Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A megbocsátás csodája

Beköszöntött a tél és lassacskán közeledik a Karácsony. Ennek szellemében érdemes felkészülnünk a szent ünnepre. Tehetjük ezt oly módon most – és mindig csak most –, hogy rendet rakunk elménk raktáraiban, gardróbjaiban és kidobáljuk a felesleges, kinőtt, nem túl tetszetős vagy dohos ruháinkat. A megbocsátásról szeretnék együttgondolkodni Veled, mely szerintem olyan kapukat képes megnyitni előttünk, mely a belső ösvényünkön vezet tovább bennünket az önmegismerés és a szeretet forrása felé.

 

Miért nehéz megbocsátani?

 

A kérdés megválaszolása nehezebb, mint első látásra tűnik. Te mit gondolsz?

Kezdjük azzal, hogy valami bennünk nem engedi, hogy a megbocsátás egy könnyed reflexszé váljon a személyiségünkben. De mi nem engedi? Talán a többi reflex? Holott a megbocsátás egy olyan gyógyszer, amely feloldja a lelkünket mardosó vitriolos kínokat. De akkor a kérdés még erősebben ötlik fel az emberben: miért nem gyakorolja a megbocsátás gáláns gesztusát mindenki? Miért nem tanítják az iskolákban, otthon? Miért kell vallási cselekménnyé tennünk a megbocsátást, amikor az a világ egyik legtermészetesebb dolga (kellene, hogy legyen)? Miért bonyolítjuk ennyire az életünket, amikor minden emberben megvan a megbocsátás képessége?

 

Vegyük észre, hogy nekünk magunknak mekkora szükségünk van a megbocsátásra, az elnézésre, az engedékenységre és a szívélyes türelemre! Mi nem csak kapunk, hanem öntudatlanul is sérüléseket okozunk másoknak, megsértünk másokat, akik neheztelnek ránk emiatt. Természetesen ez sokszor évek múltán derülhet csak ki a számunkra, vagy még talán akkor sem.

Az igazság birtoklásának gondolatvilága is sokszor tévútra vezethet bennünket, tehát az, amikor fixen meg vagyunk győződve arról, hogy nekünk egy adott szituációban igazunk volt és minket ért támadás, vád, vagy hasonló atrocitás. Ilyen incidensektől hemzseg az életünk. Csakhogy, ez dedó! Érzelmileg mekkora üresség kell ahhoz, hogy makacsul ragaszkodjunk az igazunkhoz, s ezt minden fölé helyezzük. Ez egy gát, amely fontosabb a megbocsátásnál. S hány meg hány ilyen gátrendszer létezik egy személyiség tudattalanjában? 

 

A megbocsátás ajándéka

 

A megbocsátás egy olyan ajándék, melyet jó adni és még jobb kapni. Nem csak karácsonykor, hanem mindenkoron, de valójában karácsonykor könnyebb, mert valahogy az ünnepi atmoszféra is ezt támogatja. A megbocsátás lenyűgöző tett, mert az ember felülemelkedik a kicsinyességén, a gyenge kis érvein, amelyek nem engedik megbocsátani. Ez igazi erő, mellyel legyőzhetjük önmagunkat.

A megbocsátás és az elnézés egy kapcsolatépítő erő, mely összehozza a lelkeket, ezért egyre nagyobb szükség van rá a világban. De nem a megbocsátás a lényeg, hanem Te, aki ezt élővé teszed. Te teremted a megbocsátást, az elengedést, amely kisimítja a sors barázdáit, melyek a zimankóban megfagytak. Mármint a befagyott érzelmi barázdákról beszélek, nem a szántóföldiről. Az emberben a pozitív érzelmeket ki kell olvasztani, s erre a szív intelligenciája képes. Hogyan? Úgy, hogy az én-t és a másik én-t, mi-vé alakítja. Ez a lelki kapcsolódás az élet sava-borsa. E nélkül íztelen és érzéketlen a pillanat.

 

Harag és megbocsátás

 

Vitán felül áll, hogy a harag haragot szül, a vita vitát, a düh dühöt abban, aki nem tud megbocsátani. Tanuljuk meg elengedni a rossz emlékeket. Tudom, hogy ez nagy bátorságot igényel, de egy próbát megér. Keressük meg az életünkben, akit nem szívlelünk, akire dühösek vagyunk/voltunk, akit azzal büntetünk, hogy nem adjuk meg neki a szükséges tiszteletnél többet vagy még annyit se, akiket nem szeretünk.

Ha nem találsz ilyen személyt, akkor várj az első problémáig, máris lesz. Lehet, hogy éppen a tesód, az édesanyád vagy az édesapád az, esetleg a párod, akinek meg kéne/lehet bocsátanod. Miért? Mert nem úgy viselkedett veled mindig, ahogy szeretted volna. Ne vessz el az indokok keresésében és sorjázásában, mert az a megbocsátás szempontjából mellékes. Nem számít, ki mennyi sebet osztott ki. Nem lényeges, ki, mennyit bántott, ki mit tett vagy éppen nem tett. Csak az számít, ami van. Van-e benned annyi lelki erő, hogy megbocsáss nekik?

 

Ne feledd, létezik az a nyomor, az a zűrzavar, az szenvedés, ami valakiből megbocsáthatatlannak tűnő reakciókat vált ki, s hoz elő. Ezt te nem tudhatod, amíg meg nem tapasztaltad az ő életét. Ezért ne ítélkezz! Az ítélkezést hagyd inkább a Sorsíró Lényekre. Te csak egy dologra koncentrálj: a megbocsátásra. Legyél föld, amelyen bárki élhet, ő mindenkit egyformán megtart. Legyél víz, amelyet semmilyen kard nem sérthet meg, de oltja az élőlények szomját. Legyél szél, aminek semmilyen nyíl nem árthat, de mindenkit egyformán megsimogat. Legyél tűz, amely minden szívet felmelegít és fényével mindent beragyog. Bocsáss meg, ha teheted!

 

Aki megbocsát, szabaddá válik

 

Aki megbocsát, szabad lesz. Aki dédelgeti a múltat, az pedig rab marad, merthogy már most is fogoly. A gyűlölet ellen nem veheted fel a harcot még nagyobb gyűlölettel. Ez logikai képtelenség. A gyűlölet, csakúgy, mint a düh vagy a szorongás, megbetegíti az embert. A fájdalom egy gyom, amit ki kell tépni az ember lelkéből. A megbocsátás az ilyen típusú gazok gyomirtó szere. A gazság mindenkit gazemberré tesz.

A megbocsátás spirituális értelemben egy megtisztulás. A megbocsátástól nem kell félnünk, nem okoz fájdalmat senkinek sem, legfőképpen nekünk nem. A megbocsátás eltörli a múltat, de nem úgy, hogy elsüllyeszti azt, hanem hogy kiegyenlíti.

A megbocsátás kibogozza az emberi kapcsolatok csomóit, amelyekről azt hittük, hogy örökre úgy maradnak. Ezt hívják meg-oldásnak. Ennek ellentéte a kötés, a meg-kötés. Egy spirituálisan gondolkodó ember nagyon odafigyel, hogy mit köt és mit old. Szavainkkal és cselekedeteinkkel sokszor kötöttünk gúzsba jó érzéseket és söpörtünk le szép emlékeket. De ezen változtatnunk kell, mert a múlthoz való ragaszkodás veszélyes és romboló mind önmagunkra, mind másokra nézve.

 

Aki képes megbocsátani egy pozitív áramlást indít el az életében. A hasonló a hasonlót vonzza! A megbocsátás meggyógyítja a megbocsátót, de csak akkor, ha szívből jön. Az őszinte megbocsátás erősíti a hitet, s nem utolsó sorban sok-sok lelki örömöt okoz. Mi állhat két olyan ember közé, aki képes és hajlandó a megbocsátásra?

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..