Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A megfejtetlen sötét energia, avagy a titánok harca

Azon ma már aligha lepődünk meg, hogy csillagászaink szerint a Világegyetemünk tágul. Valamikor az Ősrobbanással indult útjára az Univerzumunk, a maga „lassú, komótos” ütemében tágult, majd váratlan eseményt történt: egyszeriben gyorsulni kezdett a tágulás. Vajon miért? Ennek a jelenségnek az egyik lehetséges magyarázata egy rejtélyes eredetű titokzatos antigravitációs erő, a sötét energia.

 

Hajmeresztő volt, amikor kb. két évtizede csillagászok kutatócsoportjai előálltak azzal a megfigyeléssel, hogy Világegyetemünk gyorsuló ütemben tágul. Minden viszonyítás kérdése, s éppen itt van a kutya elásva, ugyanis az eddigi mérésekhez képest fokozódik a „felfúvódás”. Itt felvetődik a kérdés, hogy hogyan jöttek rá csillagászaink erre a jelenségre. Nos, egy mondattal válaszolva úgy, hogy megfigyelték a távoli galaxisok szupernóváit.

 

Ide kívánkozik még, hogy például magyar kutatócsoport is kimutatta a sötét energia létezését (Paál György csillagász kutatócsoportja). A világegyetem gyorsulva tágulására szolgáltatott bizonyítékok okán Nobel-díjat kapott 2011-ben Saul Perlmutter, Brian P. Schmidt és Adam Riess.

Ezen felül a gyorsuló tágulás mellett szólnak a Hubble-állandó mérései, illetve a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás is egyebek mellett.

 

A tágulásnak nyilvánvalóan valamilyen komoly oka van, minden bizonnyal egy irdatlan erővel állunk szemben, amely méretéről csak annyit tudtak eleinte, hogy képes a galaxist fékező gravitációs erő ellenében hatni, nem is kicsit. Eddig úgy hittük, hogy a gravitációs erő az ősrobbanás után elkezdte fékezni az Univerzum tágulását, ami ma is igaznak tűnik. A bibi az, hogy ennek egyre erősebben kellene hatni a modell szerint, vagyis fokozatosan lassítania kellene a tágulást. A ’90-es években azonban azt tapasztalták a tudósok, hogy szinte érthetetlen okból új lendületre, erőre kapott a tágulás. Ergo léteznie kell egy olyan erőnek, amely a lassító erőt gyorsító erővé tudja átváltoztatni.

 

Talán bátor/vakmerő dolog kijelenteni, ezért inkább fogalmazzunk úgy, hogy mértékadó tudósok szerint sejtjük, hogy egy antigravitációs erővel van dolgunk. Feltehetően az Ősrobbanás kezdeti fázisában ez az erő még nem volt képes kifejteni a hatását, hiszen a mindenség egy összenyomott állapotban, gyakorlatilag egyetlen pontba volt sűrítve, összepréselve. Kvázi minden el akart távolodni a többi résztől. Így ennek a taszító hatásnak várnia kellett még eljön az ideje.

 

Itt álljunk meg egy pillanatra! A közérthetőség kedvéért tisztázzuk, hogy hol tartunk most. Valahol a végtelen szingularitásban, egyetlen pontba sűrítve jelen volt minden, ami ma a látható Univerzumot alkotja. A sokféle erő között két titánt fedezhetünk fel: a vonzással jellemezhető gravitációt és a taszítással bíró antigravitációt. A robbanás után a gravitáció állt győzelemre, majd lassacskán az antigravitáció is felzárkózott mellé, így a küzdelem kiegyenlítetté vált. Jelenleg pedig olybá tűnik, mintha az antigravitációs erő, vagyis a gravitáció ellen ható energia felülkerekedne. Ennek tudható be, hogy az Univerzumunk tágul, növekszik, s benne a galaxisok távolodnak egymástól. Ez egy exponenciálisan növekvő tendenciát mutat.

 

Mi okozza az antigravitációt? Nem tudjuk. Talán ez valamiféle térnek, vagy egy dinamikus erőtérnek a változó energiája, vagy akár egy láthatatlan – sötét – mezőnek, egy konstans energiasűrűségnek a hatása. A találgatások helyett ezt az erőhatást elnevezték sötét energiának. Elképesztő konklúzió, hogy a sötét energiának a tömege messze meghaladja a látható és a láthatatlan (sötét) anyag tömegét. A közönséges vagy szokványos anyag a becslések alapján csupán a Világegyetem tömegének 4%-át teszi ki. A paradox helyzet és a bizonytalanság akkor válik teljessé, ha azzal szembesülünk, hogy az Univerzum 22%-át valamifajta azonosítatlan anyag tölti ki, amit sötét anyagnak kereszteltek el. A fennmaradó 74%-os tömeget pedig az úgynevezett sötét energia adja, amit – és ezen már nem lepődünk meg – még nem sikerült pontosan meghatároznunk, csupán a hatásait detektáltuk. Így azért a tudomány alapjait adó tudás szó nagyon relatívvá válik, nemde? Mindenesetre az ún. hiányzó tömeg problémáját kipipálhatjuk a sötét energia-elmélettel. Vagy mégsem?

 

Összefoglalva, a kozmológia által az egész Univerzumban megfigyelt, de tulajdonképpen feltételezett energiaforma a sötét energia. Az általános relativitáselmélet szerint a negatív nyomás semlegesíti a gravitációs vonzást, de hatását csak nagy távolságokban képes kifejteni. A sötét energia kifejezés Michael Turner kozmológus alkotta.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..