Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A RÓMAI BIRODALOM BUKÁSA

A BUKÁS ELŐZMÉNYEI

 

Kevesen tudják, hogy a Római Birodalom kiválasztott lelkek leleményét és tehetségét tükrözi. E méltatlanul elfeledett rendszert sem az emberi intellektus ihlette, hanem a spirituális intelligencia tervezte és építette fel. Mindez mikor történt?  Az i.e. 3. századra Róma, az egykori városállam, az „olasz csizma” ura lett és fokozatosan a Mediterráneum vezető hatalmává lépett elő. A köztársaság azonban csakhamar válságba jutott. Polgárháborúk, majd diktatúrák következtek. Ezek után pedig beköszöntött a császárság kora. A császárok között voltak zsarnokok és bölcsek, híresek és hírhedtek, Flaviusok és Antoniusok, végül a katonacsászárok érája (192-284). Elterjedt a kereszténység, minekután Ízisz és Mithrasz kultusza egyre jobban kiszorult a városokból. Apránként felépült az egyházszervezet.

rómaibirodalombukása2

A Római Birodalom utolsó két évszázada nem egyszerűen a feltartóztathatatlan hanyatlás korszaka, hanem a klasszikus ókor utolsó kétszáz éve és a középkor nyitánya. Nem csoda, ha a millió szálon futó és sokszor titkos eseményeket az utókor nem képes áttekinteni.

A hatalom fenntartás a 3. század végén már csak a hadsereggel volt biztosítható. A hadsereg vezérei váltak a politika alkotóivá. Diocletianus politikai, gazdasági és vallási reformokat vezetett be. Constantinus a császári hatalom koncentrálására fókuszált, s elfogadta a kereszténységet. Róma lassacskán elveszítette kiváltságos helyzetét. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy 331-re Constantinus új fővárost emeltetett a Boszporusz partján fekvő Büzation helyén, Constantinapolist. Így billent el a birodalom súlypontja keletre. 313-ban Mediolanumban (Milano) rendeletben deklarálták a vallásszabadságot. Ennek nem titkolt célja az egyház (ekklészia) születésének elősegítése volt. A 325-ben összehívott niceai zsinat egyetemes, azaz ökumenikus volt. A katolikus (egyetemes) egyház innentől kezdte magát egyedül igazhívőnek hirdetni, amiből elkerülhetetlenül következett az eretnekség megjelenése. A halálos ágyán maga a császár is felvette a kereszténysége, így 337-ben a kereszténység győzedelmeskedett a többi vallási felekezet felett.

 

A Constantinusok után a Valentinusok (364-378) következtek. Nekik már egy újabb ellenséggel kellett farkasszemet nézniük: a gótokkal. Amikor 378. augusztus 9-én Valens katasztrofális vereséget szenvedett, akkor megkezdődött a Római Birodalom lassú agóniája (haldoklása).

 

RÓMA VÉGNAPJAI

 

Népvándorlás: A gótok lázadása elindította a népvándorlást, ami észak-déli és kelet-nyugati mozgást jelentett. Ebben germánok, szlávok, türkök és iráni népcsoportok vettek részt. Később a magyarok és a vikingek vándorlásainak lehetünk tanúi.

Magának a népvándorlásnak gazdasági és éghajlati okai voltak. Az éghajlat felmelegedése miatt a hunok új legelők után néztek. Ez felbátorította a kínai Han-dinasztia hadjáratait. A vándorló törzsek pedig maguk előtt hajtották ellenfeleiket a „népek országútjának” nevezett, Urál és a Kaszpi-tó közötti földsávon.

A germánok délebbre kezdtek vándorolni. A nemzetségfők komoly katonai kísérettel rendelkeztek és hatalmas törzsszövetségeket alkottak. Wulfila gót püspök lefordította gót nyelvre a Bibliát és a népét az eretneknek számító ariánus kereszténységre térítette. (ariánusok jelentése: kiváltak)

 

Kettészakadás: Nagy Theodosius (379-395) császárnak sikerült békét kötnie a gótokkal. Ez lehetővé tette számukra, hogy letelepedjenek a birodalomban oly módon, hogy állami önállóságukat megőrizzék. A császár szövetségesnek (foederatianak) ismerte el őket és vezetőjük felvehette a király címet, mi több, alattvalói fölött teljesen szabadon rendelkezhetett.

A császár minden tőle telhetőt elkövetett birodalma bomlását ellensúlyozandó: legyűrte az ellencsászárokat, megerősítette a kereszténységet (nyílván az arianizmus ellenében), végül 394-től államvallássá emelte az „egy igaz katholikus vallást”. Megerősítette a limeseket (határvonalakat) és kemény adókat vetett ki. Ez utóbbi tette pattanásig feszítette a társadalom idegeit. Végrendeletében két kiskorú fiára, Honorius-ra és Arcadius-ra bízta a birodalmát. Ezzel a lépésével gyakorlatilag kettévágta a Római Birodalmat.

 

Nyugatrómai Birodalom: Ezután törtek a nyugati gótok Itáliára. Az új székhely Ravenna lett. A germánok beszivárogtak és letelepedtek a birodalomban. 406. december 31-én a vandálok, a burgundok, az alánok és a svévek tömege átkelt a Rajnán és lerohanták a birodalmat. Ekkor foederatinak nyilvánították a barbárokat és nekik adták a földek egyharmad részét. Gyakorlatilag Gallia és Hispánia barbár kézre jutott.

Honorius kivégeztette a vandál származású Stilichot, mire föl válaszul a vandálok 410-ben kifosztották Rómát. Ez pszichikailag hatalmas fegyvertényt jelentett. A birodalom lakossága kezdett kételkedni az uralkodó és Róma megdönthetetlen erejében. A nyugati gót királyság (Galliában) lett az első független állam a birodalmon belül. Theodorik volt az első királyuk. Mind a burgundok, mind a vandálok államot alapítottak az 5. század elején. Előbbiek a Rajna mentén, utóbbiak Afrikában.

 

Az évszázad ütközete: 420 körül a birodalom keleti határaihoz megérkeztek a hunok. Központjuk a Kárpát-medence lett. II. Theodosius keleti császárnak még sikerült Attila (434-453) seregeit elhárítania. Ekkortájt Rómát a pannóniai főparancsnok, Aetius kormányozta. Ő barbárokkal szövetkezett a hunok ellen. Így érkezünk el a 451-es catalaunumi csatamező színhelyére. Az „évszázad ütközetét” Róma színeiben Aetius nyerte meg.

 

A lezárás: Végül az ezeréves tapasztalatok sem voltak elegendőek, vagy talán az isteni terv rendelte másképp, mindenesetre a barátságos barbárokkal védőövezetet létrehozni kívánó tendenciák csődöt mondtak. 455-ben vandál támadás indult Róma ellen. Ismét kifosztották az „örök várost”. A római seregek feletti hatalom a barbár hadvezérek kezébe került, akik élve hatalmukkal kényük-kedvük szerint szabták meg a császárok valamennyi mozdulatát.

474-ben a pannóniai Orestes fiát, Romulus Augustulust tette császárrá. Odoaker, az „itáliai hadseregparancsnok” azonban megölette Orestest és a gyermeket elfogta. Ámde nem lépett a helyébe, hanem kérte a keleti uralkodótól, Zénóntól, hogy ismerje őt el patríciusnak. Odoaker dölyfében Itália Királyának hívta magát, s az augustusi jelvényeket Zénónnak adományozta. Még egy rövidke ideig Sygarius tartotta magát Galliában, miképpen Nepos Illíriában, de ez már nem nyomott sokat a latban. Odoaker végül elűzte az utolsó római császárt. Ezzel a Nyugatrómai Birodalomnak 476-ban végképp bealkonyult, Róma elbukott.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..