Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A magyar szabadkőművesség kezdetének dicső és árnyoldala

A történelemből kiderül, hogy a magyar szabadkőművességnek is át kellett esnie a nemzetközi szabadkőművességet ért vádakon és rágalmakon. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a szakma nem egységes, hanem a kezdet kezdetétől különböző szintekre, irányzatokra oszlott, melyek bár nevükben „szabadkőművesek” voltak, alapvetően másként gondolkoztak. Itt nem csupán nézeteltérésekre gondolok, hanem a sarkalatos alapelvekre is.

 

Így mindjárt érdemes megkülönböztetni az angolszász és a francia típusú beállítódást. A tradicionális angolszász szabadkőművesség ugyanis három olyan alapelvre épít, melyről egészen másként vélekedik a francia típusú maszonéria. Ezek a következők:

  1. Első sarokkő: Az angolszász típusú szabadkőművesség elvárja, hogy tagjai higgyenek egyfajta metafizikai erőben, amely a világot létrehozza és amellyel kapcsolatba lehet lépni. Ez véleményem szerint roppant fontos kérdés, mivel ez a láthatatlan világok létének elismeréséről szól, továbbá arról, hogy létezik benne egy Legfelső Lény. Ebből pedig könnyen ki lehet következtetni a többi magasabb rendű lény létét.
  2. Második sarokkő: csak férfiak lehetnek a szövetség teljes jogú tagjai. Ez nem zárja ki a nőket, de például a rituálékon való részvétel számukra nem megengedett. Említésre méltó gesztus, hogy az első avatáskor a szabadkőműves úriember egy kesztyűt kap, amelyet a hozzá legközelebb álló hölgynek kell átadni, akit ezáltal bizonyos feladatokkal ruház fel.
  3. Harmadik sarokkő: tartózkodni kell a politikai véleménynyilvánítástól. Ez elsősorban a páholy életére vonatkozik.

 

Ez volt az az elképzelés, amelyből a szabadkőművesség az 1700-as évek első évtizedeiben elindult. Időközben ettől egyre inkább eltávolodtak bizonyos páholyok, s másra helyezték a hangsúlyt. Felvetődik a kérdés, hogy mennyiben tekinthetők hagyományőrzőnek azok a páholyok, amelyek nem tartották be ezeket az alapvetéseket. Természetes dolognak tartom, hogy menetközben a páholyoknak alkalmazkodniuk kellett a kor megváltozott követelményeihez, ami meg is történt (Basic Principles, 1929.), mindazonáltal ennek az adaptációnak és legitimizációnak nem kellet volna feltétlenül érinteni az említett három sarokkövet. Ebből következik, hogy egyes csoportok tudatosan, ideológiai alapon tértek el azoktól.

Nos, a dilemma úgy is megválaszolható, hogy a francia vagy latin típusú szabadkőművesség oldalágnak tekinthető, amely a következő fundamentális pontokban sokkalta „liberálisabb” az angolszász modellnél.

 

http://i846.photobucket.com

 

A francia típusú szabadkőművesség oldalágnak tekinthető, mely anno úgy döntött, hogy

  1. nem feltétlenül várja el tagjaitól alapkövetelményként a spirituális beállítódást
  2. nem zárkózik el az aktuálpolitikától
  3. sokkal liberálisabban kezeli a nők szerepét

 

Ennek a külön útnak a későbbi folyománya a teljes elszakadás lett: ezt a modellt éppen ezért irregulárisnak is szokás nevezni szemben az angolszász, reguláris szabadkőművességgel.

Ezzel együtt sok alapérték közös maradt, sőt mindkettő irányzat a magasabb fokozatok tekintetében erős okkult beállítottságról tanúskodik. Úgy hírlik, hogy nem áll távol tőlük a metafizika, a mágia, az alkímia, az asztrológia és számos spirituális praxis, melyet itt most nem nevesítenék.

 

Magyarországon 1749-től kaptak engedélyt a működésre a szimbolikus páholyok Brassóban: Seuleni Seuler G. Márton városi szenátor és adószedő hozza be hazánkba német területről az intézményesített szabadkőművességet.

A páholytagok között olyan rendű és rangú személyeket tisztelhetünk, mint gróf Eszterházy Ferenc udvari kancellár, gróf Bethlen Gábor erdélyi udvari kancellár, gróf Draskovich Kázmér őrnagy, Brukenthal Samu erdélyi helytartó stb.

 

Említést érdemel Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc, aki 1731-ben Hágában vált páholytaggá. Megjegyzem, ennek ellenére Mária Terézia betiltatta országaiban a szabadkőművességet, aminek a hátterében egyrészt a szakmát elítélő pápai bulla (1738), másrészt a fenyegetést jelentő porosz befolyás állhatott. Az ürügy pedig az volt minderre, hogy a szabadkőművesség egy szellemi tévút és a hiteles vallástól való eltévelyedés. Az uralkodónő ambivalens érzéseinek köszönhetően azért hallgatólagosan megtűrték a páholyokat. Ne feledjük, hogy a bécsi udvarban olyan magyar szabadkőműves testőrírók tevékenykedtek, mint Barcsay Ábrahám, Báróczi Sándor, Naláczy József és Orczy Lőrinc.

 

II. József alatt a bécsi páholyélet nyilvános lett, amely némiképp kedvezett a magyarországi szabadkőművességnek. Ekkortájt főleg nemesek és értelmiségiek léptek be a páholyokba.

Erdély azonban önálló birodalmi tartománynak számított, ily módon a vezetők közvetlenül Bécsben kapták meg a beavatásaikat.

 

 

Említést érdemel a templomos-szabadkőműves rítusokat felölelő magyar páholy. Ez a misztikus-politikus lovagrend Eperjes központtal, Bernhardi Izsák vezetésével alakult meg. Ezt követte Selmec, Balassagyarmat, Besztercebánya és Miskolc. Itt térnék ki Kazinczy Ferencre, aki a legbefolyásosabb szabadkőműves körökben mozgott, legalábbis hét páholyt rendszeresen látogatott, rituális neve Orpheus volt.

Később letartóztatták Kazinczyt. Összesen 2387 napig volt fogoly, majd végül 1801-ben szabadult. Ezt követően vált a magyar irodalom vezéralakjává és kezdett munkálkodni a magyar nyelv megújításán. Ugyanakkor Kölcseyt, Berzsenyit és Szemerét óvta a szabadkőművességtől.

 

Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy Draskovich János gróf Niczky gróffal önálló magyar szabadkőműves-rendszert gondolt ki. Bár nem ismerjük részletekbe menően, úgy tudni, hogy komplett alapszabályzatot és alkotmányt dolgoztak ki. Eszméik jellegüket tekintve hazafias reformszellemről árulkodnak, ami minden bizonnyal egyik oka lehetett a népszerűségüknek.

 

Több páholyuk is alakult. A központ a Nagyszívűséghez nevű páholy volt, ahol hazafiasabb szellemben politizáltak, sokat jótékonykodtak és a magasabb fokozatúak alkímiával is foglalkoztak Pomázon. Az első főmesterükről, Jeszenovszky kapitányról tudni, hogy a rózsakeresztes rend tagja volt.

 

Másik fontos páholyuk az Új páholy nevet viselte. Ennek főmestere az a báró Orczy József volt, akiről a budapesti Orczy-kertet nevezték el. Ide látogatott el az orosz trónörökös, l. Pál, illetve ide lépett be az a Laczkovics János, akit a Martinovics-féle összeesküvésben 1795-ben végeztek ki a Vérmezőn Martinovics Ignáccal, Hajnóczy Józseffel és társaikkal.

 

A magyar páholyok szerettek volna egy közös nagypáholyt létrehozni a bécsiekkel, de a jozefinisták ezt másként gondolták. Így maradt a magyar páholyok alárendeltsége: II. József csak 3 erdélyi és 12 magyar páholyt engedélyezett. Ezután érkezünk el az 1784-85. évi eseményekhez, melyek az illuminátus rendhez kapcsolódnak. Az illuminátus rend felszámolása ugyanis komoly megszorításokat vont maga után. Konkrétan a Draskovich-féle pesti szabadkőműves páholy kivételével mindegyik szabadkőműves páholy illegálissá vált, illetve működésének felfüggesztésére kényszerült.

Ezután II. Lipót és I. Ferenc minden titkos társaságban a francia forradalom rémálmát, a morális züllés és felforgatás szellemét vélte felfedezni, így sorra születtek a tiltó rendelkezések, amelyek évtizedekre megszűntették a magyar szabadkőművességet. Ez gyakorlatilag a páholybezárásokban és a tagelfogási hullámokban csúcsosodott ki. Ezzel a magyar szabadkőművesség először a magyar történelemben tiltott szervezetté vált.

 

(folyt. köv.)

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..