A magyar lelkületnek leginkább megfelelő hit az egyetemes és legtágabb értelemben vett napvallás, a napkultusz, melynek középpontjában a Teremtő Tudat legtisztább esszenciája áll. Ezt az entitást sokféleképpen hívhatjuk: Őstevő, Atyaisten, Napisten, Napatyácska, Öregisten stb. Az ő égi tudását számos kultúrában felfedezhetjük, illetve tetten érhetjük. Eme tudás és erő a legmagasabb rendű igazságok felismerését is lehetővé teszi az emberré lett lélek számára, amennyiben követi a tanításokat.
Lélek – egy olyan fogalom, amit sok mindenki használ és sokféleképpen értelmez. A napvallás egyértelműen a halhatatlan és örökké tudatos isteni alkotórészt érti alatta. Ilyen értelemben vett lelke minden embernek van. Akinek esetleg valamilyen rejtélyes módon nincs, az nem ember a szó klasszikus értelmében, vagy egyenesen más fajta spirituális lény.
A léleknek sokféle ereje lehet. Az egyik a hit. Persze ez távolról sem jelenti azt, hogy aki hisz valamiben, az automatikusan a lelkével teszi. Akkor mivel? A hitét gyakorolhatja például valaki oly módon, hogy a fejében összerak egy istenképet, egy világképet és egy emberképet, majd erőteljesen hisz benne. Ez voltaképpen egy intellektuális, jobbára gondolati síkon mozgó és a gondolatok erejéből táplálkozó hit. Ilyen értelemben a tudós is ugyanolyan hívő, mint a teológus, hiszen az elméleteiben hisz. Ez is fontos, hiszen a gondolkodásba vetett hit számos akadályt felszámol az ember életében. Igaz, ugyanakkor számos új akadályt és határt teremt is.
A hit egy másik formája az érzelem alapon működő hit. Ez nem feltétlenül jár együtt a gondolati hittel, bár rászorul némi támogatására. Ez a fajta hitbéli meggyőződés valóban elsöprő erejű, de ritkán magas színvonalú. Az érzelmek egy része inkább a tudatalatti birodalomból ered. Ott pedig igen vegyes képet mutat. Tehát ereje óriási, íve viszont már korántsem olyan magasan végződik, mint gyakorlói szeretnék. Miért? Mert az ellentétes érzelmek gyengítik egymást és a tiszta szándék a mindennapi szituációkban sokszor beszennyeződik.
Az érzelmek sokszor az egó szolgálatába állnak. Ezt nem kívánom különösebben ragozni, csupán megemlítem, hogy számos hit félelemre is tanít és intoleranciára más hitekkel szemben. Márpedig, amit az egó elmart a lélek elől, attól a lélek elesik, azaz a lélek kibontakozási terét elveszi. Sok ösztönös és tudatalatti cselekedet tudja magára ölteni a hit álarcát, de ezek többnyire a vakhitet táplálják, s nem okoznak múlandó pozitív érzelmi kielégülésnél és reménykedésnél többet. Sajnos sokan erre álltak rá.
Mi marad még az ember belső világában, amivel hitét gyakorolhatja. A hit, a meggyőződés és a szándék fakadhat a lélekből is. Ez abban különbözik a főként gondolati és érzelmi hittől, hogy itt a megélő magasabb síkon érzékeli az életet. Ez eleinte nem feltétlenül olyan látványos, de egy kétségtelen erénye azonnal szembeszökik: tiszta. Ez a tisztaság pedig valóságos oldószer az életünk problémáira. A tisztaság az a közeg, amiben a jóság virága megterem és szirmokat bont. (Ennek magasabb foka a szentek lelki tisztasága, de ezzel most nem foglalkozok, mivel témám elsősorban az lelki fejlődési út elején járó ember és nem a célba ért szentek.)
A tisztaság a mindennapiság szintjén azt jelenti, hogy elhomályosulatlan a tudatunk: nincs benne köd, elvakultság, homály és hasonlók. Vagyis a napvallásban élő ember – az igazi magyar lelkületű ember – képes önmagán átengedni és a világba árasztani a teremtő energiákat. Ez az energia a transzcendens fény. Így válik az ember szentté, fényben élővé, akinek a tetteit és szavait semmilyen könyvvallás semmilyen passzusa nem múlhat felül, mivel a napkeresztény ember benső kapcsolatban van a lelkével, az isteni énjével.
Ez a fajta hit a lélek oldószere, amelynek segítségével a lélek visszaszorítja a világ által belepumpált lehúzó erőket és csak a felemelő rezgéseket fogadja be. Hiszen tudjuk: a hasonló a hasonlót vonzza. A fény a fényt.
Száraz György
Boldog napot!
What do you think?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.