Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A megtisztulás hava – egy kis alkímia

Minden évben november 21. és december 21. között kerül sor egy ősi tradicionális ünnepre, melyet Egyiptomban a megtisztulás havaként emlegettek. Ilyenkor könnyebb volt megszólítani az isteneket, akik az emberek kérésére tisztító energiával árasztották el a teret. Ez az univerzális szertartásforma a mai napig működne, ha fenn tudott volna maradni. Talán most jött el az ideje, hogy mindenki megismerje ezt a purifikáló praktikát, amelyre az egyház az adventet építette.

 

Az advent eredete

 

A helyzet úgy áll, hogy amikor Gabriell Arkangyal hírül adta Máriának, hogy gyermeke fog születni, akkor valóban elkezdődött egy várakozó időszak. Az angyali üdvözlet után a Szűz a Szentlélek által megtermékenyült és ezzel kezdetét vette Jézus pályafutása. Ezt tekinthetjük az advent előzményeinek.

 

Az advent ma úgy él a köztudatban, mint a karácsonyra való felkészülés ünnepe. A karácsony pedig több mint 1500 éve Jézus születésének szimbolikus örömünnepe, hiszen ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor sem a helyet, sem az időpontot illetően nem tudunk semmi biztosat erről az eseményről. Aki tüzetesen áttanulmányozza a Bibliát, annak feltűnhet a négy evangéliumban, hogy igencsak eltérő módon közelítenek Jézus családjához, magához a jeles születésnaphoz és Jézus személyiségéhez.

 

Bár első hallásra az evangéliumok megközelítése logikus, összefüggő és dogmatikusan megtámadhatatlan, azért a felszín alatt érezhető a sokszor ellenmondásos jelleg. A mai forgalomban lévő evangéliumok meglátásom szerint inkább egymást bizonyító voltuk, mintsem a történelmi valóság kapcsolja össze. S ez a hitelveszteség már Jézus gyerekkorától, sőt születésétől nyomon követhető.

 

Kevés keresztény tudja, hogy az evangéliumok helyenként homlokegyenest ellenkező dolgokat állítanak. Vegyük például Jézus születését! Jézus származásának két genealógiájával találkozhatunk.

Az egyiket Máté apostol állítja elénk, aki kereken kijelenti, hogy Jézus Dávid király leszármazottja, ennél fogva egy valódi előkelőség. Ettől eltérően Lukács megfogalmazásából az derül ki, hogy nem is annyira előkelő a Megváltó, míg Márk egy szegény ács kisdedéről beszél, ami ugyebár nem éppen királyi vérvonal?

 

Advent a várakozásról szól, majd karácsony előestéjén Jézus születésének körülményeit játsszák el újra a templomokban a hittanosok, illetve a betlehemezésnek létezik egyfajta népi-vallási hagyománya. De hogyan is történt mindez?

Lukács szerint pásztorok látogatták meg Józsefet, Máriát és a kis Jézust. Ugyanakkor Máté azt állítja, hogy királyok tették tiszteletüket az isteni kisdednél. De találkozhatunk napkeleti bölcsekkel is a történetben, s a hívő már hímezheti is a színes szőtteseit, mert nyilvánvaló módon arra törekszik mindenki, hogy kigömbölyítse, misztifikálja a megváltó érkezését. Így lehet egy kultuszt teremteni, amelyre azután jó visszaemlékezni.

 

Hol történt mindez? Hol született Jézus? Lukács álláspontja az, hogy Jézus családja Názáretben élt. Ezzel az a baj, hogy akkoriban Názáret nem létezett, legalábbis a spirituális források ezt állítják. Ennek ellenkezőjét sem sikerült még eleddig hitelt érdemlően alátámasztani, úgyhogy megválaszolatlan marad a tragikus sorsú Jézus Földre érkezésének pontos helyszíne.

 

A história úgy folytatódik, hogy a szent család Betlehembe ment népszámlására, amiről viszont utólag a történészek megállapították, hogy meg sem történt. A Biblia viszont úgy nyilatkozik, hogy Jézus Betlehemben született meg egy jászolban meglehetősen nyomorúságos körülmények között.

Amit én nem értek az evangéliumokban, hogy mitől nyomorúságos a születés pillanata, ha Máté azt állítja, hogy Máriáék jómódúak voltak. Igaz, ez az ellentmondás még kimagyarázható lenne, viszont a hívő akkor zavarodik össze teljesen, amikor szembesül a ténnyel, amit szintén Máté evangélista közöl, miszerint a szent szülők mindvégig Betlehemben éltek, Jézus pedig egy házban született, s csak Egyiptom után telepedett le Názáretbe.

 

Ezek az igazságokként közölt elképzelések az elfogulatlan kutató számára valójában összeegyeztethetetlenek egymással. Sokan próbálták már őket közös nevezőre hozni, de nem sikerült. Így marad a logikus következtetés: minimum az egyik evangélium téves adatokat közöl.

Természetesen ez a kettősség végigvonul az egész Újszövetségen, amivel kapcsolatban nem az a kérdés, hogy hiteles-e, hanem hogy mennyi hiteles belőle, s mennyit alakított rajta a zsinatok alatt a klérus.

 

Még egy rövid példát említenék arra nézve, hogy mennyire eltérőek egymástól az evangélisták beszámolói és véleményei, akik pedig jól ismerhették Jézus személyiségét és életét. Lukács szerint Jézus szelíd és báránylelkű volt. Ezzel szemben Máténál egy erőteljes, karakán és méltóságteljes alak bontakozik ki lelki szemeink előtt: „Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.”

 

Mindezzel csupán arra kívántam rámutatni, hogy nem tudjuk, mi is történt valójában majd’ kétezer évvel ezelőtt, hogy az adventi várakozásnál még a helyszín és a származás se konkrét, sőt meglehetősen zavarosan lett tálalva Jézus életpályájának kezdete. S ha ez nem lenne elég meggyőző, akkor tegyünk fel olyan kérdéseket, amelyeket a bigott hívők soha nem mernének: János evangélista miért lóg ki az evangélisták közül, minthogy nem igazán ír Jézus születéséről és kezdeti éveiről? Mit mondanak az apokrif evangéliumok Jézus születéséről?

 

Szóval, felépítettünk egy mítoszt Jézus születése elé (advent) és köré, de ha megvizsgáljuk a kiindulási pontját, akkor különös tényekkel találjuk magunkat szemben, nevezetesen azzal, hogy nem igazán megalapozott. Hol van hát a megoldás?

 

Tisztulás alkimista módra

 

Amíg nem volt adventnek nevezett ünnep, addig is készültek az emberek a karácsonyra, amelyet természetesen nem így hívtak. A téli napforduló ünnepéhez, melyet a különböző kultúrák más és más névvel illettek, az archaikus időktől fogva, a világ minden táján kapcsolódtak tisztító rítusok. Ebből következik, hogy az adventnek nevezett időszak, amely hozzávetőlegesen egybeesik a december 21-et megelőző egy hónapos tisztító periódussal, valójában mindig is egy ősrégi készülődés volt a téli napfordulóra, és még sokkal többre.

 

A megtisztulás időszaka onnan kapta a nevét, hogy az évkört lezáró utolsó 30 napot szenteljük annak, hogy az adott évből visszamaradó számláinkat a Sors irányába rendezzük. E purifikáció arra jó, hogy a lélek a megemésztetlen fájdalmait, a feldolgozatlan emlékeit és az adott évi karmikus hozadékait egyszer s mindenkorra letudja. Ily módon megszabadulva a lehúzó lelki ballasztoktól, frissen, stressztől mentesen és megtisztulva állhat az ember a december 21-én kezdődő újév nyitányán. Merthogy spirituális szempontból nem a karácsony, nem a szilveszter, hanem a téli napforduló a választóvonal két egymást követő év között.

 

Mivel az alkímia Egyiptomon keresztül Atlantisz ősi bölcsességét és mágikus tudását foglalja magában, valamilyen szinten a természetfeletti szférákat köti össze a természettel, s benne az emberrel. Az alkímia a láthatatlan, emberi elmével kibogozhatatlan szálak ismeretét jelenti a fenti és a leni, a magasabb rendű és az alacsonyabb rendű világok között.

Egy mindenki által végezhető alkimista módszer arról szól, hogy november 21. – december 21. között, a megtisztulás havában gyújts meg egy fehér gyertyát, s közben kérd az isteneket, hogy támogassanak a megtisztulásban. Természetesen kérheted magát a Teremtőt, vagy név szerint azt az isteni személyiséget (Jézust vagy az Arkangyalokat), akiben hiszel, vagy akiről konkrétan tudod, hogy az adott probléma az ő fennhatósága alá tartozik.  Nem véletlenül volt annyiféle istenség az ősi kozmikus vallásokban, amelyek egyetlen Teremtőt és neki megannyi arcát – isteneket és istennőket – neveztek néven.

 

Amíg a gyertya közelében tartózkodsz, körülbelül 1-1,5 méteren belül, addig ez a tisztító töltés folyamatosa működik. Amíg a gyertya ég, bármilyen hétköznapi tevékenység nyugodtan végezhető, s néhány percre ott lehet hagyni a gyertyát. A szertartás bármennyiszer megismételhető a gyertyagyújtással kezdődően ebben az időszakban.

Ez valóban egy szép, meghitt hagyomány, mely a tűzön mint egyfajta szellemi kapun keresztül kapcsolja össze a megélőt az isteni erőkkel. Amúgy, az égő fehér gyertya mindenkoron a Teremtővel való kapcsolatunknak állít emléket, ezért terjedt el széles körben a Földön.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..