Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A rasszizmus kérdése a fejlődő lélek tükrében

Sokat próbálkoztak már egy olyan elmélet életre hívásával, amely rávilágít a lelkek közötti különbségekre, ámde legnagyobb sajnálatunkra túllőttek a céljukon, egyszerűen túlfutott önmagán a teória és negatív diszkrimináció lett belőle. Vajon milyen igazságtartalma, illetve milyen spirituális alapja volt ezeknek az ideológiáknak?

 

A félreértés és a félreértelmezés a fejekben, mindig az emberi fejekben születik. Pedig a Földön élő népek, emberfajok és rasszok jól megférhetnének egymás mellett, ha akarnának. De vannak, akik kilógnak a sorból és mindenáron uralkodni, illetve irányítani akarnak mindenkit, pontosabban önmagukat annyira nem, sokkal inkább másokat. Ez a zsarnokság és az elnyomás alapja. Ennek alátámasztására rengeteg filozófus vállalkozott már, de igazán objektív választ eddig nem tudtak adni, minthogy nincs értelmes és objektív válasz arra, hogy az egyik lélek miért értékesebb a másiktól. Arra pedig végképp nincs mindenki számára egyöntetűen megfelelő, okkult magyarázat, hogy miért jogosítaná fel az egyik lelket valami arra, hogy a többit kihasználja.

 

Bizonyára feltűnt, hogy nem emberről, hanem lélekről beszélek. Nos, azért ragaszkodom a lélek kifejezéshez, mert azt szeretném érzékeltetni, hogy mindenki ugyanannak az Egyetemes Tudatnak a része. Ebből kifolyólag csakis egy univerzális aspektusból tartom helyénvalónak vizsgálni a rasszizmust, illetve annak kritikáját. Úgy vélem, hogy a közös eredet sokkal jobban összekapcsol bennünket, mint amennyire a különbségek szétválasztanak. Nyilván a rasszisták nem így gondolják.

Hadd említsek néhány, véleményem szerint lényeges gondolatot a történelemből és az egyik könyvemből. (Ez utóbbi nem a reklám helye akart lenni.)

 

Történeti szempontból a rassz szó a francia race kifejezésből ered, és emberfajtát jelent. A vak is látja, hogy bizonyos tekintetben, a felszínen különbözőek vagyunk, úgyhogy ezt el kell ismernünk. Mindazonáltal, a 15. század végétől meginduló nagy felfedezések és az ennek nyomán jelentkező gyarmatosítás futótűzként söpört végig a világon. Ehhez mindenképpen ideológiát kellett kreálni, ami lényegében arról szólt, hogy a másság alapja nem felszínes, hanem generális, nevezetesen az, hogy nem is ugyanahhoz a fajhoz tartozunk. Ez még akár igaz is egy bizonyos szinten, hiszen a rasszok között ténylegesen találunk különbséget, de azt már erősen megkérdőjelezhető, hogy ezek az eltérések lennének a megkülönböztetés legvégső valós alapjai, illetve az osztályozás és a hierarchia felállításának jogos fundamentumai. Talán mélyebbre kellett volna tekinteni, s akkor látható lett volna, hogy még mélyebb szinten mi mindig is össze voltunk kapcsolva – kollektív tudat és tudatalatti –, s még ettől is mélyebb szintem ugyanannak a Teremtőnek vagyunk az ideái, teremtményei.

 

Ámde a kor materialista-pozitivista szemlélete ezt nem engedte. Jöttek a diktatúrák és a világháborúk borzalmai. Majd a társadalom megundorodott mindettől, mert látta, hogy minden rasszbéli mégis csak ember. A tudomány pedig rögvest igazolást nyújtott: mindenki a homo sapiens (értelmes ember) faj tagja, vagyis egyetlen fajhoz tartozik, ezért nincs értelme és létjogosultsága a faji megkülönböztetésnek. Ergo minden fajelméletet el kell törölni. Azon felül abban is megegyeztek a tudósok, hogy minden embercsoport az afrikai kontinensről származik, és pont. A többi csak részletkérdés, vagyis az evolúció-elmélet kompetenciájába tartozik.

 

Ezzel szemben én másként gondolkozom a saját spirituális ismereteim alapján. Azon túlmenően, hogy mindenki végső soron ugyannak a Teremtő Lénynek az alkotása, a lélek szintjén természetes módon eltér a többiektől. Először is azért, mert a Teremtő mindenkit egyedinek teremtett, azaz mindenki egy egyszeri és megismételhetetlen individuummal rendelkezik. Másodszor a teremtés folyamatában nem lehet két egyforma lélek, mivel minden teremtési folyamat után valamelyest változik a Nagy Egész is. Azzal pedig semmi baj nincs, hogyha mindenki a saját egyediségét akarja kibontakoztatni feltéve, hogy betartja az Univerzum törvényeit, amelyek a rendről, a békéről és a fejlődő lélekről szólnak. Ha a békés egymás mellett élést és fejlődést tesszük az első helyre és mindent csak ennek rendelünk alá, akkor spirituális értelemben, mindenféle negatív felhang nélkül, nyugodtan beszélhetünk lelki kasztokról, lelki fajokról és ennek nyomán testi fajokról is.

 

„Bolygónkon eddig is éltek és most is élnek teljesen más fajok, akiket egyetlen gyűjtőfogalommal embernek nevezünk, holott valójában az ember nem egyetlen homogén lélekszintet takar, csupán a testünk emberi. Számos lelki kaszt létezik. A kasztok arról szólnak, hogy lelki szinten egy csoportba tartoznak karmikus vagy lét-helyzetükből fakadóan olyan lelkek, akik egyébként nem feltétlenül tartoznak egy lelki fajba. Így csupán együtt, egymás mellett fejlődnek. Ezért mondhatjuk rájuk, hogy ők egy lelki kasztot alkotnak.”

(Száraz György: A fejlődő lélek útja)

 

A lelki kaszt tehát egy fejlődési állomás, olyan, mintha ugyanabba a szakközépiskolába vagy egyetemre járnának a lelkek. Ettől lényegesen eltér a lelki faj fogalma.

 

A lelki fajt teremtetten határozhatjuk meg: olyan lelkekből (Tethánokból) áll, akiket valamely sajátosság alapján hoznak létre, illetve teremtenek. Ilyen volt az atlantiszi fajt is. De az emberi kultúrára ez nem vonatkoztatható, mert mi sokféle lelki fajból állunk össze! Az egyes népek és népcsoportok azért olyan eltérőek, mert mind a kultúrában, mind a nyelvben, mind a gondolkodásmódban, mind a vallásban stb. kiütközik az eltérő lelkület annak minden igényével és sajátosságával.

Az emberiségnél nem a közös lélek – lelki faj – a legfőbb kapcsolódási pont, hanem csak a test. Nekünk a testi megnyilvánulásunk nagyjából hasonló, tehát genetikailag hasonlítunk, de ugyanakkor lelkileg rendkívül eltérőek vagyunk. (Ez lehetne akár a feje tetejére állított rasszizmus is, de nem az.) A spiritualitás megengedi, hogy úgy gondolkodjunk, hogy a lelkek eltérő helyekről származnak, akár más és más világokban éltek emberré válásuk előtt, s onnan érkezhettek a Földre. Ebből kiindulva nem jelenthetjük ki ex katedra, hogy egy helyről érkeztünk, egy fajhoz tartozunk! Ugyanakkor ez nem mond ellent annak, hogy mindenkit ugyanaz a Lény alkotott, csupán azt jelenti, hogy végtelenül sok olyan lélek van az Univerzumban, aki eltérő fejlődési utat jár be. Közülük néhányan egy ideig emberré (is) válhatnak. A többiek pedig nem is ismerik ezt a létmódot.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..