Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A piramis-erő

A leghíresebb piramisok Gízában találhatók, a negyedik dinasztia alatt épültek, s közülük a legnagyobb Khufu fáraóé, akit jobbára inkább Kheopszként ismerünk. Ezt a piramist manapság Nagy Piramisként emlegetjük.

 

http://upload.wikimedia.org/

 

Néhány évvel ezelőtt meglátogatta azt egy francia vaskereskedő és egy Antoine Bovis nevű író. Azt mondják, hogy Bovis menedéket keresett a déli nap heve elől a fáraó kamrájában, amely a piramis közepén helyezkedik el, pontosan egyharmadnyi magasan az alap felett. Szokatlanul nyirkosnak találta. Viszont, amik igazán meglepték őt, azok az ott lévő szemetes ládák voltak: a turisták szokványos hulladékai között egy olyan macska és néhány kisebb sivatagi állat teste volt, amik betévedtek a piramisba és ott lelték halálukat. A nyirkosság dacára egyik sem indult oszlásnak, hanem úgy kiszáradtak, mintha múmiák lettek volna. Eltűnődött azon, hogy vajon a fáraókat csakugyan oly gondosan balzsamozták-e be az alattvalóik, avagy hogy volt-e valami magukkal a piramisokkal kapcsolatban, ami mumifikált állapotban őrizte meg a testeket.

 

Bovis elkészítette a Kheopsz piramis pontos, mérethű modelljét és úgy állította be, mint ahogyan az eredeti van. Vagyis az alapvonalait pontosan észak-dél, illetve kelet-nyugat felé néznek. A modellen belül egyharmad magasságban egy döglött macskát helyezett el. Mivel mumifikálódott, ebből arra következtetett, hogy a piramis elősegíti a gyors dehidratációt.  A felfedezésről készült riportok felkeltették Karel Drbal, prágai rádiómérnök érdeklődését, aki számos elhullott állattal ismételte meg a kísérletet és leszűrte, hogy „Kapcsolat áll fenn a piramisban található téridom, valamint a térben zajló fizikai, kémiai és biológiai folyamatok között. A helyes formák és idomok használatával képesnek kell lennünk a folyamatok gyorsabb kivitelezésére vagy elhalasztására.”

 

Drbal emlékezett egy ősi babonára, miszerint egy holdfényben hagyott borotva életlenné vált. Megpróbált egy ilyet a piramismodelljébe helyezni. Újra megélesedett. Akkoriban sok európai országban nehéz volt beszerezni jó borotvapengét, ezért Drbal megpróbálta szabadalmaztatni és piacra dobni a felfedezését. A prágai szabadalmi hivatal nem tartotta megfontolásra érdemesnek, míg a vezető tudósuk meg nem építette a saját modelljét, amiről kiderült, hogy működik. Ezért 1959-ben bejegyezték a Kheopsz Piramis Borotvapenge Élezőt a Csehszlovák Köztársaságban 91304-es számú szabadalom alatt, majd egy üzem hamarosan miniatűr kartonpiramisokat kezdett készíteni. Az 1970-es évek folyamán Styrofoam-ban állították elő azokat.

 

http://2.bp.blogspot.com/

 

A borotvapenge éle kristályszerkezetű. A kristályok majdnem élnek a tekintetben, hogy képesek önmaguk reprodukciójával növekedni. Amikor egy penge életlenné válik, az élén található némi kristály, ahol csak egy réteg vastagságú, ledörzsölődik. Elméletileg nincs semmiféle oka annak, hogy miért nem pótolják magukat az idők folyamán. A napfénynek olyan mezője van, amely minden irányba árad. Elképzelhető, hogy ez teszi tönkre a holdfényen hagyott penge élét, viszont ez nem magyarázza meg a piramis fordított műveletét.

Feltételezhető, hogy a Nagy Piramis és annak kicsi másolatai lencseként szolgálnak, melyek energiát fókuszálnak vagy olyanok, mint a rezonátorok, amelyek olyan energiát gyűjtenek be, mely serkenti a kristálynövekedést. Maga a piramisforma minden valószínűség szerint olyan, mint a mágnesvasérc kristály, ennél fogva lehet, hogy mágneses mezőt épít. Lyall Watson egy Wilkinson Kard-pengét tartott élesen négy hónapon át napi használat mellett egy miniatűr piramis alkalmazásával.

 

A következő eljárás szerint készíthető egy piramismodell:

Vastag kartonlapból vágjunk ki négy egyenlő szárú háromszöget, amelynek az alapja úgy aránylik az oldalhoz, mint a 15,7 a 14,94-hez. Ragasszuk össze ezeket oly módon, hogy a piramis pontosan a megadott mértékegység nagysága szerint 10,0 legyen. Úgy állítsuk be, hogy az alapvonalai a mágneses észak-dél, illetve kelet-nyugat iránya felé forduljanak. Készítsünk egy állványt 3,33 egység magasságban és állítsuk közvetlenül a piramis csúcsa alá, hogy erre helyezhessük a tárgyainkat.

 

1968-ban egy részben amerikaiakból, részben a kairói Ein Shams Egyetem tudósaiból álló csoport belevágott egy dollármilliós projektbe, amelynek során megröntgenezték Kheopsz trónörökösének, Kephrénnek a piramisát. Abban reménykedtek, hogy új, rejtett kriptákat fognak találni a hat millió tonna kőmonstrumban az alapnál található kamrába helyezett detektorokkal, amelyek a kozmikus sugarak keresztülhatolásának arányát mérték – a teória azon alapszik, hogy több sugár jut át az üreges részeken.

Az érzékelők napi 24 órában működtek több mint egy éven keresztül, mígnem 1969 elején az akkoriban legmodernebb IBM 1130-as számítógépet elszállították az egyetemre a szalagok elemzése céljából. Hat hónap múltán a tudósoknak be kellett ismerniük a vereséget: a piramis nem fedte fel a titkát. Az egymást követő napokon, ugyanazokról a helyekről, ugyanazzal a berendezéssel rögzített szalagok teljesen különböző kozmikus sugárzásmintákat mutattak. Amr Gohed, a projektvezető, egy későbbi interjúban azt mondta, hogy „Ez tudományosan lehetetlen. Hívjuk, ahogyan szeretnénk: okkultizmusnak, a fáraó átkának, boszorkányságnak vagy mágiának, a piramisban munkálkodik valamiféle erő, amely dacol a tudomány törvényeivel.”

 

http://copperpyramids.net/

 

Jules Green, a Pszichikai Kutatási Társasságtól, virágokkal kísérletezett. Fogott négy rózsát és kettőt piramisok alá helyezett, egyet egy kockába, illetve egyet a szabad levegőn hagyott. Ugyan így járt el négy tulipánnal is.

Egy hét múlva a szabad levegőnek kitett virágok elhervadtak, míg a többi továbbra is friss volt.

A piramisban lévő rózsák és tulipánok azonban valójában megnőttek.

 

Nem meglepő módon, az emberek ezeket a fokozott hatásokat akkor élik át, amikor a piramisban meditálnak. A meditáló személy aurájában (elektromágneses mezőjében) végbemenő változások Kirlián-fotózással figyelhetők meg: az aurák fényesebbé és nagyobbá válnak. A meditálók mélyebb relaxációról számolnak be, fokozódik a jólét-érzésük és emelkedik a tudatosság-szintük. A piramisban áramló energia elősegíti a mélyebb koncentrációt. A piramis segíti a meditációt, mivel harmonikus energiákat fókuszál, miközben eltéríti a zavaró energiaáramlásokat.

A piramisban meditáló személyeket rendszeresen erős spirituális és pszichikus hatások érik, továbbá intenzív álmokat és látomásokat, élő, vizuális imaginációkat élnek át, s fokozódik az emlékek visszaidézésének a képessége.

A kísérletek azt mutatták, hogy a vörösréz a legalkalmasabb fém egy nyitott keretű meditációs piramishoz a természetes elektronikus és élet-fokozó tulajdonságainak köszönhetően. Ugyanakkor hatékony a kartonlapból, a fából vagy bambuszból készült piramisszerkezet is, ha a Nagy Piramishoz hasonló kiterjedésű arányok szerint készítjük el.

 

Piramist készíthetünk a következő célokra:

  • patinás ékszerek és érmék csillogásának visszaállítására
  • víz megtisztítására
  • hús, tojás és más egyéb élelmiszerek szárítására és aszalására
  • segít frissen tartani a tejet és hűtés nélkül megakadályozza a megsavanyodását
  • formájuk és színük elvesztése nélkül is száríthatunk virágokat
  • fokozhatjuk a növények növekedési ütemét
  • segít az elmélyültebb pihenési szint elérésében
  • javítja a kávé, a bor és bizonyos gyümölcsök ízét
  • elősegíti a vágások, a horzsolások és az égési sérülések gyógyulását, valamint csökkenti a fogfájás és a fejfájás kínjait

 

Forrás: http://www.wakingtimes.com/

 

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..