Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A LOUVRE FANTOMJA – LENCSEVÉGRE KAPTA HORVÁTH ZOLI

Írta/Szerkesztette: Posted on 0

Horváth Zoltán auralátó és az újonnan indult FIXHD tévé Enigma című műsorárnak vezetője 2006-ban Párizsban, a Louvre-ban járt, ahol elképesztő felvételeket készített. Sikerült lencsevégre kapnia a Louvre fantomját. Ezek szerint igaz lehet a titokzatos fantomról szóló mítosz? Tények és talányok következnek.

 

A BIZONYÍTÉK

 

A Louvre a világ egyik legnagyobb és leglátogatottabb múzeuma, tele ezernyi antik műtárggyal. Horváth Zoli érdeklődését is felkeltette a Louvre lenyűgöző egyiptomi kiállítása. A vitrinekben egészen a kezdetektől, mármint a hivatalosan elfogadott i.e. 3100-tól időrendi sorrendben sorakoznak az egyes korszakok emlékei. Zoltán épp egy spirituális zarándoklatot kalauzolt végig a Louvre egyiptomi gyűjteményén, amikor váratlanul bámulatos felfedezést tett.

 

Zoli gyerekkora óta látja az aurát. Spirituális zarándoklatai során rendszeresen használja ezt a veleszületett adottságát. Egy szempillantás alatt képes felmérni, hogy az adott ember milyen lelki-szellemi állapotban van, s hogy milyen problémák gyötrik. De ugyanezzel az energiaérzékelő képességével azt is „látja”, hogy az adott tárgyaknak milyen sajátos, különleges kisugárzásuk van. Az évek alatt továbbfejlődtek a képességei, lévén minden nap hosszú órákon át használja, s mára érzékenysége odáig tökéletesedett, hogy már a szellemi finom energiákat is képes érzékelni.

 

Miközben a párizsi múzeum kiállított tárgyainak kisugárzását figyelte, egy különös árnyat érzékelt a harmadik szemével. Az árny otthonosan és gyorsan mozgott az emberek között, akik ügyet sem vetettek rá, mivel egyáltalán nem észlelték. Zoli azonban annál inkább érdeklődni kezdett e szokatlan szellemi anomália után. Így megragadta az alkalmat és a szellem lény nyomába eredt. Jó szokása, hogy spirituális ihletettségű múzeumlátogatásaira mindig magával viszi a fényképezőgépét. Természetesen ez nem egy átlagos fényképezőgép, hanem egy jobbfajta, mindazonáltal ez a masina csak akkor képes az emberi szem számára láthatatlan energiákat fotózni, ha megfelelő módon használják. Zoli az évek alatt rájött pár titokra, nevezetesen, hogy hogyan kell lencsevégre kapni a láthatatlan valóság egyes nüansznyi részleteit.

 

Nos, Zoli kapva kapott az alkalmon és a Louvre termein keresztül vágtatva üldözőbe vette a szellemet. A turisták hada egyáltalán nem könnyítette meg a szellemvadászatot. Valósággal utat kellett magának törnie, hogy az egyedülálló jelenséget megörökíthesse. Teremről teremre, egyik szintről a másikra folyt a kergetőzés, mígnem végül a szellemhadjáratot siker koronázta. Sikerült lencsevégre kapnia a fantomot.

 

Zoli azonnal visszaellenőrizte a felvételeket. Örömmel konstatálta, hogy a fantom ott díszeleg a fotókon. Igaz, nem volt hajlandó modellt állni neki, s nem volt egyszerű feladat utolérni sem, de végül sikerült. Miután gépe kijelzőjéről felemelte tekintetét, akkor lett csak figyelmes arra, hogy teljesen elkeveredett a csoportjától. A Louvre egyiptomi szarkofágokat kiállító részlegének közepén állt. Körülnézett, s villámcsapásként hasított bele a felismerés: a fantom elvezette őt egy még nagyobb rejtélyhez, mint amire számított.

Már az is szenzációnak minősül, hogy a Louvre fantomját valaki nem mendemondákból hallja, hanem személyesen látja. Ezt felülmúlja, hogy sikerül valakinek utolérnie és lefényképeznie a fantomot. De még ettől is bámulatosabb annak tudatába kerülni, hogy ki lehet ez a szellem. Márpedig akkor ott ez történt.

 

FÉNY DERÜL A REJTÉLYRE

 

Zoli szemei körbepásztázták a termet. Szarkofágokat és vászonba pólyált múmiákat látott. Világossá vált előtte, hogy a fantom lényegében egy diszkarnáció.

Valaha, az ősi Egyiptom fénykorában mesterien értettek a mumifikáláshoz. A Hórusz Szem Papjai hajszálpontosan betartva a szentséges, Anubisz félistenhez kötődő rituálékat, képesek voltak a test konzerválására. Tették mindezt azért, hogy ha a megigazult, „csillaggá vált” fáraó vagy főpap egyszer vissza óhajtana térni a testébe, mert Egyiptom nagy szüksége lenne rá, akkor bármikor feltámasztható legyen. Egyiptom így nem a halálkultuszról, sokkal inkább az örökélet kultuszáról szólt. Mindenesetre az Óbirodalom idején még a Hórusz Szem papságának birtokában volt az a földöntúli tudás, amellyel precízen el lehetett választani a szellemet a testtől. A szájmegnyitás és más ehhez hasonló szertartással például lehetővé tették a halott számára, hogy mentesüljön a földhöz kötöttségétől, ezáltal szelleme és lelke ne kapcsolódjon többé a fizikai testéhez. Ezzel gyakorlatilag eloldották az ember magasabb rendű tagjait az anyagi testtől, így azok ellenállás és akadályok nélkül visszatérhettek a szellemvilágba a maguk rendeltetésszerű helyére.

A későbbi korokban, amikor a túlvilág úgymond demokratizálódni kezdett és már minden elöljáró élvezni akarta az örökélet eme privilégiumát, elkezdték utánozni a fáraók és a főpapok mumifikáló eljárásait. Megszerezték az ősi varázskönyvek leírásait és pontról pontra követték a benne foglaltakat. Igen ám, de a kenetteljes és előírásszerű mágikus praktikák nem bizonyultak elegendőnek a sikerhez, merthogy ceremóniájukból hiányzott az a spirituális erő, amely Egyiptom igazhitű és beavatott papságának, tudniillik, a Hórusz Papoknak még a birtokában volt. Így fordulhattak elő tömeges méretekben a mumifikálási hibák, ha tetszik, a spirituális gikszerek.

 

E szellemi baklövések katasztrofális és fatális sorshelyzeteket teremtettek a pórul járt gazdagemberek számára. Hiába a sok ima, fohász a Halottak Könyvéből, potyára a rengeteg gyógynövény, gyolcs és amulett, mindhiába a sok usébti (szolgaszobor) és hieroglifektől roskadozó díszes koporsó, a testtől való eloldódás csak részlegesen sikerült. Így a szellem itt rekedt, s onnantól kezdve kénytelen volt a fizikai testét mindenhová követni. Bárhová is szállították a múmiát, a szellemének muszáj volt vele mennie. Amíg a teste enyészetté nem válik, ami egy múmia esetében sok ezer évbe is beletelhet, avagy el nem végzi rajta valaki a felszabadító szertartásokat, addig arra a sorsra kényszerül, hogy itt bolyongjon éjjelt és nappalt nem ismerve a köztes térbe, mely a senkiföldje az anyagi világunk és a szellemi világok között.

Egyiptom kései kora, hanyatlása már nem ismerhette meg a múmiakészítés rejtélyeit, ez pedig számos következménnyel járt. Így például azzal, hogy a saját testükhöz kötődő fantomokat gyártottak, akiknek igencsak sikerült meghosszabbítaniuk az itt tartózkodását, ahelyett, hogy az öröklétet élvezhették volna. Bizarr dolog ez.

 

Zoltán lelki szemei előtt tehát összeállt a kép. Egy csapásra megértette, hogy a Louvre fantomja egy balul sikeredett mumifikálási metódus áldozata, akit arra kárhoztatott a hajdani óvatlansága és önteltsége, hogy két világ között rekedjen kísértetként várva, hogy egyszer majd megnyíljon előtte a fényalagút és bebocsátást nyerhessen a magasabb világokba.

 

 

A FANTOM PÉLDÁZATA

 

Amikor Zoli látta a szellemet és a fantom észrevette, hogy őt valaki érzékeli, megragadta az alkalmat, hogy sanyarú sorsának földi okát feltárja előtte. Minden valószínűség szerint ezért vezette el Zoltánt a nyugalmat nem találó szellem a saját „élő koporsójához”, a múmiájához.

 

Mítosz? Legenda? Vajon hány egykori szellem juthatott a Louvre-béli fantomhoz hasonló sorsra? Hány szellemi lény kószálhat a múzeumok tetemeket kiállító termeiben várva sorsának jobbra fordulását? Legfőképpen pedig, ebből is láthatjuk, hogy hova vezethet az emberi gőgösség és kivagyiság, amikor az ember úgy akar több lenni önmagánál, hogy közben alantas ösztöneinek engedelmeskedik. A múmiával is ez történhetett: az istenek sorsát kívánta magának, holott nem tartott még azon a szinten, hogy ebben a kegyben részesülhessen. Pénzért akart jobb sorsot magának a túlvilágon, de az isteni törvényeket nem sikerült megkerülnie. Legyen ez egy örök tanulság mindenkinek.

Zoltán fotóján keresztül pedig íme a látványos és kézzelfogható bizonyíték arra, hogy a Louvre fantomja létezik, él és a látogatók között tengeti groteszk életét.

 

Köszönjük Horváth Zoltánnak, hogy megosztotta velünk a Louvre fantomjának rejtélyét.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..