Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A múlt, a jelen és a jövő egyidejűleg létezik: a kvantumfizika titkainak feltárása

Miközben Einstein a tér és az idő létfontosságú, ámde nem várt kapcsolatának felfedezésén dolgozott, észrevette, hogy ezt a két dolgot nem lehet többé különválasztani egymástól.

 

Ezek egybeolvadnak, létrehozva ezzel a téridő kontinuumot (sokféleségét), amire egy négy kiterjedésű  vektortérként tekintünk.

 

Váratlanul feltűnt neki valami, nevezetesen az, hogy a múltról, a jelenről és a jövőről alkotott felfogás, valamint a közöttük tett éles különbség csupán egy illúzió lehet.

 

„A múlt, jelen, jövő közötti különbségtétel csupán egy makacsul ismétlődő illúzió.” – állította.

 

5.1

 

Először is, nem volt elragadtatva az egyesített téridő elképzelésétől és „felesleges” tudálékosságként vetette el a Hermann Minkowski  által javasolt négydimenziós geometriát, de végül elfogadta az ötletet, mint ahogyan mi is ezt tesszük.

 

Ahogyan Arthur Schopenhauer mondotta volt: „A legjelentéktelenebb jelen is felülmúlja a legjelentősebb múltat”, és ezzel aligha lehet vitára kelni.

 

Természetéből fakadóan ez az illúzió – a múlt, a jelen és a jövő értelmezése – igen meggyőző a számunkra, viszont továbbra is csupán illúzió, amiben minden nap, minden egyes pillanatban folyamatosan élünk.

 

Évszázadokkal ezelőtt Hippói Szent Ágostont, a világ legbefolyásosabb gondolkodóinak egyikét is foglalkoztatta a tér és az idő jelensége.

 

„Hogyan létezhet a múlt és a jövő, amikor a múlt már nincs többé, és a jövő még be sem következett?” – tette fel a kérdést.

 

„Ami a jelent illeti, amennyiben az mindig jelen van és sohasem mozdul el, hogy múlttá váljék, akkor az idő nem létezhet, csupán az örökkévalóság.”

 

Lényegét tekintve ez ugyanaz a kérdés, amin manapság is töprengünk.

 

A legtöbben meg vagyunk győződve arról, hogy a valóság a jelen pillanat eseményeit takarja.

 

Ez a mi alapvető meggyőződésünk/hiedelmünk gyerekkorunk óta, mivelhogy mi csupán a pillanat realitását fogjuk fel.

 

Az időt múltra, jelenre és jövőre szoktuk osztani, s nélkülözhetetlennek tűnik számunkra a valóság – a személyes valóságunk – átélése szempontjából. – állítja Paul Davies, aki az ausztráliai Agelaide Egyetem természettudós professzora.

 

5.2

 

Ámde, mi van akkor, ha a tér- és az idő-érzékelésünk egyszerűen becsap bennünket?

 

Sokan úgy hittük, hogy tisztában vagyunk a világegyetemünkkel – hogy a múlt már megtörtént, míg a jövő készülőben van, hogy a tér csupán egy üres semmi, hogy az univerzumunk csupán az egyetlen létező világegyetem –, de lehet, hogy mindez téves. – állítja Brian Greene a híres fizikus.

 

Mindennapi életünk során az időt egy folyamatos áramlásként tapasztaljuk meg. De hasznos volna az időre úgy tekintenünk, mint pillanatfelvételek, avagy pillanatok sorozatára, s minden eseményt felfoghatjuk az egymás után sorjázó pillanatok kibontakozásaként.

 

„Ha elképzeljük mindezeket a pillanatokat, vagy pillanatfelvételeket, és sorba rendezzük azokat, a Földön minden egyes pillanatot, minden szekundumot a Nap körül keringő Földön, és minden minutumot az egész világegyetemben, akkor minden eseményt megpillanthatunk, ami már valaha megtörtént vagy ami meg fog egyszer történni a világegyetem születésétől, a „Nagy Bumm”-tól, ami úgy 14 milliárd évvel ezelőtt történt, a Tejútrendszer galaxisunk csillagaink kiformálódásán át, a Föld születésén keresztül, ami 4,5 milliárd évvel ezelőtt következett be, a dinoszauruszok korán keresztül a jelen korban történő olyan eseményekig, mint hogy én éppen az irodámban dolgozok.” – magyarázza Greene.

 

Nincs olyan különös érzésed, hogy valaki odakint annyira hihetetlenül fejlett technológiailag, hogy képes minden egyes eseményt (pillanatfelvételt) megfigyelni a világegyetemben, amikor azokra egyidejűleg sor kerül?

 

S amikor komolyan fontolóra vesszük az egyszerű, mégis lényegbevágó koncepciót, miszerint most kezdjük még csak megérteni, hogy a múltnak és a jövőnek muszáj valóságnak lennie, mivel azok a jelenünkké válhatnak, ami pedig azt jelenti, hogy a múlt, a jelen és a jövő mind egyenértékű valóság és egyszerre létezik.

 

Ezenkívül mind egyszerre létezik.

Forrás: http://www.messagetoeagle.com/pastpresentfutureallatonce.php#ixzz3PlAlycy4

Fordította: Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..