Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A SZENT KORONA TITKAI

A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és épségben megmaradt koronája. A magyar államiság egyik jelképe. A Szent Korona-tan szerint a magyar alkotmányosság alapja volt az Anjou-kor végétől egészen a II. világháború végéig. A tan szerint az ország alaptörvényének és jogrendszerének végső forrása a Szent Korona.

 

szentkorona6

 

A hagyomány szerint 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, I. István király a Szent Korona képében fölajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. Így válhatott a magyar koronázási ékszerből az államiság jelképe.

 

Egy 800 éves legenda szerint a Szent Koronát vagy annak felső részét, II. Szilveszter pápa küldte Asztrik érsek révén I. István királyunknak megkoronázás céljából. E mítosz Hartvik püspök legendáján alapul, amelyet Könyves Kálmán kérésére írt. Innen jutott a köztudatba és terjedt el világszerte az a feltevés, miszerint ez „Szent István koronája”. Hartvik legendája azt is említi, hogy az ő idejében a székesfehérvári királyi kincstár már tartalmazhatott egy koronát, amelyről akkoriban úgy tudták, hogy a pápától érkezett, vagy legalábbis I. Istváné volt.

 

Egy másik korábbi és nagyobbnak megénekelt legenda, amelyet 1083 körül állítottak össze, elregéli, hogy „az apja halála utáni ötödik évben… pápai levelet és áldást hoztak neki… és Istvánt, Isten kiválasztottját, királlyá emelték, felkenték olajjal és szerencsésen megkoronázták a királyi diadémmal”. Ez a legenda minden bizonnyal nem hagyta volna szó nélkül, ha ez a korona a pápától érkezett volna.

 

A kérdés – úgy látszik – örök vita téma marad: vajon a Szent Korona felső része valóban István királyé volt? 1978-ban úgy tűnt, hogy a kérdés végképp eldől, ugyanis a Koronát alapos vizsgálatnak vetették alá. Így nyert megállapítást, hogy a korona alsó és felső részének stílusa és gyártási technikája merőben eltér, s ebből az a következtetés szűrhető le, hogy két különböző helyen és korszakban készült a latin és a görög korona. Ám, az 1978-cal induló időszak nem a megfejtések és a lezárások évének bizonyult, hanem a rejtélyek kezdetének.

 

A Szent Korona hivatalos története dióhéjban

 

A Szent Korona kifejezéssel IV. Béla egyik oklevelében találkozhatunk először. Az Árpád-ház kihalását követően II. Vencel 1304-ben a koronázási ékszereket a Szent Koronával együtt Prágába vitte. Az 1305. augusztus 18-án megkötött német-cseh béke egyik feltétele úgy szólt, hogy utóda, III. Vencel, lemond a magyar trónról és a koronázási jelvényeket visszaszolgáltatja. I. Albert német király nem saját magának követelte a Szent Koronát, hanem anyai unokaöccsének, Károly Róbertnek kívánta megszerezni. Vencel annak rendje és módja szerint 1305. október 9-én Brünnben ünnepélyesen lemondott a magyar trónhoz való jogáról, de a Koronát szövetségesének, Bajor Ottónak adta át.

 

Ottó Magyarországra jövetele nem volt veszélytelen, ezért Ottó a Képes krónika ábrázolása szerint egy nagyobb kulacshoz hasonló csobolyót (lábas kulacsot) készíttetett és abba rejtette a Szent Koronát. Egy éjszaka folyamán a csobolyó a földre esett és Ottó csak másnap este találta meg.

A Szent Korona kutatói közül egyesek a kereszt ferdeségét a csobolyó leesésének következményeként magyarázták.

 

1307 elején Ottó Erdélybe indult. Kán László elfogta a magyar királyt a nála lévő Szent Koronával együtt. Ottó csak néhány hónapos rabság után, váltságdíj ígéretével szabadult és feladva magyarországi uralmi terveit Bajorországba távozott. 1309. június 15-én Budán Tamás esztergomi érsek királlyá koronázta Károly Róbertet, de mivel a Szent Korona még mindig az erdélyi vajda kezében volt, alkalmi koronát használt hozzá. Ezzel megszegte a hagyományt és a magyar szokásjogot, miszerint csak Fehérváron az esztergomi érsek által és a Szent Koronával történt koronázás érvényes. Ezért Kán Lászlót 1310. augusztus 20-án újra megkoronázták.

 

Durazzói (II.) Károly nápolyi király 1385-ben a magyar belviszályokon felbátorodva megszerezte a Koronát és királlyá koronázta magát. Mária anyakirályné elfogta, majd megölette Károlyt, akit a pápa is kiátkozott. Ezt követően a Korona Mária, Zsigmond, majd Albert fejére szállt. Döbbenetes esemény, de tény, hogy 1440. febr. 21-én Kottanner Jánosné, a királyné udvarhölgye Visegrádon ellopta a koronát és egy vánkosba rejtve Komáromba vitte. Ezzel lehetővé tette V. László megkoronázását, s a Korona Frigyes császár kezére jutását, valamint meghiúsította I. Ulászló megkoronázását.

A Koronát I. Mátyás király szerezte vissza III. Frigyestől 80 000 aranyforintért. Majd Fehérváron koronázták meg Mátyást 1464. március 29-én a Szent Koronával.

 

Az 1526-os mohácsi csata után a Koronát II. Lajos özvegye, Habsburg Mária, átadta I. Ferdinándnak. A koronázásra 1527. novemberében került sor. Ez volt az utolsó fehérvári koronázás.

1848. december 30-án Kossuth Lajos, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzója Debrecenbe szállítatta a Szent Koronát.  Végül az utolsó magyar koronázásra 1916. december 30-án került sor Budapesten, amikor IV. Károly és Zita Bourbon hercegnő fejére tették a Szent Koronát.

 

1919-ben megszüntették a Szent Korona és a koronázási jelvények őrzésének törvényét, amelyet 1920-ban visszaállítottak. 1944. novemberében védelem alá helyezték. 1945 márciusában az ausztriai Mariazellbe, majd onnan Mattsee-be szállították és elásták. Ugyanebben az évben Augsburgba, majd Frankfurtba került.

1951 és 1978 között az Amerikai Egyesült Államok Fort Knox katonai támaszpontján tárolták. Érdekes, hogy az Európából Amerikába átszállított Szent Korona ládáján állítólag ez a felirat állt: sugárzásveszélyes repülő-tárgy. 1978. januárjában a Szent Korona  hazaérkezett.

A Magyar Nemzeti Múzeumban állították ki. 1999. december 21-én az Országgyűlés elfogadta a Szent Koronáról szóló 2000. évi. I. törvényt. 2000. január 1-jén a Parlament kupolacsarnokában állították ki.

 

Mikor készült a Szent Korona?

 

A hivatalos álláspont alapján a szakértők egy része az alsó koronarészt Dukász Mihályhoz köti Weszprémi István debreceni orvosprofesszor 1790-ben leírása alapján. Egy támpontunk van: „bíborban születettnek” kell lennie, mert ez szerepel a feliratában. De kérem, ilyenből több is volt Bizánc történelemében! Sőt, az sem egyértelmű, hogy Géza azonos a mi I. Gézánkkal, mert neve archaikus formában maradt csak fent.

Két dátum tűnik valószínűnek, ami behatárolja a Korona keletkezésének, illetve elkészítésének dátumát: kb. 1070, mely Dukász Mihály és I. Géza közös uralkodásának kezdetére utal, illetve a másik az 1000-es év, ami előtt nem készülhetett a Korona. Miért? Mert a kereszténység felvételét I. (Szent) István nevéhez kapcsolják. Itt jön egy másik történészkör, amelyik nem kevesebbet állít, mint hogy a pápa és a Korona kapcsolata igencsak megkérdőjelezhető. A történészi kutatás szempontjából nagyon kevés adat áll rendelkezésre és az is kétes arra nézve, hogy a korona Rómából érkezett volna.

 

Egy kortárs történetíró, Thietmar von Merseburg beszámolójából kiderül, hogy a „coronam et benedictionem accepit” – formula nem jelenti azt, hogy a pápa koronát küldött volna Vajknak, hanem csupán annyit tesz, hogy egy koronázásra áldását adja. Ráadásul a „korona” szó nem kifejezetten tárgyra céloz, hanem sokkal inkább szimbolikus jelentésű.

A másik sarkalatos, egyszersmind felettébb vitatható kérdés, hogy a kereszténység Szent István megkoronázásával vette volna kezdetét magyar földön.

 

Az kétségtelennek tűnik, hogy a magyar Szent Korona képi elrendezésében egy keresztény programmal találkozhatunk. Azonban több kutató is arra hívja fel a figyelmet, hogy ez nem római és nem görög keresztény program. Sokkal inkább egy mellékág: a manicheista kereszténységé. Amennyiben a manicheista dokumentumokat áttanulmányozzuk, észrevehetjük, hogy az évkör nem más, mint a fény felszabadításának a története. Tehát amint a Szent Korona esetében a szentek sorrendje mutatja, az voltaképpen a fény felszabadításának művelete. Ennek részleteibe itt nem mennék bele. A lényegre tapintva viszont megjegyzendő, hogy az egyház soha nem ismerte el ezt az irányzatot, illetve eszmerendszert. Ezek után felvetődik a kérdés, hogy ha a koronánk a manicheista rendszer alapján tartalmazza a küldetési programját, viszont az egyház ezt nem ismeri el, akkor vajon adhatta-e a pápa, az egyház feje, ezt a koronát a magyar királynak, vagy sem? Ha valaki nem ismeri a Szent Korona működését, akkor miért ajándékozza azt a magyarságnak? Vagy ha még részben ismeri, akkor is megválaszolatlan marad a kérdés.

Még egyszer, a manicheista irányzat központi eleme az anyagba zárt fény felszabadítása. Tegyük fel az idevágó kérdést: miért ez a programja és kitől származik ez a program? Nos, először is fontos tudni, hogy a manicheizmust Maniról nevezték el. Ő egy vallásalapítónak nevezhető személy. Azonban a hagyomány szerint ő is valakitől kapta a tudást és a bölcsességet: őt Buddásznak hívták. (A kutatások kimutatták, hogy Buddász azonos Buddhával, a buddhizmus alapítójával.) A tanítványi láncolat felgöngyölítését folytatva, megtudhatjuk, hogy Buddász mestere Szkythiánosz. Ebből viszont az tűnik ki, hogy a szkíta bölcsesség a manicheista tanítások fő forrása. S kik azok az apostolok, akik közvetítik a Koronán keresztül a szkíta bölcsességet: András és Fülöp apostolok, a „szkítatérítők”.

Mindezek tükrében térjünk vissza a Korona két oda nem illő zománcképére. Ha figyelembe vesszük a hónaprendet, akkor az egyik személy az Ikrek havából hiányzik. Őt május 21. és 31. között kéne megtalálni. A másik hiányzó személy a Halak havában, február 21. és 28. között lehet. A Koronán jelenleg Géza és Konstantin látható. Azonban sosem voltak ilyen nevű szentek a nyugati egyházban! De akkor kinek a helyét vehette át ez a kettős?

A manicheizmus legnagyobb ünnepét február 26-án tartják. Ez Béma ünnepe. Ez Mani mennybemenetelének ünnepe. Manit azonban a belső-ázsiai térségben a térítések folyamán nem Maniként, hanem Buddhaként emlegették (Buddha Maitreya). A másik hiányzó kép – ez már nem lesz meglepő – Etele (Attila), akinek a helyébe Konstantin került. Ez a hátsó képpárról előadott elképzelés Pap Gábor professzor hipotézise. Tehát, ahogy oly gyakran szokták mondani: „nem bizonyított”, pedig számomra eléggé meggyőzően hangzik.

 

Annyi azonban bizonyosra vehető, hogy a magyar Szent Korona i.sz. 1000 előtti készítésének nincs semmilyen akadálya. A legmegbízhatóbb német szakirodalom az V-VI. század fordulója tájára teszi a korona alsó részének elkészítési dátumát. Ez pedig Attila és utódainak kora.

Beöthy Mihály, a Koronát kutató mérnökcsoport egyik tagja, vetette fel annak lehetőségét, hogy a Korona szerepelhetett az úgynevezett avar kincsben. Tehát az elmélet szerint Nagy Károly idejében rabolták el a Koronát, merthogy annak szerepelnie kellett az avar kincstárban. Ez egyébként azért nem földtől elrugaszkodott teória, mert az Árpád-házi királyok kincstárában is voltak Attila-kincsek. Folytatva a gondolatmenetet a történész oda lyukad ki, hogy a Korona Nagy Károlytól a pápához került.

Majd következtek a kalandozások, amelyeket egyes történészek nem vad portyázásoknak, fosztogatásoknak látnak, hanem – mint például Fehér Mátyás Jenő is – olyan helyszínek felkeresésének, ahová Nagy Károly egykoron bizonyítottan (!) elajándékozta az avar kincstár darabjait. Ezért voltak a kalandozások célpontjai például az apátságok.

Így kerülhetett Rómába a Szent Korona. S innen a római típusú kereszténység felvételének fejében vissza Szent István fejére. Kalandos történet, de nem elképzelhetetlen.

 

Olyan elmélet is ismeretes, mely arról számol be, hogy Nagy Tudum avar kagán 796-os aacheni látogatása alkalmával vitte ajándékba Nagy Károlynak, akit 800-ban III. Leó pápa ezzel koronázott meg. 1000 húsvétján III. Ottó megtalálta Nagy Károly sírját és benne a koronát, amelyet elvitt II. Szilveszter pápának, aki ezt küldte Szent Istvánnak.

 

 

Hivatalos és nem hivatalos álláspontok

 

Hivatalosan a magyar Szent Koronának nincs semmiféle rejtélye, s a titokzatosság köde sem lengi körül egy cseppet sem. E szerint Szent István királyunkat nem ezzel a koronával koronázták meg, s éppen ezért az államalapításhoz sem kapcsolódik szent ereklyénk. Ez az elmélet arról szól, hogy a Korona két részből áll: egy latin részből, amelynek a készítőiről és keletkezési dátumáról semmit sem tudunk, illetve egy görög részből, amelyet VII. Dukász Mihály bizánci császár ajándékozott I. Géza magyar királynak. Minthogy Dukász Mihály az 1070-es években uralkodott, ezért I. István király nem viselhette a Koronát.

 

Az Egyesült Államokból 1978. január 6-án történt hazahozatala után egy négytagú mérnökcsoport és később két aranyműves, Ludwig Rezső és Csomor Lajos is vizsgálhatta.

Az előbbiekhez képest Csomor Lajos összehasonlító, néprajzi, művészettörténeti, mitológiai, ötvös-technikai elemzése alátámasztotta, hogy a magyar Korona minden jegyében közép-ázsiai eredetre vall. Ha ez igaz, akkor a Korona nem lehet sem bizánci, sem nyugat-, vagy észak-európai készítésű. A zománcképeken használt technika kaukázusi készítők kézjegyeit viseli magán.

 

Az ősi rovósámánjaink által írt feljegyzések (Arvisurák) azt állítják, hogy a Szent Korona három különböző korona igen gondos összeállítása. Az első az aranykeresztes, oldalfüggős, drágakövekkel rakott, tömör arany uruki (Mezopotámia) sámánkorona, amely az ős­magyar szereteten alapuló vallást képviseli. Ezt annak idején Gilgames készíttette a Kr.e. 3500-as években. Ezt a Nimród-Gilgames-Árpád vérvonalbeli fejedelmek koronázásához mindig is használták. Romulust a görögök elleni győzelme után az uruki hagyományok értelmében ezzel a koronával koronázták királlyá, mivel az etruszkok tudták, hogy Romulus és Rémus széki-hun származásúak, s hogy Nimród családjának Gilgames-ágából származnak.

A másik koronarész a Dukász Mihálytól kapott zománcképes korona, amely a bizánci egyházat reprezentálja. A har­ma­­­dik a pápától kapott liliomos aranykorona, amely a római egyházat jelképezi. Az „összekovácsolás” célja a teljes vallási tolerancia megjelenítése, minthogy Isten csak egy van.

 

Ennek az elméletnek a hívei szerint van igazságalapja annak az elméletnek is, amelyik tagadja, hogy a Szent Koronánkkal koronázták volna meg Istvánt, hiszen akkor még nem volt meg a jelenlegi formájában. Másfelől, akik ennek a fordítottját állítják, nekik is részben igazuk van, csak éppen még nem egybeötvözve került István fejére a Gilgames korona és liliomos etruszk korona. De a lényeg, vagyis István beavatása, így is, úgy is megtörtént.

 

A Korona „beszélő kövei”

 

Eme teória szerint a Szent Koronába beépítettek 12 úgynevezett beszélő, gondolatrezgésre reagáló követ. Származásukat tekintve ezek a Szíriusz-rendszerből, az Arvisura-Anyahita hozományaként kerültek Ataiszra (Atlantisz) Kr. e. 8508-ban. Majd a sziget elsüllyedését követően a köveket kimentették.

Az első kő Kr. e. 4040-ben Agabához került Ordoszba (mai Kína északi része), aki újjászervezte a 24 Hun Törzsszövetséget. A második kő Kuszkó (Cusco) Birodalmába (mai Peru) került. A harmadik, a negyedik és az ötödik kő Gilgames ajándéka volt Aranka, Erzsébet és Mari úz származású leányoknak, akik kérésére a legtöbb fiút szülték neki. A hetedik, a nyolcadik, a kilencedik és tízedik kövek a Karnaki Beavatott Központba jutottak el. A tizenegyedik kő a szavárd-magyarok tulajdona volt, Aracsilla kincseiből. Végül a tizenkettedik kő az avar törzs tulajdonát képezte, majd visszakerült a Gilgames-koronába.

 

Beavatás a Szent Koronával

 

Bizonyos spirituális elméletek szerint a Szent Korona kövei különleges tulajdonságokkal rendelkeznek. A Korona viselője csakis beavatott személy lehet, aki képes telepatikus úton kapcsolatba lépni bizonyos felsőbb hatalmakkal. Úgy tartják, hogy a Korona, illetve a beépített szent kövei több bolygórendszer magasabb rendű szellemi lényeivel állnak idő- vagy fluidszálas kapcsolatban. Valójában minden ember rendelkezik ilyen fluidszállal, ami mindenkit a magasabb világokhoz kapcsol. A látók számára ez egy ezüstszínű, vékony szálnak látszik, melyet testen kívüli élmények során szintén látni lehet.

Eme ezüst szálnak a segítségével kommunikálni is lehet a szellemi lényekkel távolságtól és időtől függetlenül. Ennek tudható be az is, hogy ha a megfelelő személy fejére helyezi valaki a Koronát, akkor egyfajta kommunikációs csatorna nyílik meg a számára, melyen keresztül kapcsolatba léphet olyan entitásokkal, akik erre rá vannak hangolódva. Ez is a beavatás egyik formája. Természetesen múlhatatlanul szükséges feltétele ennek a mágikus kapcsolatnak, hogy a kiválasztott személy beavatott legyen. Ez egy magas rezgésszámot feltételez a beavatott részéről. Eme óvás, avagy intelem ellenére olyan is előfordult már, hogy egyesek felkészületlenül illesztették fejükre a Szent Koronát. Történelmi adatok igazolják, hogy az ilyen emberek többsége megőrült vagy meghalt a Korona erejétől. Állítólag a Habsburg-dinasztiabeli királyainkkal is előfordult ilyen eset. Például II. Rudolf vagy V. Ferdinánd járt pórul ily módon. Ők meggárgyultak, s ezért lemondatták őket.

 

Pap Gábor rámutatott arra, hogy a Korona tetején lévő kereszt egyfajta antennaként funkcionál, míg az alján lévő csüngők a földelést látják el. A Korona titokzatos erejével magyarázható az is, hogy a beavatónak és a beavatottnak – az esztergomi érseknek és a királynak – mindig speciális öltözékben kellett lenniük. Már az előkészítő ceremóniák is azt a célt szolgálták, hogy a különleges és szokatlan rezgéseket a résztvevők elbírják viselni. A királyt például felszentelt vízzel fürdették le és szentelt olajokkal kenték be. A királyi öltözék részét képezte a palást, egy pár kesztyű, valamint egy pár saru. Ezek mind aranyszövésűek voltak, azaz kitűnő vezetői a spirituális energiáknak, s egyúttal a védőöltözék szerepét is betöltötték.

A magyar király a koronázási beavatása során rendkívüli minőségű és mennyiségű energiát kapott a Teremtőtől. Ezért a magyar királyok mindig istenfiúi minőségben szerepeltek a hiteles krónikákban. Ezért került a pantokrátor-kép a szent Korona tetejére, mely azt hivatott üzenni, hogy az uralkodó felett már csak Isten áll. A királlyá koronázás tehát csak megfelelően előkészített (beavatott) személyek esetében, csak a kijelölt helyen (Fehérváron) és kifejezetten a megadott ünnepnapon volt megtartható.

 

Ennek az elméletnek az alapján nem is annyira a Szent Korona, mint inkább a beszélő kövek voltak a Korona szentségének és működőképességének a zálogai. Amikor már a másik, etruszk liliomos korona is elkészült, akkor pedig úgy végezték el a szertartást, hogy a liliomos korona alatt a király fejére helyezték a Gilgames koronát is, mivel a beszélő kövekre mindenképpen szükség volt a szellemi csatorna megnyitásához.

Egyébiránt mindezek tükrében érdemes pár percig eltűnődni a Kristálykoponyák, a Szent Korona kövei és a szuperszámítógépek adattároló és információtovábbító technikai eljárásain.

 

Az őslakos amerikai indiánok hagyományai szerint Földünk egy 12 bolygóból álló kozmikus család egyik tagja. Minden egyes ide tartozó planétának a lakói egy rendszer részei. Természetesen ahányféle bolygó, annyiféle fejlettségű lénycsoport. A fáma szerint Földünk a legfejletlenebb, míg a Szíriusz-rendszer negyedik bolygója a legfejlettebb.

Minden bolygónak a bölcsei az általuk felhalmozott, összegyűjtött tudást egy-egy Kristálykoponyába, vagyis „holografikus számítógépbe” táplálták. Ezen felül létrehoztak egy 13. Kristálykoponyát is, amely az összes többi kollektív tudást tartalmazza, majd a Földre küldték azokat. Nem kizárt, hogy Lemúria, Mú, Mieyhun (=Ataisz) és Atlantisz is ennek nyomán, ezen koponyák segítségével vált naggyá. A koponyák tudásának megfelelően misztériumiskolákat alapítottak a nagy tanítók. A kristályokat később az olmékok, majd a maják, ezt követően pedig az aztékok őrizték szent piramisaikban. Mivel félő volt, hogy nagy gyarmatosítások korában rossz kezekbe kerülnek, az akkori beavatottak szánt szándékkal a Föld különböző pontjaira vitték és elrejtették a koponyákat. Amíg az emberiség el nem ér egy bizonyos spirituális fejlettségi szintet, addig gondosan és titokban felügyelik a koponyákat. Kérdés: mi az összefüggés a Kristálykoponyák és a Szent Korona kristályai között?

Válasz:

  • Minden kristály a Földön kívülről származik.
  • A koponyakristályok 12 különböző bolygóról származnak és a Korona 12 kövét az Arvisura-Anyahita, azaz a magyarok Nagyboldogasszonya a Szíriusz-rendszerből hozta ide.
  • Az indián monda 12 planétából álló kozmikus csoportról beszél.

Állítólag a Koronához tartozott egykoron egy nagyobb tizenharmadik kő is, ami a mostani kereszt helyén állt. A vizsgálatok már kimutatták, hogy a jelenlegi kereszt nem eredeti ráhelyezéssel, hanem csak később került fel, mivel a foglalat jóval tágabb. Egyes látók úgy vélik, hogy ezt a szent követ levették onnan és visszajuttatták a Szíriusz-rendszerbe. Ám hamarosan elérkezik az idő, amikor a 13. szent kő is visszakerül a magyar Szent Koronára, s akkor talán egy új korszak veheti kezdetét.

 

Boldog napot!

Száraz György

-- Boldognapot.hu --

No Comments Yet.

What do you think?