Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A Saksaywaman-i megalitikus kőfalak mögött lappangó rejtélyek leleplezése

A perui Cusco városának északi külvárosaiban található Saksaywaman (Sacsayhuaman) fallal körülvett komplexuma. Ez a lelőhely a figyelemreméltó, nagyméretű, száraz kőfalairól vált híressé, amelyeket gondosan kivágott sziklákból, habarcs/kötőanyag felhasználása nélkül, szorosan egymáshoz illesztve alakítottak ki. A köveket valaha a Sacsayhuaman-ban található teraszok kialakításához használták. Egyes kövek tömege eléri a 200 tonnát is, s ezzel a spanyolok dél-amerikai megjelenése előtti időkben használt leghatalmasabb kövek közé tartoznak, s az illesztéseik olyan precízek, hogy semmihez sem foghatók az amerikai kontinensen. A köveket annyira közel helyezték el egymáshoz, hogy egy darab papír cetlit sem tudnánk a kövek közé bedugni. Ez a precizitás, a kőtömbök lekerekített sarkaival és az összekapcsolt formák sokféleségével kombinálva, továbbá azzal az eljárással, ahogyan a falak lefelé hajolnak, évtizedek óta zavarba hozza a tudósokat.

 

Saksaywaman pompázatosan összekapcsolódó kövei
Photo source: Hakan Svensson

 

 

Az a módszer, amelyet egykoron az egymás melletti kövek pontos összeillesztésére használtak, sok spekuláció és vita központi témája volt. Ilyen és ehhez hasonló elméletekkel rukkoltak elő: valamilyen rejtélyes, növényekből kivont kőpuhítót használtak, vagy hatalmas naptükrökkel idéztek elő a hevítést, ami ásványi összetevőire bontotta fel a köveket; de az sem kizárt, hogy földönkívüliek segítettek be. Mindazonáltal, John McCauley, nyugdíjba vonult építész és építésvezető, aki több mint 40 éven keresztül kutatta az ókori építkezési technológiákat, különféle hipotéziseket állított fel, ő egyszerűen az ókori emberek leleményességére és bölcsességére alapozott.

 

„Emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy az emberiség technológiai fölénye évezredek alatt bontakozott ki a kísérletezés és tévedés módszere révén; a súlyos kövek mozgatásának, illetve a kifaragásának sikeres technikai ismerete pedig csak annak köszönhetően jelent meg, hogy túljutottak számtalan ősi mérnök sikerén és sikertelenségén, s hajlandók voltak új elképzelésekkel kísérletezni, illetve rendelkezésükre állt egy látszólag végtelen munkaterület, amin az ötleteiket kivitelezhették.” – írja Mr. McCauley, az Ancient-Origins számára benyújtott dolgozatában.

 

Photo source: Hakan Svensson

 

Mr. McCauley kiterjedt kutatást folytatott a Saksaywaman-i lelőhelyen Peruban, melynek során számos olyan lehetséges módszert vett fontolóra, ami lehetővé tehette a 25-200 tonnás kövek megmozgatását, így jutott arra a következtetésre, hogy a könnyebb köveket előkészített természetes talajágyon vonszolták oda, míg a nehezebbeket fa szánokon szállították. A különféle útágyazatokkal kapcsolatos kísérleti modellezések azzal a becsléssel értek véget, hogy a legnehezebb köveket nem kevesebb, mint 1000 ember tudta volna csak mozgatni.

 

Mr. McCauley azt állítja, hogy hajdanán ezen a helyszínen a hatalmas köveket roppant erős „zúzók” felhasználásával, számtalan munkaóra során formálták ki, hogy ily módon olyan pompás megaliktikus falat hozzanak létre, ami a mai napig is látható. A diorit tömbre mért minden egyes ütés – magyarázza – egy kis kődarabot távolíthatott el, míg el nem érte a végleges formáját: „Ez napokig vagy hetekig is eltarthatott, ha nem több hónapos kemény munkába került attól függően, hogy mennyi anyagot kellett eltávolítani.” Elmagyarázta, hogy a sokkal könnyebb kövek esetében más technikát, az úgynevezett „kísérletezés” módszerét alkalmazták. Ezzel a módszerrel, a köveket zúzókkal formálták meg, majd pedig a munka egy előrehaladottabb fázisában, „az egyik követ egy másikkal párosították össze, míg a kettő tökéletesen össze nem illett”.

 

A következő fotósorozat, mérethű modellek alkalmazásával készült, és Mr. McCauley látta el magyarázatokkal, hogy illusztrálni tudja azt, hogy az ősi inkák hogyan lehettek képesek átvinni a kövek formáját a megalitikus falakba.

 

Model Photo 1


 

„Ebben a sorozatban, a feltevés azon alapszik, hogy egy üreget/nyílást alakítottak ki a falban és ezt kellett egy másik kővel betölteni. Egy fa deszkát rögzítettek a nyílásba, majd áthidalták a nyílás két oldalát. Egy karcoló tűt mozgattak a meglévő kő oldala mentén, amit mindig ugyanabban a szögben tartottak a fa szögletéhez képest azért, hogy a legpontosabban tudják lemásolni a kő formáját.

 

Az egyedi fa sablont azután elmozdították a falban található üres térről és bronz eszközökkel, valamint kova kaparókéssel formálták meg, így jutottak olyan formához, ami az üres rész oldalaihoz passzolt. Az üres térrész mindegyik oldala esetében ugyanazt a műveletsorozatot végezték el.”

 

Model Photo 2


 

„Az egész üres térrészhez passzoló mestersablont azután facsapokkal állították össze, majd beleillesztették a falban található, már meglévő üres térbe azért, hogy leellenőrizzék, hogy pontosan beleillik-e. Leellenőrizték, hogy az összetűzött és odaszegezett illesztések passzentosak legyenek.”

 

Model Photo 3


 

Most következett a nehéz rész! A teljesen elkészült fa sablont a rendező-pályaudvaron található egyik kő fölé helyezték, amely a leghűbben jelenítette meg azt a formát, amire a fal hiányzó helyénél szükség volt. Ezek a kövek a kőrendező pályaudvaron hevertek azzal a fallal szemben, melyet éppen építettek. A mestersablont cölöpökkel és kötelekkel a helyére erősítették. A kőművesek ezután átmásolták a sablonformáját a kő felszínébe. A forma ilyen átmásolásának hihetetlenül pontosan kellett történnie és egy vékony írótábla/rajztábla segítségével fejeződött be, amit szorosan a sablon oldalához tartottak. Ezt a rajztáblát a kő megjelölésére használták azért, hogy pontosan ugyanazt az alakot tudják kivágni, mint amilyen a sablon. A kőművesek azután eltávolították a sablont és elkezdték megformázni a követ azon vonalak mentén, amiket a fa sablonról átmásoltak. Miután a durva megmetszést befejezték, a sablon ismét a forma pontosságának a megmérésre használták fel.”

 

Model Photo 4


 

„A rendező-pályaudvar kivehető köve mostanra formát öltött és az idom kettős ellenőrzésen ment keresztül a falban található üres térrészhez viszonyítva. A befejezett külszín bizonyos laposra formázása elkészült, ami a „kivágás” minden részletre kiterjedő megjelenését eredményezte, amiről a falban lévő sok kő tanúskodik.”

 

Érdekes módon, az ősi megalitikus falakkal és lelőhelyekkel kapcsolatos, legtöbb előterjesztett elmélet olyan kutatóktól származik, akik nem rendelkeznek tapasztalatokkal az építészet vagy építési technikák területén. Viszont néhány építész és mérnök azzal érvel, hogy az ilyen szakértelem létfontosságú annak a megértéséhez, hogy miként épültek ezek a struktúrák. Peter James, tervezőmérnök, az idei évben egy arra vonatkozó elmélettel állt elő, hogy minként építették az egyiptomi piramisokat. A kritikák egy részére válaszolva, James feltett a kérdést: „Ha egy házat akarnál felépíteni, akkor engem, vagy egy régészt kérnél fel?”

 

Mr. McCauley kutatásai és felfedezései abból a megközelítésből indulnak ki, mely szerint ősi elődeink hatalmas tudás birtokosai voltak, melyeket sok évszázad alatt gyűjtöttek össze. „Egy dolog biztos – mondja – és pediglen az, hogy a korai idők embere sokkal beszédesebben értette a Természetet, az égbolt haladó mozgását, és olyan intuitív tudással rendelkezett a dolgok működésének mikéntjéről, amit mi nem is feltételezünk róla.”

 

Forrás: http://www.ancient-origins.net/

 

Fordított: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..