy egymás tükörképei vagyunk. A problémáinkat pedig ne örökítsük tovább, ne plántáljuk gyermekeinkbe!

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..