Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

Egy Nobel-díjas bejelentette az élen járó tudományos folyóiratok bojkottját

Randy Schekman közölte, hogy a laboratóriuma nem fog többé tanulmányokat küldeni a Nature, a Cell és a Science lapoknak, mivel azok elferdítik a tudományos fejlődést.

 

A vezető tudományos lapok eltorzítják a tudományos előrehaladást és olyan „zsarnokságot” testesítenek meg, amit fel kell számolni – a Nobel-díj nyertese szerint, aki publikációkra vonatkozó bojkottot jelentett be.

 

Randy Schekman, amerikai biológus, aki fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott és vett át 2013-ban Stockholmban, kijelentette, hogy a laboratóriuma nem fog többé kutatási értekezéseket küldeni az elsőrangú folyóiratoknak, mint amilyen a Nature, a Cell és a Science magazin.

 

http://davisenterprise.s3.amazonaws.com/

 

Schekman azt mondta, hogy a „luxus” folyóiratokban való publikálásból fakadó kényszer arra ösztönözte a tudósokat, hogy könnyedén vegyék a dolgukat és a divatos tudományterületeket kövessék nyomon ahelyett, hogy fontosabb munkákat végeznének. A probléma súlyosbodott – jelentette ki – az olyan szerkesztők miatt, akik nem aktív tudósok, hanem csupán olyan szakemberek, akik előnyben részesítik a minden valószínűség szerint szenzációt keltő tanulmányokat.

 

A neves folyóiratokban történő megjelenés presztízse arra sarkallta a Kínai Tudományos Akadémiát, hogy 30000 dollárral egyenértékű összeget fizessen a sikeres szerzőknek. Néhány tudós a bevételeinek a felét az effajta „megvesztegetésekből”/ „megkenésekből” szerzi meg – jelentette ki Schekman az egyik interjúban.

 

Ahogyan a The Guardian írja, Schekman komoly aggályokat emelt a folyóiratok gyakorlatával szemben és cselekvésre szólította fel a tudományos közösség többi tagját.

 

„Én publikáltam nagynevű lapokba, többek között azokba is, amelyek megnyerték nekem a Nobel-díjat. De többé már nem fogok” – írta. – „Éppen úgy, ahogyan a Wall Street-nek is véget kell vetnie a bónusz-kultúrának, akként a tudománynak is meg kell törnie a luxus folyóiratok egyeduralmát.”

 

Schekman az eLife szerkesztője, ami egy, a Wellcome Trust által alapított online újság. Az újság számára – mely a Nature, a Cell és a Science konkurenciája –benyújtott cikkeket kritikusok vitatják meg, és akkor fogadják el, ha mindannyian egyetértenek. A dolgozatok bárki számára ingyenesen olvashatók.

 

Schekman azzal bírálta a Nature, a Cell és a Science magazint, hogy mesterséges módon korlátozza a megfelelőnek talált írások számát, s ez a politika – tette hozzá – egy olyan igényt elégít ki „mint amilyet a divattervezők is szoktak azzal, hogy korlátozott számú kézitáskát gyártanak”. Ugyanakkor támadta a „befolyás faktornak” nevezett, széles körben elterjedt metrikus rendszert, amit sok elsőrangú folyóirat alkalmaz a marketingjében.

 

A folyóirat befolyásolási faktorát úgy mérik, hogy milyen gyakran idézik az írásait, illetve milyen gyakran használják azt minőségi mutatóként. Azonban, Schekman kijelentette, hogy ez „mérgező hatással” van a tudományra, amely „meghonosította a torzítást”. Erről így ír: „Egy lapot azért idézhetnek gyakorta, mert kitűnő tudományt közöl, vagy mert szembeszökő, provokatív, vagy mert helytelen.”

 

Daniel Sirkis, Schekman laboratóriumának az egyik posztdoktori ösztöndíjasa, kijelentette, hogy sok tudós rengeteg időt fecsérel el arra, hogy próbálja a munkáit bejuttatni a Cell, a Science és a Nature magazinokba. „Igaz, hogy nehezen tudtam megvetni a lábam bizonyos elit intézményekben ezen újságokban megjelent írások híján a posztdoktorim alatt, de nem hinném, hogy szívesen végeznék tudományos munkát egy olyan helyen, ahol a leszerződtetés egyik legfontosabb feltétele ez.” – mondta el a The Guardian-nek.

 

http://www.redicecreations.com/

 

Sebastian Springer, a Brémai Jacobs Egyetem biokémikusa, aki Schenman-nal dolgozott együtt a Kaliforniai Egyetemen (Berkeley), közölte, hogy egyetért azzal, hogy számottevő problémák vannak a tudományos publikálás terén, azonban eddig még nem született jobb modell.

„A rendszer nem érdemen alapuló. Mi nem feltétlenül a legjobb írásokkal találkozunk ezekben az újságokban. A szerkesztők nem hivatásos tudósok, hanem újságírók, ami nem feltétlenül a legnagyobb gond, mindazonáltal ők a megbízható munkákon túl az újszerűséget domborítják ki.” – mondta.

 

Springer megállapította, hogy nem elég, ha a tudósok állást foglalnak. A tudósokat a szerint fogadják fel, illetve adnak nekik juttatásokat és ösztöndíjakat, hogy milyen rendszerességgel publikálnak ezekben a lapokban. „A felvételi bizottságoknak világszerte el kell ismerniük ezt a vitatott kérdést.” – jelentette ki.

 

Philip Campbell, a Nature főszerkesztője, kijelentette, hogy a folyóirat több mint 140 éve tudományos közösségként működik és a szerzőktől, illetve a kritikusoktól származó támogatás azt igazolta vissza, hogy (a lap) kielégítette az igényeket.

 

„Mi a tudományos jelentőségük szerint szelektáljuk a Nature magazin számára publikációra alkalmas kutatásokat. Másfelől talán ez lehet az idézési befolyás és a média lefedettség oka, ugyanakkor nem ezek a megfontolások irányítják a Nature szerkesztőit, s nem is lehetne előre megjósolni azokat, még akkor sem, ha ezt szeretnénk.” – mondotta.

 

 „A tudományos közösség hajlamos túlzottan támaszkodni annak a folyóiratnak a kutatási kiértékelésére, amiben az megjelenik, illetve az adott folyóirat befolyásoló faktorára. A Nature Publishing Group által idén (2013-ban) több mint 20 000 tudós részvételével lefolytatott felmérés szerint a három legfontosabb tényező arra, hogy egy folyóiratot kiadásra találjanak alkalmasnak, a következő: a folyóirat hírneve; a folyóirat tartalmának az adott tudományra vonatkozó helytállósága; és a folyóirat befolyásoló faktora.  A kollégáim és jómagam idén többször is az iránti aggodalmunknak adtunk hangot a Nature és más orgánumok hasábjain, hogy az emberek túlzottan támaszkodnak a befolyásoló faktorokra.

 

Monica Bradford, a Science ügyvezető szerkesztője, mondta: „Nagy forgalmunk van és a kiegészítő írások kinyomtatása reálgazdasági költséget jelentenek… A szerkesztőségünk munkatársai elkötelezettek az iránt, hogy alapos és szakmailag magas színvonalú kritikát biztosítsanak, amelyek alapján eldől az, hogy mely írások kerülhetnek bele a folyóiratunkba. Nincs semmi mesterséges az elfogadási arány tekintetében. Ez a folyóiratunk hatókörét és küldetését tükrözi.”

 

Emilie Marcus, a Cell szerkesztője, elmondta, hogy „Amióta közel 40 évvel ezelőtt elindultak, a Cell arra összpontosít, hogy erős szerkesztői éleslátást, a maga nemében legjobb kiadói szolgáltatást tegyen lehetővé tájékozott és fogékony szakmai szerkesztőkkel, valamint a vezető tudományos kutatók gyors és precíz szakmai bírálatával, kifinomult előállítási minőségben. A Cell lét-oka a tudomány és a tudósok szolgálata kell, hogy legyen, s ha mi hibázunk abban, hogy milyen értéket kínálunk a szerzőinknek és az olvasóinknak, akkor a folyóirat bizonyára nem fog fejlődni; számunkra ennek művelése alapelv és nem luxus.”

 

Forrás: http://www.theguardian.com/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..