Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A Szfinx alatti titkos kamrák: Ritka felvételek bizonyítják, hogyan jutottak be a Szfinxbe

1987-ben egy japán csoport a tokiói Waseda Egyetemről Sakuji Yoshimura irányítása alatt elektromágneses felmérést végzett a Khufu piramison és a Szfinxen, melynek során SZÁMOS üreget és alagutat talált. A Nagy Szfinxről készült ritkaság számba menő képek azt sejtetik, hogy számos tekervényes bejárat létezik.

 

szfinx1

 

Aki valaha megpillantotta a Nagy Szfinxet, annak megragadta a képzeletét és felkeltette az érdeklődését. Ez a lenyűgöző műemlék, mely büszkén őrzi a piramisokat Gízában, kétségtelenül az egyik legrejtélyesebb építmény a bolygónkon.

 

Hossza 241 láb (73,45 méter), magassága 66 láb (20,1 méter), s ezzel világelsőnek számít a monolitok között, vagyis az egyetlen kőtömbből kifaragott szobrok területén.

 

De szépsége és rejtélyessége messze túlmutat a méretein.

 

Ha megnézzük manapság a Szfinxet és összevetjük a műemlékről készült módfelett régi és ritka képekkel, amikor még homok borította, akkor számos érdekes részletet vehetünk észre, melyek felvetik annak a lehetőségét, hogy egy föld alatti világ lehet alatta.

 

Ezt a műemléket – mely néhány szerző szerint idősebb az ősi egyiptomi civilizációnál – 1817-ben fedezték fel, amikor Giovanni Battista Caviglia vezetésével az első modern régészcsapat teljesen kiszabadította mellkasát a homok fogságából.

 

szfinx2

 

Végül néhány évtized múltán az egész Szfinxet egy Émile Baraize (francia egyiptológus) vezette régészeti expedíció ásta ki 1925 és 1936 között.

 

Éppen ebből az időszakból valók a Nagy Szfinxről készült legérdekesebb képek. Ezek a fotók számos üreget, bejáratot, tovább olyan alagutakat mutatnak, melyek többek szerint a fenséges ősi műemlék alá vezetnek.

 

Érdekes módon 1987-ben egy japán csapat a tokiói Waseda Egyetemről Sakuji Yoshimura irányítása mellett elektromágneses mélységmérést végzett a Khufu piramison és a Szfinxen.

 

Az eredmény lenyűgöző volt:

 

A Szfinxtől délre eső területen a japánok egy 2,5-3 méter mély üreg létezését mutatták ki. Ezt követően a Szfinx testében vájatra utaló jeleket fedezték fel.

 

A Szfinxtől északra a japánok egy másik vájatot/üreget fedeztek fel, mely hasonlított a délen találtra, ami azt jelzi, hogy talán egy, az északi vájatot a délivel összekötő alagút haladhat a Szfinx alatt.

 

A Szfinx két mancsa között a japánok egy újabb üreges térre bukkantak a felszín alatt, ami 1-2 méter mély volt. Ismét úgy gondolják, hogy ez is talán folytatódhat a Szfinx alatt.

 

szfinx3

 

szfinx4

 

A japán kutatások végkövetkeztetése alapján a Szfinx szentélye több üreget is magába foglal a Szfinx alatt, mint amennyiről pontosan tudomásunk van. (Source) (Source) (Refrence)

 

A Waseda Egyetem tudósai által készített felmérés eredményeit 1991-ben igazolták vissza, amikor a Thomas Dobeckiból és John Anthony Westből álló csapat méréseket végzett a Szfinxen szeizmikus refrakciós eljárással, fénytöréses tomográfiával és szeizmikus reflexiós (visszaverődő hullámok) módszerrel. A kutatók az adataikat úgy értelmezték, hogy azok sekélyesebb felszín alatti eróziós mintákat jeleztek a szobor vége felé és mélyebb eróziós mintákat az első része felé, ami azt jelzi, hogy a Szfinx hátulját és annak árkát később faragta ki Kephrén, mint az elejét. (Feltéve, hogy elfogadjuk Kephrén közreműködését.) A kutatók adataikat úgy értelmezik, hogy azok hasonlóképpen mutatják a bal első mancs előtti, valamint a bal mancstól hátrafelé, a déli oldalon húzódó, felszín alatti üregeket.

 

A Waseda jelentés kiemeli:

 

Az egyiptomi kultúráról szóló 6-os számú vizsgálatok a következő szakértőktől származnak: A roncsolásmentes piramis vizsgálat (1) elektromágneses hullámtechnológiával Sakuji Yoshimura, Takeshi Nakagawa, Shioji Tonouchi és Kazuaki Seki (Tokyo: Waseda University, 1987; az esetleges grammatikai hibákért elnézést kérünk)

 

  1. A Szfinxtől délre

Hét mérési vonalat alakítottak ki keleti-nyugati irányba, valamint négy mérési vonalat északi-déli irányba ahhoz, hogy átpásztázzák a Szfinxet keletről 70 méter hosszan nyugat felé, továbbá 10 méter hosszan északról dél felé. A Szfinx alapkőzetének nagyobb volt a nedvességtartalma, mint a piramisé. Ez azért lehetett, mert a Szfinx közelebb helyezkedik el egy föld alatti patakhoz. Egy olyan választ kaptunk, mely azt jelezheti, hogy a felszín alatt az északkeleti lábfej közelében egy 2,5-3 méteres vizesedés/tócsa lehet. A testén egy 2 méter széles és 3 méter mély, valamint 2 méter hosszú vájatot találtak, ami a jelek szerint a test alatt is folytatódhat. A déli szikla közepén függőleges repedéseket figyeltek meg, azonban nem úgy tűnik, mintha a repedések valaha is befolyásolták volna az alapkőzetet.

 

7

 

  1. A Szfinxtől északra

Négy mérési vonalat alakítottak ki keleti-nyugati irányba, valamint öt mérési vonalat északi-déli irányba azért, hogy átvizsgálhassák a Szfinxet keletről 60 méter hosszan nyugat felé, továbbá 7 méter hosszan északról dél felé. Úgy tűnt, hogy az északi alapkőzet nedvesebb, mint a déli. A függőleges repedések, melyek kelet-nyugati irányban futnak végig a Szfinxen, természetes úton képződhettek. A testén egy olyan vájat van, amely a déli részen találhatóhoz hasonlít, s úgy tűnik, hogy a test alatt is folytatódik. Ebből következik, hogy a Szfinx alatt egy alagút húzódhat. Ráadásul, az első könyök közelében egy geometriai üreget (1m x 1,5m x 7m) detektáltak, ami lehet, hogy fémet vagy gránitot tartalmaz.

 

  1. A Szfinx keleti területe (a Szfinx mellső lábainak közelében)

A Szfinx előrésze olyan mészkődarabokból tevődik össze, melyeket mesterségesen rendeztek el és burkoltak be. Az idő múlásával az elrendezett és beburkolt kövek előrébb, illetve hátrébb csúsztak. Először a csapat aggódott a mérés miatt, mivel a felszín zavaros visszatükröződése megzavarhatta az érzékelőt. Méterenként kelet-nyugati és északi-déli irányban történt a vonalak mérése (mindegyik 10 vonalas hálózatból állt)

Mindkettő mellső láb belső részén egy geometriai üreget (1,5m x 3m) mértek. Az alját nem tudták pontosan megállapítani, mivel az alja egyenetlen lehetett, vagy talán néhány tárgyat tartalmazhatott. Úgy tűnik, hogy az üreg tovább nyúlik kelet-nyugati irányba, vagyis a mellkas felé, azonban egy gránitból készült áldozati tábla akadályozza a mérést.

 

Tábor 2017

 

Az áldozati táblán túl a nyugati részen két mérési vonalat alakítottak ki a kelet-nyugati mérés számára. A felszínt, mely nem mészkőből készült és melyet számos repedés tarkít, nem mérték fel helyesen, mivel túl intenzív volt rajta a zavaró visszatükröződés. A durva felmérés egy felszín alatti, kb. 1-2 méteres üreg jelenlétének a lehetőségét mutatta ki. Az üreg talán kapcsolódhat a Szfinx előtti részen lokalizált fent említett üreghez és a Szfinxen belülre is kiterjedhet. Mindazonáltal, ha ezek az üregek különállók, akkor nagyon is lehetséges, hogy a Szfinx előtt talált korábbi üreg egy szertab vagy szerdáb, ahová szobrot állítottak.

 

Az imént említett szertabot gyakrabban hívják szerdábnak, ami az Óbirodalom idején egy olyan helyiséget jelentett, ahová az elhunyt ká-lelkét jelképező szobrot helyezték. Gyakran alakítottak ki rajta kémlelőnyílásokat azért, hogy a Ká-lélek hozzájuthasson a felajánlásokhoz, a neki bemutatott áldozatokhoz. Azonban vajmi kevés okunk van azt gondolni, hogy a Szfinx egyfajta sír lehetett. (Source)

 

Több fotó és tudományos felmérésből származó adat azt mutatja, hogy valószínűleg vannak olyan kürtők/aknák és átjárók, melyek a Szfinx alatt található fel nem tárt karmákhoz vezetnek. A Szfinxről készült ritka képek számos olyan anomáliát mutatnak, melyeket a későbbi renoválások alkalmával „rejtettek el”.

 

Megjelent a könyv 2

 

Olyan képek is akadnak, melyek egy hatalmas hasadékot mutatnak a Szfinx csípőjének a tetején, amelyről sokan azt állítják, hogy a sírkamrához vezet.

 

A secrethistoy.wikia.com szerint van dokumentált bizonyíték a Szfinx fenekénél található, a csípője tetején lévő tágas, szögletes bejárat létére.

 

Ez a bejárat 4 láb x 2 láb és több utazó beszámolója is említést tesz róla. Erről az aknáról és sírkamráról úgy vélik, hogy a fáraók korában alakíthatták ki, hogy egy olyan retrospektív sírkamrát hozzanak létre, ahová néhány embernek sikerül bejutnia. Sajnálatos módon azonban 1926-ra Baraize teljesen feltöltötte ezt az aknát és kamrát cementtel, így lehetetlenné vált a föld alatti terembe történő bejutás. A Szfinx hátsó részénél található alagút – amit egyébként csak mostanság fedtek be burkolókövekkel – ezen a ponton végződik. Éppen ott, ahol Baraize cementje a Szfinx végénél található alagútba folyt és jól elzárta ezt az aknát.

 

egyiptomi zarándoklat jpg

 

Fordította és szerkesztette: Száraz György

 

Forrás: http://www.ancient-code.com/secret-chambers-beneath-sphinx-rare-images-show-access-sphinx/

 

Engedd meg, hogy figyelmedbe ajánljam a napvallás eseményeit!

 

Részt vehetsz programjainkon:

 

 

Csatlakozz hozzánk minden elkötelezettség nélkül!

Járd velünk együtt önmagunk felszabadításának útját, melynek segítségével egységet teremthetsz önmagadban és a környezetedben, s hozzájárulhatsz a világ rendjének helyre állításához!

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?