Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A legendák arról számolnak be, hogy rejtélyes nők építették Portugália megalitjait

A történelem előtti európaiak legendákat zengtek a dolmeneknek és cromlecheknek nevezett európai kősírok hatalmas, rejtélyes női készítőiről. Egyfelől azt beszélték róluk, hogy gazdagságot és termékenységet adományoztak az embereknek, valamint olyan fantasztikus ajándékokat, mint a sörfőzés és a gazdálkodás; s viszonzásul csupán egy kis tejet kértek. Másfelől, bikákkal őrzött mérges kígyókként festik le őket, amikor átkokat szórnak az emberekre és összegyűjtik a nap valódi aranyát. Gyönyörűséges kígyók-nőkként, vagy hasított patájú bika-nőkként képzelték el őket, akik a dolmeneket vigyázták és képesek voltak a halottakkal kommunikálni, megfordítani a nap sugarait és még a világot is átalakítani.

 

Featured image: Almendres Cromlech, Guadalupe, Evora, Portugal. (Wikimedia Commons)

Featured image: Almendres Cromlech, Guadalupe, Evora, Portugal. (Wikimedia Commons)

 

2014-es doktori disszertációjában Henna Lindström, a finnországi Helsinki Egyetemről, ír az elmúlt évek azon legendáiról és népmeséiről, amelyek a portugál dolmenek állítólagos őrzői és természetfeletti létrehozói körül bontakoztak ki. Ms. Lindström lebilincselő dolgozata részletesen beszámol a Portugáliában csak rejtélyes/varázslatos asszonyoknak nevezett, Mouras Encantadas-ról szóló történetekről, melyek Európa más vidékein lelhetők fel.

 

Az Egyház sok dolment lerombolt, viszont sok más szent helyet jelölt ki, mint amilyen ez a portugáliai Paviában található is. Vegyük észre a héttérben lévő „Dolmen Kávézót”. (A fotó Henna Lindström jóvoltából áll rendelkezésre.)

Az Egyház sok dolment lerombolt, viszont sok más szent helyet jelölt ki, mint amilyen ez a portugáliai Paviában található is. Vegyük észre a héttérben lévő „Dolmen Kávézót”. (A fotó Henna Lindström jóvoltából áll rendelkezésre.)

 

A szénizotópos kormeghatározás kimutatja, hogy az európaiak Kr.e. 4800 és 3800 között kezdtek el megalitokat építeni, ami megfelel az újkőkor, avagy a neolitikum kezdetének. Kezdetben a megalitok ménhírek voltak, illetve magányos állókövek; majd az emberek cromlecheket, azaz kőköröket hoztak létre. A Portugáliában élő emberek az első között építettek megalitokat Kr.e. 4800 táján. Csak az Ibériai-félszigeten több ezer ismert megalit található.

 

A kép felirata: Megalit-építészet. Az álló kövek és a kőkörök eloszlása az újkőkori Európában. (Map byCromwell)

A kép felirata: Megalit-építészet. Az álló kövek és a kőkörök eloszlása az újkőkori Európában. (Map byCromwell)

 

Ami az azokat építő asszonyokat illeti, „A folklór világossá teszi, hogy ezek az asszonyok úgyszólván mindenhatók voltak: örökéletűek, fiatalok, szépek és gazdagok voltak, bölcsek voltak és szaktudással rendelkeztek, amelyet a népnek is tanítottak. Ezen szakismeret nagy része összekapcsolja a mouras-t … a neolitikus forradalommal: a mouras tanították az embereket halászni, szőni, sajtot készíteni, főzni (pl. sört), szántani és ajándék gyanánt bárányokat, malacokat és marhákat adtak a népnek.” – írta Lindström.

 

Azt állította, hogy a nyelvtudomány kapcsolatot teremt a portugál mouras és az európai istennők között, ideértve a görög moirákat, vagy a Végzet istenasszonyait (Sorsistennőket), akik kézben tartják mindenkinek a sorsát, és akik felé még Zeusz is válasszal tartozik. A Végzet istennői, miként a Mouras Encantadas, a szövőszékükön szövik az emberiség sorsát, majd a halál pillanatában elvágják (a fonalat).

„A lingvisztika szintén utal ezeknek a moura-mari-marion istennőknek a feladataira, összekapcsolva őket a halál és a lelkek szótöveivel, s a folklórkutatók az élettel, a termékenységgel, az egészséggel és az ősi bölcsességgel hozzák őket kapcsolatba.” írta Lindström.

 

A Sors három istennője Francisco de Goya ábrázolásában. (Wikimedia Commons)

A Sors három istennője Francisco de Goya ábrázolásában. (Wikimedia Commons)

 

Idővel a legendák változtak. Az utóbbi idők elbeszélései mór (szerecsen) nőkként beszélnek a mouras-ról, akiket apjaik a soha meg nem változtatható bűbája alá vetett azért, hogy a föld, illetve a dolmenek alá rejtett kincseket őrizzék. Képesek kígyóvá alakulni és bősz bikák védelme alatt állnak.

 

Más elbeszélések szerint arany és ezüst palotákban élnek és várják kiszabadulásuk napját, amely akkor fog elérkezni, amikor egy férfi csókot ad a moura-nak, aki egy hatalmas kígyó alakjában jelenik meg. Avagy, egy férfinak fel kell kínálnia magát étekként, ami után majd vissza fogja nyerni emberi formáját.

 

„Ezek a kísérletek sohasem váltak be, így a mouras szomorúak és megigézettek maradtak, s olyannyira sírtak, hogy könnyeik folyókat és tavakat szültek.” – írja Lindström.

 

A korábbi legendák viszont nem tesznek említést a mór kapcsolatról vagy a megigézettségről, hanem azt mesélik el, hogy a barlangok és a dolmenek föld alatti világában élnek, és semmit sem akarnak az emberektől a tejet leszámítva, aminek a rabjai. Lehetnek kincseik és megjelenhetnek kecske, bika vagy kígyó képében, de önszántukból alakulnak át. Letesztelhetik az embereket erkölcsileg is, és amennyiben az emberek méltók, jutalmat kaphatnak. A Mouras-ról úgy tartják, hogy kíméletlenek a kegyetlen emberekkel. „Egy moura-nak tett ígéret megszegése szintén halálhoz vezethet,” – írja Lindström.

 

Casa da Moura (A Moura háza) egy dolmen Portugáliában. (Wikimedia Commons)

Casa da Moura (A Moura háza) egy dolmen Portugáliában. (Wikimedia Commons)

 

Más legendákban, amelyeket Lindström jegyzett fel portugál források alapján, azt írták a 19. században, hogy az emberek délben, éjféltájt, vagy a nyári napfordulókor keresték fel a mouras-t, hogy segítsenek nekik a betegségeik, a terméketlenségük, avagy szerelmük balszerencsés alakulásának ügyében. A mouras erkölcsi vizsgát vethetnek be a segítségnyújtás előtt. Ezekben a történetekben a mouras-t nyulak, csirkék és malackák veszik körbe, amiket ők ajándékoznak ajándékképpen az embereknek.

 

Létezik egy másik elbeszélésfajta, amelyekben a mouras a közelgő halál előjeleként tűnnek fel, illetve az asszonyoknak a nehéz szülés jeleként, és még a szülés kimenetelét is meg tudják határozni, tudniillik azt, hogy az anya és a gyermek túléli-e a szülést.

 

A Mouras-ról azt is beszélik, hogy még azelőtt éltek a földön, hogy az embereket megteremtették volna. Amikor az emberek megjelentek, a mouras kultúrhéroszokká váltak, akik megtanították az embereket a földművelésre és az állattenyésztésre, a tengeren való tájékozódásra és a kovácsmesterségre.

 

Sziklába vájt sírok Fornos de Algodres-ben, Portuáliában, amely helyekről úgy tartják, hogy ott dagasztják a Mouras a kenyeret. (Wikimedia Commons)

Sziklába vájt sírok Fornos de Algodres-ben, Portuáliában, amely helyekről úgy tartják, hogy ott dagasztják a Mouras a kenyeret. (Wikimedia Commons)

 

Egy példa egy dolmen-építőre és sorsszövőre. Ez a Brit-szigetekről való. Ő Cailleach Bheara volt. Lindström így írt róla:

 

Akárcsak a Mourasról, róla is azt beszélik, hogy egyidejűleg volt fiatal és öreg. Gyakran változott tehénné vagy bikává. Miként a babiloni Ishtar és a germán Holda, úgy ő is azáltal nyerte vissza a fiatalságát, hogy százévente megfürdött egy bizonyos tóban. Cailleachnak sok szeretője volt, és számos történetben felajzotta fiait. Uralta az időjárást: hó-falat idézett elő oly módon, hogy megrázta a pihével töltött pehelypaplanját, majd vihart támasztott, s kalapácsával villámokat gerjesztett. Az időjáráson túlmenően Cailleach fennhatósága alá tartoztak az évszakok. A tél akkor vette kezdetét és a táj akkor fordult fehérbe, amikor szürke fejkötőjét egy bizonyos fjord örvényében mosta ki, továbbá akkor indult a tavasz, amikor kalapácsát egy szent bokor alá tette félre. Cailleach minden dolognál idősebb volt: ő alkotta meg azt a vidéket, ahol élt, s ő még emlékezett arra az időre, amikor a vidék másmilyen volt. Ő volt az, aki a dolmeneket is megépítette, és közülük sokat maga után nevezett el. Az alvilágba is leereszkedett és társalgott a holtakkal.

 

Meath megyében lévő Loughcrew mealit sírjai  Slieve na Calliagh (a Vén Banya hegy, ami Cailleach-ra utal) tetején találhatók, és magába foglalja a „banya székeként” ismert peremkövet is. Slieve na Calliagh-n Cairn T egy klasszikus átjárós sír, amelyben a napéjegyenlőség napfelkeltéjének a sugara lehatol az átjárón és megvilágítja a megalitikus kővésetekkel teli belső kamrát. (Wikimedia Commons)

Meath megyében lévő Loughcrew mealit sírjai  Slieve na Calliagh (a Vén Banya hegy, ami Cailleach-ra utal) tetején találhatók, és magába foglalja a „banya székeként” ismert peremkövet is. Slieve na Calliagh-n Cairn T egy klasszikus átjárós sír, amelyben a napéjegyenlőség napfelkeltéjének a sugara lehatol az átjárón és megvilágítja a megalitikus kővésetekkel teli belső kamrát. (Wikimedia Commons)

 

Lindström még egy legendatípusról is ír, amelyikben a mouras vagy a The Moura „az idő kezdetén jött erre a területre és megformázta azt: dombjait, völgyeit, folyóit, dolmenjeit, ménhírjeit és vörös sziklarajzait, és olyan gyermekeknek adott életet, akik valószínűleg a legenda mesélő közösség őseivé váltak. Mi volt ezt megelőzően? Vajon ez egy feminin istenség, aki maga a táj volt, akitől az élő dolgok erednek, és akihez visszatérnek az élet körforgásában? Lehetséges.”

 

A megalit sírok némelyike festményekkel és dísztáblákkal díszített. Ez a két antropomorfikus kőtábla jelenleg portugál múzeumokban található. (Photo by Henna Lindström)

A megalit sírok némelyike festményekkel és dísztáblákkal díszített. Ez a két antropomorfikus kőtábla jelenleg portugál múzeumokban található. (Photo by Henna Lindström)

 

Magukról a dolmenekről írva, Lindström így szól:

 

A portugál dolmenekben található szimbólumok és művészet, valamint a felkelő nap és a napéjegyenlőségkor bekövetkező telihold felé irányuló tájolásuk alapján látható, amint az újjászületésbe vetett hitről mesélnek. Maga a művészet olybá tűnik, mint amit az élő, az eltávozott és a meg nem születettet emberek útba igazítására alkottak meg azért, hogy az élők és a holtak világai között utazhassanak. A megalit sírok temetkezési helyek és rituális temetésekre szolgáló helyek voltak, de nagyon valószínű, hogy nem csupán ez volt a funkciójuk, s talán nem is az elsődleges rendeltetésük. Minden valószínűség szerint a keresztény idők templomaihoz hasonlóan spirituális központok voltak, amelyek körül a közösség összegyűjthette és megünnepelhette a fontos dolgokat és eseményeket, s megvitathatták és egyeztethették az egész közösséggel kapcsolatos dolgokat, valamint megerősíthették az összetartozást.

 

Azt állította, hogy a keresztény püspökök a későbbi években betiltották a dolmenek körüli éves ünnepléseket. Az Egyház ugyancsak lerombolt néhány dolment és újabb keresztény szent helyeket jelölt ki. Mindemellett a Mouras legendája ellenszegült az idő múlásának.

 

Forrás: http://www.ancient-origins.net/

Fordította: Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..