Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A sintoizmus – az istenek útja

Japán ősi vallási tanításainak és gyakorlatainak az összefoglalásáról lesz szó, mely a szigetország nemzeti vallása. Ezen keresztül talán jobban érthetjük és értékelhetjük japán sokak számára igéző és lenyűgöző kultúráját.

 

Mindjárt az elején érdemes rávilágítani arra a tényre, hogy a sintoizmus szokásos fordítása, miszerint az istenek útja, nem teljesen precíz, mivel ennek a kultusznak a középpontjában a kami, vagyis a szellem, közelebbről az ősök szelleme áll. Így a sintoizmus helyénvalóbb fordítása a szellemek útja.

Eme istenfelfogás szerint minden létezőnek – a füsttől a hegyeken át az emberig – megvan a maga szelleme. Jellemező módon nem féltek ezektől a szellemektől, mert jóságosnak tartották őket. A japánok hozzájuk fordultak kéréseikkel, s viszonzásképpen áldozatot mutattak be nekik. Összesen több millió kamit tartanak számon.

Ezen ismeret alapján a sintoizmus a sámánisztikus hagyományokkal mutat közelebbi rokonságot. Így hiába is keresnénk vallásalapítót, prófétát vagy gurut, miként nem találunk olyan több ezer éves írásba foglalt kinyilatkoztatásokat sem, amelyeket nyugatabbra megszoktunk. Ebből következik, hogy csak az írásbeliség óta, i.sz. 6. századtól követhető nyomon ennek a vallásnak a fejlődése.

 

Metafizikailag roppant izgalmas és kardinális kérdés, hogy egy függőleges és egy vízszintes tagoltság és elrendezés találkozik egymással a hagyományban.

Függőleges:

  • Magas Menny Síkja
  • Középső Föld (jelen)
  • Alvilág (halál utáni)

 

A vízszintes kozmológiában a világot hatalmas tenger választja el az Örök Országtól.

 

A sintó vallás szent iratgyűjteményét a mitológia alkotja. A világ keletkezését és a természetfeletti lények világát mutatja be a Kodzsiki (Régi idők krónikája), amely i.sz. 712-ben született.

Nem sokkal később keletkezett a Nihon-gi, vagy Nihon soki (Japán krónikája), amely részben történeti feljegyzéseket, részben mítoszokat és legendákat tartalmaz. Ezeket a műveket nem olvassák olyasformán, mint mondjuk a Bibliát, inkább csak a papok nyitják ki rendszeresen őket.

 

A sintó elbeszéli a japán nép származását. Aligha lesz meglepő a rendszeres „boldognapotot”olvasók számára, hogy a japánok a napistentől származtatják magukat. Pontosabban az ország egyesítője és a császárság megalapítója, Dzsimmu Tenno a legnagyobb kamitól, Amateraszu Ómikami napistennőtől származtatja magát.

 

Japánra érdekes módon nem volt annyira nagy hatással a kínai konfucianizmus és a taoizmus, nem így a buddhizmus, mely a 6. században háttérbe szorította a sintoizmust és hivatalossá vált. Japánban egyébiránt a buddhizmus zen irányzata terjedt el, s tehette ezt azért, mert jól kidolgozott, kodifikált tanrendszere, etikája és szervezete volt.

A sintoizmus sok mindent átvett a buddhizmustól, például a szerzetesi életvitelt vagy a meditációs gyakorlatokat lehet itt megemlíteni. Sőt a Kettős arc nevű mozgalom megfeleltette egymásnak az akmikat és buddhákat, valamint a bódhiszattvákat. Így vált Amateraszu Ómikami napistennő a nap buddhájává, s ezzel Japán kétvallású országgá.

 

Már a 12. századtól megfigyelhető az eredeti sintó vallás helyreállításának az igénye. Innentől a kamikra úgy tekintettek, mint az Egyetlen Isten megnyilvánulási formáira.

A 15. században tűnt fel a Josida-sintó, az az irányzat, amely minden létezőt a Nagy Magasztostól származtatott és azt hirdette, hogy minden ember belseje egy kami lakhelye, s a hívőnek őt kell imádnia.

A Fukkó (Tiszta) sintó alapítója, Kamono Mabucsi, a 18. században úgy értelmezte az ősi szövegeket és a történelem alakulását, hogy tulajdonképpen a kínai hatás megrontotta a japánok hozzáállását és eltávolította őket az ősi erényektől. Annakidején az emberek intuitív úton tartották a kapcsolatot a kamikkal, ezért nem volt szükség írásba foglalt szent szövegekre. Ezt az állapotot pedig szerinte mihamarabb vissza kell állítani, ha az ősi idilli létmódban szeretnének élni a japánok. Ez gyakorlatilag egyet jelentett a kínai behatás kiküszöbölésével. Ezen felül hangsúlyozta a japánok isteni származásának tényét és az ebből fakadó előnyöket és a dinasztiák hatalmát.

Ez a fajta értelmezi mód végül a Meidzsi restaurációba torkollott, így kapta vissza a császári ház a hatalmat és azon nyomban virágozni kezdtek azok a szélsőséges nézetek is, amelyek a II. világháború alatt meg is mutatkoztak. Amúgy a mai napig érezteti hatását ez a reform, mely mögött a japánok kiválasztottsága munkál.

 

Jelenleg három fő irányzata van a sintoizmusnak: a kegyhelyes vagy szentély sintó, a felekezeti vagy a szekta-sintó és a népi. Utóbbi a népi hiedelmek gyűjtőfogalma. A kegyhelyes sintó onnan kapta a nevét, hogy a nyilvános szentélyekben történő imádságot részesíti előnyben. A felekezeti sintót 1882-ben állami rendelettel különítették el az állam-sintótól, amelyet a II. világháború után betiltottak, helyét a kegyhelyes sintó vette át.

 

A sinto alapvetései úgy foglalhatók össze, hogy minden létező természetfeletti eredetű.

A kamik főbb kategóriái: a nép közös kamijai, akiknek nemzeti ünnepélyt is rendeznek; a különböző helységek kamijai, amelyek segítik és védelmezik a lakosságot; azután vannak az egyes tevékenységekhez és helyzetekhez köthető kamik.

 

Etikai szemszögből vizsgálva, észrevehető a sintoizmusban a gonosz fogalmának hiánya. Ehhez hasonlóan a bűn nyugaton elterjedt definíciója is csaknem teljesen hiányzik náluk. Amit ők „rossznak” titulálnak, az nem is annyira az „előírások” elleni vétek, hanem a nép (értsd: közösség) érdekeivel összeütköző cselekedet. Amúgy pedig hagyják, hogy minden ember ösztönösen, belülről érezzen rá a követendő erkölcsi értékrendre. (Nyílván a jó példa nagyon meghatározó.)

A japán ősvallás hívei abban hisznek, hogy az élet legkülönfélébb területein találkozhatnak a kamikkal, ezért számukra az egész életet figyelemmel kell kísérni. A kamikkal való találkozás élményének lehetősége, átélése áll például a világhírű japán udvariasság hátterében.

 

Jellegzetesen nagy hangsúlyt helyeznek a sintoizmusban a különféle tisztító rituálékra és olykor el kell zarándokolnia a hívőnek bizonyos szentélyekbe, de egyébként nem terhelik a vallásgyakorlót sokféle szabály betartásával.

A templomokban valamilyen ereklye jelképezi a kami jelenlétét: tükör, kard vagy drágakőfüzér. A hívő csengetéssel vagy kopogással jelzi a kaminak a jöttét, többször meghajol és áldozati ajándékot nyújt át az istenségnek.

 

Ami a túlvilági életet, azon belül pedig a büntetést vagy jutalmazást illeti, a japánokat nem igazán foglalkoztatja a halál utáni bűnhődés gondolata, mert a sintoizmus nem helyez nekik kilátásba poklot vagy hasonló kárhozatot. A legnagyobb erénynek az számít a tradíció szerint, ha ebben a világban maximális alázattal, lelkesedéssel és hatékonysággal hajtja végre azt, amit a felettese, császára vagy adott esetben valamilyen tekintélyszemély kér tőle. Ha ezt sikerül megvalósítania, akkor elégedett lehet magával. Ez az egyik, vallási-erkölcsi vonatkozású magyarázata a japán szorgalomnak, illetve a szigetország párját ritkító gazdasági eredményeinek.

Manapság Japánba is betört a nyugati vadkapitalizmus és liberalizmus, ami érezhető, deviáns hatást gyakorol az újabb generáció gondolkodásmódjára és világképére.

 

Az utóbbi években egyre több, a hivatalostól eltérő sintó irányzat jelent meg Japánban, mindemellett a nyugaton tér hódító vallások a ma napig nem tudták igazán megvetni lábukat Japánban.

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..