Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A római katona lándzsája

Egy egyszerű lándzsa, mely szentté vált szűk kétezer évvel ezelőtt. Ismerkedjünk meg a Szent Lándzsa keletkezési történetével, mely annyira mesébe illő, hogy már szinte igaznak kell lennie.

 

Időszámításunk szerint 30. körül járunk. Pontius Pilatustól, Júdea tartomány helytartójától egy Gaius Cassius nevű katona azt a feladatot kapja, hogy egy bizonyos Názáreti Jézus nevű, különösen viselkedő, több befolyásos személyt felbőszítő, felforgató elemet mindenűvé kövessen és minden egyes cselekményéről alapos feljegyzéseket készítsen. A helytartó azután jutott erre a döntésre, hogy a Szanhedrin, azaz a törvénytelenségeiről elhíresült zsidó főtanács egyes tagjaitól több vádat is hallott Jézus személyét illetően. Ez egyébként nem tűnt akkoriban jelentősebb dolognak.

Cassius gyakorlatilag beszivárgott a Jézus köré verbuválódott gyülekezetbe és két éven keresztül jelentette a prófétáló és csodatevő Jézus minden apró megmozdulását.

 

Cassius mindig magánál tartotta azt a lándzsáját, amelyet Nikodémusz evangéliuma (VI. sz., korábban Pontius Pilatus cselekedetei címen volt ismert) szerint még maga a nagy Julius Caesar ajándékozott legionárius nagyapjának a Galliában tanúsított bátorsága elismeréséül. Cassiusnak személy szerint imponált Krisztus lelki nyugalma és semmi különösebb kivetnivalót nem talált Jézus ténykedésében. Így nem is nagyon értette, hogy miként lett a szelíd tekintetű és beszédű Jézusból a Római Birodalom ellensége, aki keresztre feszítést érdemel, amiért tömegeknek hirdeti a béke evangéliumát.

 

Azt azért illik, tudni, hogy a keresztre feszítés egy akkortájt bevett, már több mint egy évszázada bevezetett büntetés végrehajtási forma volt, melyet kifejezetten a bűnözőknek és a Római Birodalom ellenségeinek a megalázó kivégzéseként alkalmaztak birodalom szerte. De római polgárnak tudtommal soha nem jutott osztályrészül ez a nemtelen halálmód.

 

Jézust az Olajfák hegyén fogták el és János evangéliuma szerint először Annás, a szinoptikus evangéliumok szerint Kajafás főpap házába vitték.

Cassius tudta, hogy a Szanhedrin vénjei kihallgatják Jézust, a galileai „csodarabbit”. A zsidóság vallási vezetői vádat emeltek Jézus ellen és kimondták rá a halálos ítéletet. De az ítélet szentesítésében és végrehajtásában a római helytartó volt az illetékes, ő mondta ki a döntő szót. Így Júdea prefektusára hárult az ítélet meghozatala. Végül a római helyőrség katonái feszítették a Messiást keresztre a Jeruzsálemhez közeli Golgota-dombon.

 

Természetesen nem volt bizonyíték arra, hogy Jézus megszegte volna az előírásokat, de ez mit sem változtatott az ügy kimenetelén. Viszont a zsidó Főtanács csak négyféle kivégzési módot alkalmazhatott: a kövezést, az elégetést, a lefejezést és a megfojtást, tehát a keresztre feszítést nem. Így két legyet ütöttek egy csapára: beteljesül a prófécia (a Messiás által szegeztetik) és a kivégzés átka a rómaiakra száll.

 

Jézust a főpap házából másnap a helytartó palotájába vitték. Ott átadták Jézust és további rágalmakkal illették: „Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király” (Lukács 23,2).

Ehhez már Pilátusnak is volt néhány szava, hiszen itt nem kevesebbről, mint az összeesküvés gyanújáról volt szó. Ugyanakkor Pilátus átlátta a helyzet kényességét, ezért rövid kihallgatás után meg akart szabadulni Jézustól, ezért aztán az éppen Jeruzsálemben tartózkodó Heródes Antipásznak küldte el a foglyot.

Heródes ezt kibékülési gesztusnak vette. Pilátus a vádak ellenére is háromszor is kijelentette, hogy véleménye szerint Jézus ártatlan. ezzel együtt végül engedett a politikai zsarolásnak. Állítólag Pilátus megmosta kezét, ezzel eltolta magától a felelősséget Jézus haláláért. (Ez teljesen érthetetlen gesztus, mivel ez a zsidó vallás papoknak előírt tisztulási szertartása volt, ezért én ezt kétlem.)

 

A történet folytatását már ismerjük. A népakaratot felhasználva elrendelték a kivégzést. A Golgotán Jézus nyugalommal és méltósággal tűrte a kínokat. Félő volt, hogy napnyugta előtt nem fogja kilehelni a lelkét, s közeledett a Sabbat napja, amikor senkit nem lehetett kivégezni. A sötétség beálltakor az volt szokás, hogy meggyorsították az eljárást: a szenvedő lábszárcsontját eltörték. Erre készültek Jézussal kapcsolatban is, ám mire a kereszthez értek, Jézus már meghalt. Ekkor Cassius, hogy megbizonyosodjék erről, Jézus oldalába döfte a dárdáját.

„Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jőve ki abból.”

A római centurio Pontius Pilátus prokonzul hivatalos képviselőjeként volt jelen a kivégzésnél. Eme tette után kapta a Longinus nevet. Longhé görögül lándzsát jelent. Ennek a latinizált alakja után kapta a katona a nevet Nikodémusz és Germanus görög pátriárka szerint.

               

Miután a latrok lábát eltörték, Longinus átdöfte Jézus bal oldalát valószínűleg a negyedik-ötödik borda között. Erre abból következtetnek, hogy vér és víz folyt ki az oldalából. Így a szakértők ebben a szívburok vizenyős folyadékát látják, s a halál oka szerintük nem fulladás, hanem szívösszehúzódás és sokk lehetett.

Ekkor több csoda is történt:

  1. A kifröccsenő folyadék állítólag meggyógyította Longinus szemén a szürke hályogot. A százados kilépett a seregből, Krisztus tanainak terjesztőjeként Kappadókiában kezdett téríteni. Később elfogták, megkínozták és egy helytartó lefejeztette. Longinus teste a legendák szerint a Vatikánban pihen.
  2. Jézus kiontott vére megszentelte a dárdahegyet, amely utána misztikus ereklyévé vált Krisztus és eme világ között.
  3. Vérének nagy részét a Föld magába itta, s ezzel a Krisztus-impulzus egyesült a Földdel és beteljesedett Krisztus megváltó missziója. Krisztus kiemelte az emberiséget a csoportkarmából és ezzel megnyitotta az emberek előtt az egyéni karma lehetőségét.

 

A többi csodára, mint Napfogyatkozás vagy a Templom kárpitjának megrepedése, most nem térnék ki, mert túl messzire vezetne ezek bemutatása. Történetünk szempontjából csupán az a lényeges, hogy megértsük miként keletkezett a Szent Lándzsa.

A folytatásban pedig megkíséreljük kideríteni, hogy miért nevezik ezt az ereklyét a Végzet Lándzsájának és milyen sorsutat futott be az elmúlt kétezer esztendőben.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..