Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A pészach és a kovásztalan kenyerek ünnepe

Minden ősi vallásban centrális szerepet tölt be az áldozatok bemutatása, ezért elválaszthatatlan a vallási szertartásrendtől. Az Ószövetségben is ezeket az alkalmakat az égitestek járása határozza meg, jelöli ki. Minden esztendőben az év első holdhónapjának, Niszánnak a közepétől került sor az áldozatok bemutatására. Ez a pészach (pászka, páska), avagy a kovásztalan kenyerek ünnepe. E kultikus cselekedetekkel többféle, olykor egymásnak is ellentmondó formában találkozunk a Bibliában. Vizsgáljuk meg, mi állhat e kettősség hátterében?

 

A héber nyelvben két kifejezés szerepel erre az időszakra. Az egyik lefordítva „az elkerülés ünnepe”, a másik a „kovásztalan kenyerek ünnepe”. S nem egyértelmű, hogy pontosan mit illetnek ezekkel a kifejezésekkel. (Ex. 12,1-9; Lev. 23,5-8; Num. 28,16-25; 2 Kir. 23,21-23; 2 Krón. 30,1-26; 2 Krón. 35,1-19).

Ez az ünnepnap, vagy ünnepsorozat szervesen kapcsolódik a bárányáldozathoz, melyet sajátos módon kellett leölnie, elfogyasztania és az egyiptomi kivonulás előtt ennek a vérével bekenni az ajtókeretet a zsidóknak. A másik érdekesség a kenyerek kovásztalan voltára vonatkozik, melyek talán azért nem tudtak megkelni, mert Egyiptomból gyorsan, az éj leple alatt indult meg a kivonulás. Tehát a kenyértésztának egyszerűen nem volt ideje megkelni.

 

Bár jól hangzó érvelések ezek, de bármennyire is hihetőnek állítják be, sokkal valószínűbb, hogy ez az ünnep nem a Niszán 14-én megülendő állítólagos zsidó kivonulásnak az emlékében gyökerezik, hanem a tavaszi napéjegyenlőséggel áll összefüggésben.

A zsidó vallás ezt az ünnepet a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltekor, a kereszténység pedig eme holdtölte utáni első (olykor második) vasárnapon üli meg (húsvét). Ebből is látszik a judaizmus és a kereszténység totálisan eltérő magyarázata ugyanarra az hagyományra. Tehát mindenki másként, a maga teológiai tradícióira alapozva magyarázza ezt a kozmikus jelenséget, teljesen mellőzve a valódi, a tavaszi napéjegyenlőségkor bekövetkező misztériumokat, melyek jóval régebbiek az egyiptomi kivonulástól, pláne az újszövetségi Jézushoz kötődő eseményektől.

A pészachnak az évszakok váltakozásával való kapcsolatára utal az is, hogy a zsidók az Ószövetségben Niszán 14-ét követő napon kezdték az aratást. (A gibeoniták Saul hét utódát feláldozták, és Saul egyik özvegye esővarázslást végzett).

 

Pillantsunk rá a szóban forgó részek közül az egyikre! Mózes II. könyvében (12,1-20) ez áll:

 

Mózes II. könyve 12. rész (Károli Gáspár nyomán)

  1. “Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
  2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
  3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
  4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
  5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
  6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
  7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
  8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
  9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
  10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
  11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
  12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
  13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.
  14. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.
  15. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből.
  16. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.
  17. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint.
  18. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.
  19. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.
  20. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.”

Az említett hónap Niszán, amely nagyjából a március második és az áprilisunk első fele.

Egy másik rész az ünnepről, Mózes IV. könyvének 28. része alapján:

  1. “Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ügyeljetek, hogy az én áldozatomat, kenyeremet kedves illatú tűzáldozatul a maga idejében áldozzátok nékem.
  2. És mondd meg nékik: Ez a tűzáldozat, a melyet áldozzatok az Úrnak: egy esztendős, ép bárányokat, naponként kettőt, szüntelen való egészen égőáldozatul.
  3. Egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estennen készítsd el.
  4. És egy efa lánglisztnek tizedrészét ételáldozatul, megelegyítve egy hin sajtolt olajnak negyedrészével.
  5. Ez a szüntelen való egészen égőáldozat, a mely Sinai hegyen szereztetett kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak.
  6. Annak italáldozatja pedig egy hinnek negyedrésze egy-egy bárányhoz. A szenthelyen adj italáldozatot, jó borból az Úrnak.
  7. A másik bárányt készítsd el estennen, a reggeli ételáldozat és annak italáldozatja szerint készítsd el azt, jóillatú tűzáldozatul az Úrnak.
  8. Szombatnapon pedig áldozz két ép bárányt, esztendősöket, és két tized efa lisztlángot olajjal elegyített ételáldozatul, annak italáldozatjával egybe.
  9. Ez a szombati egészen égőáldozat szombatonként, a szüntelen való egészen égőáldozaton és annak italáldozatján kivül.
  10. A ti hónapjaitok kezdetén is áldozzatok az Úrnak egészen égőáldozatul két fiatal tulkot, egy kost, és hét egyesztendős, ép bárányt.
  11. És egy-egy tulok mellé olajjal elegyített három tized efa lánglisztet ételáldozatul, egy-egy kos mellé pedig olajjal elegyített két tized efa lánglisztet ételáldozatul.
  12. És egy-egy bárány mellé egy-egy tized efa lisztlángot olajjal elegyítve ételáldozatul; égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.
  13. Az azokhoz való italáldozat pedig legyen fél hin bor egy tulok mellé, egy harmad hin egy kos mellé, és egy negyed hin egy bárány mellé. Ez a hónapos egészen égőáldozat minden hónap kezdetén, az esztendőnek hónapjai szerint.
  14. És egy kecskebakot is készítsetek el bűnért való áldozatul az Úrnak, a szüntelen való egészen égőáldozaton kívül, annak italáldozatával egyben.
  15. Az első hónapban pedig, a hónapnak tizennegyedik napján az Úrnak páskhája van.
  16. És e hónapnak tizenötödik napján is ünnep van; hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek.
  17. Első napon legyen szent gyülekezés; semmi robota munkát ne végezzetek,
  18. Hanem tűzáldozatul egészen égőáldozatot vigyetek az Úrnak: két fiatal tulkot, egy kost, egy esztendős bárányt hetet, a melyek épek legyenek.
  19. És azoknak ételáldozata olajjal elegyített lisztláng legyen; három tizedrész efát tegyetek egy tulok mellé, és két tizedrészt egy kos mellé.
  20. Egy-egy bárány mellé egy-egy tizedrészt tegyetek, a hét bárány szerint.
  21. És bűnért való áldozatul egy bakot, hogy engesztelés legyen értetek.
  22. A reggeli egészen égőáldozaton kívül, (a mely szüntelen való égőáldozat) készítsétek el ezeket.
  23. Ezek szerint készítsetek naponként hét napon át kenyeret, kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak; a szüntelen való egészen égőáldozaton kívül készíttessék az, annak italáldozatjával egyben.
  24. A hetedik napon is legyen néktek szent gyülekezésetek; semmi robota munkát ne végezzetek.
  25. A zsengék napján is, a mikor új ételáldozatot visztek az Úrnak a ti hetes ünnepeteken: szent gyülekezésetek legyen néktek; semmi robota munkát ne végezzetek.
  26. Hanem vigyetek kedves illatul egészen égőáldozatot az Úrnak: két fiatal tulkot, egy kost, és esztendős bárányt hetet.
  27. És azokhoz való ételáldozatul olajjal elegyített háromtized efa lisztlángot egy tulok mellé, két tizedet egy kos mellé.
  28. Egy-egy bárány mellé egy-egy tizedrészt, a hét bárány szerint.
  29. Egy kecskebakot is, hogy engesztelés legyen értetek.
  30. A szüntelen való egészen égőáldozaton és annak ételáldozatján kivül készítsétek ezeket: épek legyenek, azoknak italáldozatjokkal egyben.”

Ebben a részben sem találunk arra utalást, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepe az Egyiptomból történt kivonulással állna összefüggésben. A szolgai munkát azonban ez a rész is tiltja. Ezen felül részletes felsorolást találunk benne, hogy mi mindent kell feláldozni az istenségnek.

 

A bibliai szövegek több, egymástól távolabbi korokból származnak, egészen biztosan többször átdolgozták őket, ezért ellentmondásosak. Így gyakorlatilag lehetetlen bármiféle hiteles képet kapni az eredeti tartalmakról. Három vallási reform is közrejátszott a Biblia átalakításában: az elsőt Ezékiás (= Hiszkaja) jeruzsálemi uralkodó vitte véghez, a másodikat Jósiás júdai király, végül a harmadikat perzsa király zsidó származású helytartója, Nehémiás és Ezsdrás nevéhez fűződik.

 

Az ellentmondásokon túl csak keveset tudunk meg a pászka ünnepéről. Inkább csak a külsőségekben és csupán szerény keretek között ülték meg ezt az ünnepet. Kivételt ez alól elsősorban

Ezékiás jelent, akinek az idején olyan nagy örömünnepet ültek, mint Salamon óta sosem. Halála után szinte teljesen mellőzik a pészachot, majd dédunokája, Jósiás ismét feleleveníti a kovásztalan kenyerek hét napjának rendkívüli módon történő megülését. Ekkor már az első hónap tizennegyedik napjával veszi kezdetét az ünnepsorozat. Elképesztően nagy a húsvéti állatáldozat: 37 600 juh/ kecske, valamint 3300 szarvasmarha. Innen azután a mózesi időkig visszamenő hatállyal kezelik a pészachot.

Igen ám, de Jósiás halála után a júdai királyok az Egyiptom és Babilónia között dúló háborúk kiszolgáltatottjai lesznek. Az indoklás szerint azért, mert bálványoknak áldoznak. Végül az Ószövetség ura Nabukodonozor babiloni uralkodónak veti oda népét. Kezdetét veszi a babiloni fogság és a jeruzsálemi templom elpusztul.

A fogság alatt és után megint nem tudni arról, hogy vajon megünnepelték-e a pészachot. Erre csak következtetni lehet. (Ezsdrás 6,19-22)

 

Ezsdrás volt az, aki i. e. 445. esztendő után egy újabb vallási reformot vezet be és megfogalmazza az ótestamentumi könyvek és a Tóra nagy részének a mai ismert alakját. Onnantól már nem túl sokat változott az ószövetségi vallási kultusz, s vele együtt a pászka és a kovásztalan kenyerek ünneplése sem.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..