Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A labirintusok titka

Ki ne hallott volna már az útvesztőkről, amelyek ösvényein bolyongva az ember hol zsákutcába, hol rossz irányba kanyarodik, s könnyedén eltéved. Labirintusokat a bronzkortól kezdve építettek és a mai napig minden földrészen létezik ez az ősi hagyomány. Legismertebb a krétai Minótaurosz története. De kinek a fejéből pattant ki egyszer, hogy tekervényes labirintusokat építsen? Mi volt vele a célja? Milyen titkot szimbolizálnak az útvesztők?

 

 

A labirintus a görög mitológiában egy olyan szobákból és folyosókból álló, átjárhatatlan építményt jelöl, amelyet a krétai Minósz király megrendelésére készített Daidalosz a knósszoszi palotában. Az uralkodó ide zárta be az ember testű, bikafejű szörnyet, akit később Ariadné királylány segítségével Thészeusz győzött le.

Thészeuszra kettős feladat hárult: egyfelől le kellett győznie a szörnyeteget, másfelől vissza kellett találni a labirintus kijáratához. Ez utóbbi dologban volt segítségére Ariadné fonala.

 

A labirintus szó eredete nem tisztázott. Talán óegyiptomi eredetű. Ez esetben III. Amenemhat halotti templomát jelölheti: Lope-ro-hunit – Tóparti Templom. Ugyanakkor a görög Labrysz, magyarul kétélű balta szóból is származtatható.

Tévedünk, ha azt hisszük, hogy csak a Földközi-tenger medencéjében kialakuló ősi kultúrák körében találkozunk labirintusokkal, mert Nagy-Britanniában, Indiában, Kínában, az amerikai kontinensen, Afrika legeldugottabb tájain, de még Izlandon és Szardínián is visszaköszön az útvesztő képzete.

 

Mitől lett egyetemes ez a szimbólum?

Attól, hogy a labirintus ősidők óta az omphalost, azaz a szent középpontot jelképezte. Ez a kilépési (extatikus) hely, ahonnan a magasabb világokba vezet az út. Szakrális rendeltetése van, minthogy az emberi lét útvesztőjét jeleníti meg, amelyből a kivezető utat megtalálni minden egyes lélek legnagyobb feladata. Már csak azért is, mert ez a titokzatos ösvény nem kívül található, hanem az emberen belül. Voltaképpen, kissé elvonatkoztatva, saját mikrokozmoszunk a labirintus. Az út az időtlen ösvény, ezért beavatási út. Ez így misztikusan csenghet, de már 5000 évvel ezelőtt is a termékenységkultuszok és a misztériumiskolák gyakorta alkalmazott szimbóluma, kelléke és helyszíne volt a belső és a megépített, külső útvesztő.

Aki megtalálta a helyes utat, amely kivezette az individuumát saját életének labirintusából, amelyben sok ármány, démon (szörny) és veszély leselkedett rá, hogy megakadályozza sikerében az egyént, annak újjászületés volt a fizetsége. Ezt a hiedelmet sokan halottkultuszként is értelmezték, ami bizonyos mértékig igaz is, hiszen a fizikai világ megszokott szemléletéhez képest ez egy új világszemlélet volt, így aztán a régi énnek meg kellett halni, s helyét az új, immáron isteni, bölcs énnek átadnia.

 

A labirintus idővel kezdte elveszíteni metafizikai jelentését. Minden nép kialakította a maga magyarázatát az útvesztőkre: egyesek szertartások, mások misztériumjátékok színhelyének kezdte használni, de a mai napig megőrizte természetfeletti jellegét. Lehetett rajzolni, szőni, földbe vájni, tőzegben kialakítani, kőből vagy akár sövényből megépíteni, a variációk száma végtelen volt.

A skandináv folklórban a halottak lelke kőlabiritusokba van zárva, így nem érintkezhetnek az élőkkel, ellenben az élők felvehetik velük a kapcsolatot, amennyiben az útvesztőt végigjárják.

A pima indiánok labirintus-motívumot szőnek a kosaraikban, mellyel a szent hegyükre vezető ösvényt szimbolizálják. E néphez hasonlóan Srí Lankán is kosarakat és takarókat szőnek útvesztő-motívumokkal.

Az afrikai zuluk a törzsfőjük kunyhóját védelmező kerítéssáncot mintázzák meg a homokban, amely egy labirintus ábrát ad ki. Az indonéziai Maro-mítoszban egyfajta spirálvonalban haladó tánccal juthatunk el a holtak birodalmába. Innen pedig csak az Alvilág királynője segítségével lehet visszatérni.

 

A római paloták és a középkori székesegyházak mozaikpadlóin gyakran visszatérő elem volt a labirintus. A kereszténység terjedésével az útvesztő lényege újabb jelentéstartománnyal bővült: a lélekre váró viszontagságos, ámde üdvözítő utat jelképezte. Az Istenhez vezető úton kívül egyszersmind kifejezte a jeruzsálemi zarándokutat is.

A középkorban a magánházak padozatán is megjelent a labirintus. Európában kifejezetten kedvelték a sövénylabirintusokat – gondoljunk csak Versailles pazar parkjaira és meseszép kertjeire.

 

Dacára a sokféle labirintus-változatnak, a minta lényege semmit sem változott az évezredek alatt, mindvégig megőrzött magában valamennyit az ősi szakralitásból.

 

A modern korra az útvesztő egyenlő lett a rejtvénnyel és divattá vált a filmiparban is, így ma már inkább a tudatalattinkon keresztül üzeni számunkra a kacskaringós belső út fontosságát.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..