Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A SZINKRETIZMUS ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI

Írta/Szerkesztette: Posted on 0

Nem kell megijedni ettől a fogalomtól, ha valaki még esetleg nem hallott volna róla. Ennek ellenére holtbiztos, hogy a szinkretizmus jelenségeivel és hatásaival már találkozott. Korunkban divatját éli, hogy mindent mindennel összehasonlítunk, és sok mindent összekötünk ama ősi szállóige égisze alatt, hogy „minden mindennel összefügg”. Ez azonban nem ilyen egyszerű!

 

MI A CSUDA AZ A SZINKRETIZMUS?

 

Egyik definíciója: A szinkretizmus a vallástudományban vagy a politikában használatos fogalom, amely az eltérő vagy ellentmondó nézetek összeegyeztetésére irányuló.

 

Másik megfogalmazása: az elsődleges szinkretizmus az őstársadalmakra jellemző olyan sajátosság, amely a társadalmi tudatformák (pl. mágia és művészet) szoros együtt- és egymásban léte és erős kötődése a mindennapi gyakorlathoz.

 

Ugye-ugye, hogy nem teljesen ugyanazt értjük szinkretizmus alatt? Járjunk a dolog végére!

 

A szó görög eredetű. Plutarkhosz már használta Opera Moralia című írásában a krétaiak közös ellenség elleni összefogására. A kifejezés első felének jelentése: együtt, a másodiké bizonytalan, tehát nem egyértelmű, hogy mire utal-e.

A modern jelentése Erasmustól származik, aki az Adagia-ban annak a megjelölésére használta, amikor a vallási küzdelmekben különféle csoportok az elméleti különbségeik ellenére összefognak a gyakorlati haszon reményében.

 

SZINKRETIZMUS A VALLÁSOKBAN

 

A görög vallásban a szinkretizmus a teljesen bevett nézetrendszer és módszertan volt: összevonta és magába olvasztotta a perzsa, az anatóliai, az egyiptomi, az etruszk és a római vallási elemeket. Gyakorlatilag az történt, hogy más vallások isteneit rendre azonosították a sajátjaikkal. Olyan ez, mintha lefordították volna a saját nyelvükre az adott istenséget. Nyilvánvaló módon a szerepköreik és funkcióik adták a megfeleltetések alapjait. Sőt mit több, az isten nevei gyakran állandó jelzőként szerepeltek.

Például: az egyiptomi Amunból Zeusz Ammon lett, miután Nagy Sándor meglátogatta Amun (Amon) orákulumát Síwa oázisában.

 

A rómaiak dettó ezt csinálták. De maga szinkretizmus az egész Mediterráneumban és a Közel-Keleten elterjedt szokás volt. Ha valaki távoli vidékre költözött, akkor a szinkretista felfogás miatt könnyen beazonosíthatta a helyi istenségek közül az övéit és elképzelhető, hogy más néven, de továbbra is tisztelhette azokat mindenféle aggályoskodás nélkül.

 

A judaizmus állandó küzdelemben állt a szinkretistákkal. A Biblia több helyen is kiemelten említi, hogy a szinkretizmus tiltott tett, gyakorlatilag istenkáromlás. Ez érthető is egy bizonyos pontig. Nevezetesen addig, amíg abból a hibás feltevésből indulunk ki, hogy az egyiptomi vallás többistenhívő, míg a judaizmus egyistenhívő vallás. Ugyanis a helyzet az, hogy az egyiptomi félistenek kivétel nélkül egyetlen Abszolútumot dicsőítettek és imádtak: a Teremtőt. De ezt egyelőre sokan nem tudják vagy nem ismerik el, mert még nem értik az egyiptomi panteont és vallást.

 

Voltaképpen a Biblia bálványimádásra vonatkozó tilalmai a Tízparancsolatban, vagy az aranyborjú a szinkretizmus ellenzése és elutasítása. Az ortodox keresztények szintén rosszallják a szinkretizmust, mert úgy gondolkodnak, hogy hiába teremtette a Mindenható a mindenséget égen és földön, azért a szinkretizmust nem. Ők úgy tanítják bibliai passzusokra és sajátos értelmezésekre hivatkozva, hogy csak Jézuson keresztül lehet eljutni az Atyához. Aki más utakon jár – teszem azt, szinkretikus utakon – az eleve eltévelyedett/elkóborolt bárány.

A vallási szinkretizmus hátrányait lásd alább.

 

 

ELŐNYÖK

 

A szinkretizmus egyik előnye, hogy igazodik a modern ember igényeihez. (Egyébiránt a legtöbb egyház igyekszik önmagát megreformálni és a hozzáigazítani a modern társadalmi igényekhez.) A modern itt nem pejoratív értelmű szó. Egyszerűen változik a korszak és új igények ébrednek az emberekben. Egyre többen fordulnak el a vallásoktól a tabukat és a tilalmak okán. A szinkretizmusban az kétségtelenül előnyös, hogy nem uszít, nem lázít, nem izgat és nem indít „légiókat” a többi vallási felekezet ellen. Ellenben ennek a fordítottja nem mondható el. A szinkretizmust ugyanis sokan támadják.

A szinkretizmus másik előnye, hogy összeegyeztet és összebékít, megmagyaráz és kölcsönösen megfelelteti a népek, a művészetek, a vallások, a filozófiai rendszerek egyes elemeit, motívumait és ráébreszt arra, hogy ugyanazt a dolgot lehet többféleképpen érteni és tisztelni.

A szinkretizmus nem hirdeti a kizárólagosságát, éppen ellenkezőleg.

A mai kereszténységen belül is fellelhető egy ilyen irányultság, amely a vallás tanításait (a Biblia elveit) hajlandó ötvözni más irányzatokéval. Ez hallatlanul fontos emberi attitűdre utal: a nyitottságra és a kompromisszumkészségre.

Vannak szabad(abban) gondolkodó keresztények, akik számára még nem Istentől való elfordulás vagy eltévelyedés (és persze nem bűn) a saját hitüket és értékrendjüket összehasonlítani és egyeztetni a spiritualitással, az ezotériával, a parapszichológiával, a keleti misztikával, a többi kis és világméretű vallással. A szinkretisták rájöttek, hogy ha megismernek és beemelnek más olyan nézeteket a saját világképükbe, amelyek hasonlóak az övékhez, de értékükben és irányultságukban azonosak, azzal ők többek lesznek és nem kevesebbek. Ilyen értelemben az eklektikus és nem lezárt vallásoké a jövő!

 

HÁTRÁNYOK

 

Amikor először találkoztam a szinkretizmus mindent mindennel összekötő jelenségével a gyakorlatban, akkor értettem meg ennek a filozófiai látásmódnak a hátulütőit és a buktatóit. Tudniillik, a szó abszolút értelmében még csak-csak megállja a helyét a minden mindennel összefügg elv, viszont ez véleményem szerint hitelesen csak egy olyan személy jelentheti ki, aki át is látja az összefüggéseket és az összefonódásokat. Ha ez nincs meg, akkor a szinkretizmus csupán teoretikus, azaz elméleti és meglehetősen nagy a valószínűsége, hogy spekulatívvá váltunk.

A szinkretizmus egyik nagy rákfenéje, ha mindent mindennel elegyítünk és összekeverünk. Amennyiben valaki számára ebben merül ki a szinkretizmus, akkor a hátrányait nem kerülheti el, hiszen a megkülönböztető képességét (intelligenciáját) nem használó embert könnyű megvezetni, csőbe húzni.

 

Ha valaki a durva leegyszerűsítésekre törekszik, akkor könnyedén válhat szinkretikussá. Ezzel azonban az a baj, hogy akkor egyúttal feladja a megkülönböztetéseit. Tehát nem látja, vagy nem akarja meglátni az olykor üvöltő, olykor leheletfinom különbségeket a dolgok vagy eszmék között. Holott a legkisebb a valószínűsége annak, hogy ha két nem szinonima szót használunk egy fogalomra, akkor hajszálpontosan ugyanarra gondolunk. Persze nem kell mindenben túlzottan vájkálni, ámde érdemes éberségünket folyamatosan fenntartani, mert igencsak sikamlós területekre tévedhetünk. Különösen a vallási, a politikai és az ideológiai kérdések, fogalmak és magyarázatok ilyenek.

A szinkretizmussal sok ezoterikus irányzatot és vallási felekezetet összemosnak, illetve rokonítnak, s ezzel akarva vagy akaratlanul minősítik azt. Jobbára inkább leminősítik, visszaminősítik, avagy lejáratják. Sokszor megfigyelhető, hogy a „beolvasztó” gondolkodás többet árt, mint használ. Nem teszi világossá, hogy mitől más, mitől egyedi és mitől (lehet) értékes egy-egy eszme a számunkra. Holott az individuális fejlődés éppen arról szól és a gondolatok szabadsága szintén arra való, hogy valami olyan egyediséget hozzunk ki magunkból vagy az életből sziporkázó kreativitásunk által, amely vadonatúj vagy legalábbis újszerű és ezen mód eltér az összes korábbitól.

 

Korunknak kétségtelenül van egy uniformizáló törekvése, amely sok veszélyt rejt magában. Ilyen például, hogy mindent sematizál és igyekszik egy masszába olvasztani mindent és mindenkit. Ez viszont nem kedvez a személyes kompetenciák és kvalitások fejlesztésének és kibontakozásának. Sőt, sok esetben a másság intoleranciával társul. Differenciálatlan (meg nem különböztetett) szimbiózisra kényszerít, amelyet az emberi öntudat rosszul visel.

A vallások, a politikai csoportosulások, a filozófiai körök vagy akár az ezotéria hívőiből indulatokat és szélsőség megnyilvánulásokat váltanak ki. Tehát a szinkretizmus éppen az ellentettjébe csap át, ebből kifolyólag a különbözőségeink bizonygatásától a különcségen és az elszigetelődésen keresztül a fanatizmusig gerjeszti az egyént.

 

Véleményem szerint az egyéniséget tisztelni kell és teret kell biztosítani számára, hogy egyedi értékeivel és ideával konstruktív (építő) módon támogassa a társadalom életét. Gondolkodjunk el azon, hogy mindig az egyéni minőségek és teljesítmények változtatták meg eddig a világot és nem a személytelenséget biztosító nyájszellem.

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..