Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A NAGY SZFINX NÉHÁNY TITKA

A legfontosabb kérdések a Nagy Szfinx körül: Milyen funkciót töltött be? Kik építették? Mikor készült el? Mit tanítanak az egyiptológusok? Mi állítnak a geológusok? Hogyan vélekedik a szoboróriásról a spiritualitás?

 

GEOLÓGIA : RÉGÉSZET

1 : 0

 

A gízai Nagy Szfinx méretei: 73 méter hosszú, 13 méter széles és 20 méter magas. Ez a világ legrégebbi szobra, nem mintha a korát pontosan meg lehetne határozni. Alakja egy oroszlánt formáz, feje az egyiptomi fáraókat idézi a nemezzel, a jellegzetes csíkozott fejkendővel, melynek elülső két szárnya a mellkasra hullik.

 

A hivatalos történész álláspont szerint a Nagy Szfinx Hafré (Kephrén, Kefrén) fáraót ábrázolja. Ő a gízai piramisok közül a középsőnek a feltételezett építtetője. A régészek logikusnak állítják be, hogy Kefrén völgytemplomához tartozik, mivel mellette található. Minden bizonnyal ő őrzi a halott fáraót, akinek lelke a mögötte lévő piramisból emelkedhetett az égbe. Ezzel mindent meg is magyaráztak, nincs itt semmiféle rejtély.

 

Ezzel szemben már bebizonyították, hogy a Nagy Szfinx egyáltalán nem Kefrént mintázza meg. Frank Domingo hadnagy, a New York-i rendőrség igazságügyi szakértőjének vezetésével egy kutatócsoport számítógépes modellezéssel összehasonlította a Nagy Szfinx fejét a Kairóban található Kefrén szobor fejével, mivel erről a szoborról konkrétan tudható, hogy a fáraó életében készült. A szakértő arra a következtetésre jutott, hogy a két műalkotás modelljének semmi köze sem lehetett egymáshoz. Először is nem hasonlítanak, másodszor teljesen más rassztípusba tartoznak. Ennyit a bombabiztos elméletről.

 

Egyes egyiptológusok azt feltételezik, hogy a Szfinx a mellette található templomhoz tartozik. Vagy a Napistent, vagy magát Kefrén fáraót testesíti meg. Ez a teória ott dől meg, hogy az egyiptomi építkezési hagyomány szerint akkor a Nagy Szfinxnek és a templomnak egy tengelyen kellene feküdnie. Ez olyannyira nincs így, hogy a templom szinte hátat fordít a Nagy Szfinxnek. Ebből tehát inkább az következik, hogy semmi közük egymáshoz.

 

A másik elmélet arról szól, hogy a Nagy Szfinx őrzi és védelmezi a piramist. Érvként szokták felhozni, hogy az oroszlánforma a királyi hatalom jelvénye és más piramisoknál is találunk hasonló domborműveket. Adódik a kérdés: ki ellen kell megvédeni a fáraót? Miért van szükség egy ekkora monolitra ahhoz, hogy a funkcióját betöltse? Miért nem érték be egy kisebbel?

 

Az egyiptomiak beszámolnak egy hatalmas özönvízről, amelyre nagyjából i. e. 10 000 évvel került sor. A tudásukat elrejtendő az istenek felépítették a Nagy Piramist. Tehát az utókor rosszul feltételezi, hogy Kheopsz volt az építtetője a Nagy Piramisnak. Így viszont logikus, hogy a Nagy Szfinxnek a Nagy Piramisban elrejtett tudást és titkokat kell óvnia. Amúgy a Szfinx elhelyezkedését tekintve közelebb áll a Nagy Piramishoz, mint a középsőhöz. Ha pedig feltételezzük, hogy a Nagy Piramist építették először, akkor evidens, hogy nem hasonlíthat Kefrénre az arca, hiszen akkor a neki tulajdonított piramis még meg sem volt.

 

A geológusok megcáfolták az egyiptomi régészek ama állítását, miszerint a Szfinx Kefrén korában készült. Legfőbb és perdöntő bizonyítékuk az volt, hogy Nagy Szfinx testén a mai napig jól megfigyelhető, kiterjedt erózió nyomai láthatók. Ezt pedig csak jelentős mennyiségű csapadék okozhatta. A bökkenő ott van, hogy durván 4 500 évvel ezelőtt ez a vidék már sivatagos volt, tehát évente jó, ha pár csepp eső esett. Így a Szfinx építését több ezer évvel korábbra kell visszadátumozni. De vajon mikorra?

 

René Adolphe Schwaller de Lubicz (1887 – 1961) francia matematikus 1937 és 1952 között Luxorban kutatott olyan matematikai bizonyítékokat után, amelyek igazolhatnák, hogy az egyiptomi tudomány jóval fejlettebb volt, mint azt a mai tudósok gondolják. Schwaller Szent tudomány című könyvében igyekezett összekapcsolni az óegyiptomi matematikát, tudományt, filozófiát és spiritualitást.  Ebben a művében így ír:

„Nyilvánvalóan egy nagyszerű civilizáció előzte meg az ókori Egyiptomon végigseprő özönvizet, s ez ahhoz a feltételezéshez vezet, miszerint Gízában már akkor állt a sziklába faragott Szfinx. Az a Szfinx, amelynek oroszlánteste, a fejét kivéve a vízerózió tagadhatatlan jeleit mutatja.”

 

Később Robert Schoch professzor, a Bostoni Egyetem geológusa foglalkozott a Nagy Szfinx korának meghatározásával az 1990-es évek elején. Schoch professzor azzal került a támadások kereszttüzébe, hogy az i.e. 7-5 ezer éves periódusra tette a Szfinx lehetséges kifaragásának időpontját. Az egyiptológusok azzal a képtelenséggel védekeztek, hogy az erózió nyomait a szél által hordott homokszemcsék okozták. Érvként szerepelt az is, hogy i. e. 7000-5000 között egyszerűen nem álltak ilyen technikai színvonalon az egyiptomiak, ezért nem készíthették ők. Ezzel azonban észrevétlenül alátámasztották, hogy akár nem egyiptomi elődök is megalkothatták a Nagy Szfinxet.

 

Ezt a feltevést látszanak megerősíteni más adatok is. A Szfinx mancsai között találtak egy sztélét, melynek arcvonásai hasonlítottak Kefrén fáraó szobraira. A konzervatív egyiptológusok ezért tulajdonították a Szfinxet Kefrén fáraónak. A sztélét az i. e. 1401 és 1391 között uralkodott IV. Tuthmószisz írta, hogy megünnepelje a Szfinx kiásását a homokból. A felirat szerint a Szfinx egy mágikus hatalom megtestesülése és az idők kezdete, vagyis a Zep Tepi óta van ott. Azt is megtudjuk, hogy amikor IV. Tuthmózisz még gyermek volt, a Szfinxről álmodott, aki megígérte neki, hogy fáraóvá teszi, ha kiszabadítja a nyakig érő homokból. Az építtetőre vonatkozólag nincsen feljegyzés. Semmi nem utal arra, hogy Kefrén építtette, habár ő is, akárcsak IV. Tuthmózisz eltávolíttatta a Szfinxet borító homokot.

 

Egy másik faragott sztélé, amelyet August Mariette talált Gízában, azt állítja, hogy Kheopsz fáraó, Kefrén elődje, utasítást adott egy templom építésére a Szfinx mellett.  Ez azt bizonyítja, hogy utódja nem lehetett a Szfinx építtetője. Ezt a sztélét az egyiptológusok nem fogadják el eredetinek, mert stílusa nem egyezik meg Kheopsz korának stílusával.

 

Schochtól, a lázadó kőerózió-specialista professzortól idézek újra:

„Újra meg újra elmondták nekem, hogy Egyiptom népei, amennyire tudjuk, sem technológiailag, sem a társadalmi szervezettség értelmében nem álltak olyan szinten, hogy kifaraghatták volna a Nagy Szfinxet a predinasztikus időkben… Én azonban geológusként úgy vélem, hogy ez nem az én problémám. Nem akarok kibújni a felelősség alól, de mégiscsak az egyiptológusok és a régészek dolga, hogy kitalálják, kik faragták ezt a szobrot. Ha az én bizonyítékaim konfliktusba kerülnek az ő elméletükkel a civilizáció kezdetét illetően, akkor talán itt az ideje, hogy újraértékeljék az elméletet. Nem azt mondom, hogy a Nagy Szfinxet az atlantisziak építették vagy a földönkívüliek. Én csak követem a tudományt oda, ahová elvezet engem. Márpedig ahhoz a konklúzióhoz vezet, hogy a Nagy Szfinxet jóval előbb építették, mint ahogy azt korábban gondolták.”

 

A helyzetet tovább bonyolította Schoch professzor óvatos becslése, ugyanis John Anthony West szerint a Nagy Szfinx sokkal régebbi, mint azt kollégája gondolja. West nem kevesebbet állít, mint hogy az ilyen markáns erózióhoz Egyiptom klímája i. e. 10 000 körül volt megfelelő. Vagyis a Nagy Szfinxnek i. e. 10 000 előtt kellett készülnie. West úgy nyilatkozott, hogy Schoch professzor számításai alapvetően helyesek, csak nem kalkulálta bele, hogy a Nagy Szfinx a keletkezése óta eltelt idő egy jelentős részét a homok alatt töltötte, ami megvédte őt minden szél okozta eróziótól. Ez a betemetett állapot a legszerényebb becslések szerint is 3000 évre rúg. Ha ehhez hozzávesszük, hogy más nyomokat hagy a víz és más nyomokat a szél eróziója, akkor egyértelműen nem készülhetett 4 500 éve ez a megalit. Sőt, ha számításba vesszük, hogy mennyi időt töltött a homok alatt, akkor sokkal jobb állapotban kellene lennie az egyiptológusok által hangoztatott korához képest. Ezt a teóriát megerősítik más, Kefrén korából származó, jó állapotnak örvendő emlékek is.

 

A csapadék okozta erózió a kövek felszínén mély, függőleges hasadékok és hullámzó, vízszintes árkok kombinációja. Schoch szerint ez iskolapéldája annak, hogy mi történik egy mészkőből készült építménnyel, ha évezredekig van kitéve az esőnek. Ezzel szemben a szél által hordott homok keltette erózió éles szélű, vízszintes csatornákat váj ki a kőzet puhább rétegiből. Vagyis semmiképpen nem okozhatja azokat a függőleges hasadékokat, melyek a Nagy Szfinxet körülvevő partfalon láthatók. Ezeket csak a falon lefolyó víz alakíthatta ki. Hogyan kerülhet ekkora mennyiségű víz oda? Csakis hosszantartó és hatalmas mennyiségű lehulló csapadék révén. Ez a geológusok számára egyértelmű bizonyíték.

 

Bár a Nagy Szfinxet rendszeresen renoválják, azért továbbra is jól láthatóak az egész testén végigvonuló hullámzó hasadékok és árkok. A Nagy Szfinx mészkőrétegei változatosak: egyik réteg keményebb, a másik puhább, ezért ha szél okozta volna az eróziót, akkor csak a puhább rétegeket tudta volna kikezdeni.

 

Schoch professzor írja A Szfinx rejtélye című könyvében:

„Ez teljesen megfelel a csapadék indukálta eróziónak, mely esetben a víz föntről lefelé pusztít. A magasabban fekvő kőzet erősebb, mégis jobban lepusztult, mint egyes kevésbé tartós kőzetek, amelyek lejjebb helyezkednek le, így bizonyos védettséget élveznek.”

 

Fogadjuk el, hogy a geológusoknak igazuk van. Ezek szerint létezni kellett a Földön körülbelül 12-13 ezer évvel ezelőtt egy szuperfejlett kultúrának, amely egy ekkora szobrot tudott készíteni. De vajon kik lehettek ezek az emberek? Vagy lehetséges, hogy nem is emberek, hanem idegenek voltak?

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..