Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A szegénység, mint tömegpusztító fegyver és az üléstermet elárasztó gazdaságpolitika

A Föld teljes lakosságának 80%-a kevesebb, mint napi 10 dollárból él. Még akkor is, ha egy olyan országban élsz, ahol egy gallon üzemanyag kb. 3,5 amerikai dollár és a McDonald’s ‘Happy’ Meal menüje 5 dollár körül van – ami az egyik leginkább tápanyagszegény, de vitathatatlanul a legolcsóbb étkezési forma (megj.: írja a cikk külföldi szerzője) –, akkor is még két dollárod marad és némi választásod, hogy másik ételt egyél, lakbért fizess vagy fedezd az egészségügyi költségeket vagy esetleg vegyél a hétéves gyerekednek egy szülinapi ajándékot. Ez a kis pénzösszeg egy kissé üres érzést kelthet a zsebedben – az igazat megvallva, ez a szegénység receptje, s nem véletlenül történt. A lakosság túlnyomó többsége számára ezt tervezte meg és ezt hajtotta végre könyörtelen precizitással a vállalati tápláléklánc tetején trónoló két százalék.

 

http://fc09.deviantart.net/

 

Néhány hierarchikus beállítottságú közgazdász az USA szegényeit azzal vádolja – mintha legalábbis ugyanabból az osztályból származnának –, hogy lusták, illetve az egyedülálló anyákat azért hibáztatja, mert túl sok gyermeket vállalnak házasságon kívül, s így állami segélyért kell folyamodniuk, ami az utolsó cseppig kimeríti az adófizetők pénzalapját. Megint mások azt mondják, hogy a világ lakosságára csak használják a „munkásosztály” szót, azonban az nem elég intelligens ahhoz, hogy munkahelyet szerezzen magának, amely magasabb fizetéshez juttatja. Gondolta volna, hogy az Internet feltalálásával egy bangladesi vagy egy laoszi ember képes lenne annyit megkeresni, mint egy középvezető az Egyesült Államokban, amennyiben hasonló képességei vannak. Ez egyszerűen nem igaz.

 

„A globalizáció által beígért növekvő összekapcsoltság mögött globális döntések, politikák és gyakorlatok vannak. Ezeket jellegzetes módon a gazdagok és a hatalmasok befolyásolják, irányítják és öntik szavakba. Ezek lehetnek a gazdag országok vezetői, vagy más nemzetközi szereplők, mint amilyenek a nemzetközi vállalatok, intézmények, és persze a befolyásos emberek.

 

Az efféle hatalmas külső befolyással szemben a szegény nemzetek kormányai és az ott élők gyakran tehetetlenek. Ennek eredményeképpen a globális környezetben kevesen gazdagodnak meg, miközben a többség küszködik.” (GlobalIssues.org)

 

Nem veszik figyelembe a háborúk költségeit, amiket illuzórikus (látszólagos) ügyekért vívnak csak, hogy ellenőrzés alá vonják a természeti erőforrásokat, valamint az azokból az országokból származó szegénységet, amelyeket a háborúk hatásai tesznek tönkre.

 

A saját országunkban (itt az USA-ra gondol) kihangsúlyozzák a globális szegénységet és jól el is magyarázzák a Szenátus által kiadott Levin-Coburn Jelentésben. Ez megállapítja:

 

„A ’07/’08-as pénzügyi válság (ami még mindig lábadozik) nem egy természeti katasztrófa volt, hanem a magas kockázatú, komplex pénzügyi termékeknek az eredménye; a nyilvánosságra nem hozott érdekellentéteknek; a szabályozóknak, azaz a hitelminősítő szerveknek a hibája, valamint magának annak a piacnak volt köszönhető, amelynek meg kellene zaboláznia a Wall Street túlkapásait.”

 

2007-ben az AAA minősítésű jelzálog értékpapírok le lettek minősítve a bóvli kategóriába. Ez azt jelenti, hogy az olyan befektetés, amit egykor kitűnő állapotban levőnek hittek, olyan lett, mint Vegas-ban egy rulett-asztalnál eltöltött részeg éjszaka. Ez az értékpapír egyik napról a másikra AAA-ról –Z-re váltott. A szomorú igazság az, hogy a piaci döntéshozók egész idő alatt tudták, hogy ezek „bóvli” befektetések. Levin azt mondja, hogy „Visszatekintve, ha egyetlen eseményt be lehetne azonosítani, ami a 2007-es pénzügyi váltás elindítója volt, akkor az a tömeges leminősítés lenne… azok a leminősítések kalapácsként lapították ki a piacot, ami világossá teszi, hogy kolosszális hiba volt.”

A hitelminősítők és a bankok mindvégig tudták, hogy azok a befektetések teljesen befuccsolhatnak. A Független (Nemzeti) Pénzügyi Felelősségvállalási Indexről szóló, Stanford Egyetemen készült egyik érdekes tanulmány egybecseng Levin azon kijelentéseivel, amely szerint a bankokat és a brókereket „szándékosan félrevezették a résztvevők”.

 

http://www.frogview.com/

 

A stanfordi tanulmány 34 olyan nemzetet hasonlít össze, amely a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) tartozik, valamint az úgynevezett „BRIC” nemzeteket, amely egy Brazíliából, Oroszországból, Indiából és Kínából álló, feltörekvő pénzügyi hatalom.

A pénzügyi felelősséget mérték meg a tanulmányban több olyan tényező révén, mint amilyenek a bevételi szabályok (adótörvények), a nemzetközi és az államadósság, és így tovább. Mind a 34 nemzetről – csakúgy, mint a BRIC nemzetekről –, bebizonyosodott, hogy részt vettek a középosztály módszeres megkopasztásában és a széles körben elterjedt szegénység létrehozásában.

 

Az pedig még ettől is szomorúbb, hogy minél több ember küzd a szegénységgel, annál inkább a társadalom peremére szorul, és egyre kisebb a beleszólása, illetve a képviselete a nagyobb politikai vitákba és abba a jogalkotásban, ami a gazdagok államát befolyásolja. Ezt az „amerikai álmot” egy lehetetlen sületlenséggé teheti sokak számára, s amilyen aggasztó a nemzetközi szegénység mértéke, rendkívül nehéz a napi kevesebb, mint két dollár miatt érzett zavarodottság fölé emelkedni.

 

Minél több az Egyesült Államokban a szegény ember, annál könnyebb a törvényhozóknak olyan törvényeket elfogadni, amelyek a vállalati kapzsiságot és a dollármilliós bónuszokat hirdetik, figyelmen kívül hagyva a pénzügyi felelősségből fakadó súlyos gondatlanságot. Ugyanez más nemzetekre is igaz.

Amikor egy vezérigazgató óránként átlagban 7000 dolláros fizetést kap, ami 350-szerese a dolgozói fizetésnek, akkor lehet azt mondani, hogy a vállalataink vezetői inkább a rabszolgatartók, mintsem a társadalom tisztességes, adakozó tagjai. Például a Google vezérigazgatója, Eric Schmidtnek a teljes évi kompenzációja majdnem 101 millió dollár, ami lebontva kb. 48 548 dollár óránként, vagyis nagyjából 809 dollár percenként.

 

Nem a lustaság az, ami világszerte szegénységet okozott, hanem milliók jogfosztása a vállalati kapzsiság állandósulásán keresztül. Még a Ben & Jerry’s mega-vállalat is (népszerű fagylaltgyártó) igazgatóságának tagjai egyszer 5-1 arányban szabályozták, hogy a vezérigazgató keresete legfeljebb ötszöröse lehet a legrosszabbul kereső munkásénak, de a vállalat szakított ezzel a gyakorlatával, amikor senkit sem találtak, aki helyettesíteni tudta volna Ben Cohent, aki évi 81 000 dollárért dolgozott vezérigazgatóként. Napi két dollárral számolva, az még mindig 80 270 dollárral több, mint amennyit emberek milliárdjai évente megkeresnek, csak éppen a szegények fiatalon halnak meg.

 

„Azok az emberek, akik a társadalmi-gazdasági létrán alacsonyabban helyezkednek el (ezt jelzi az oktatási, a foglalkoztatási és a bevételi szintjük) átlagosan rövidebb és kevésbé egészséges életet élnek, mint azok, akik a magasabb létrafokokon állnak. És valóban, a várható élettartam a születéskor gyakran 5-10 évvel változik, a társadalmi és gazdasági jólléttől függően, miközben a szegényebb emberek 10-20 évvel többet szenvednek valamilyen betegség vagy fogyatékosság következtében, mint gazdagabb társaik”. (Project Syndicate).

 

A szegénység tényleg egy eléggé tömegpusztító fegyver.

 

forrás: http://www.wakingtimes.com/

 

fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..