Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A Tabun-barlangi megégett pattintott kőszerszámok újraírhatják az evolúció történetét: Az emberek már 350 000 évvel ezelőtt mesterien bántak a tűzzel

A Tabun-barlang egy olyan régészeti lelőhely, amely bizonyítékokat szolgáltat arra, hogy korábban már emberek és azok ősei lakták nem kevesebb, mint 500 000 évvel ezelőtt. A barlangban megtalált megégett pattintott kőszerszámok talán segíthetnek újraírni az emberi evolúció, továbbá a kultúra fejlődésének történetét.

 

Bár a tűz használatának elsajátítása az egyik legfontosabb fejlemény az emberi prehistóriában, vagyis az írott történelmet megelőző időszakban, mégis ez az egyik legnehezebben bizonyítható dolog, minthogy a bizonyítékok különféle elágazásai más és más idővonalra utalnak.

 

A Tabun-barlang a Karmel-hegy mészkőszikláiban található, Haifa közelében Észak-Izrael Földközi-tengeri partja mentén. Jelenleg ez a barlang szolgáltatja az emberi tűzhasználat legrégebbi bizonyítékait.

„A barlangban talált pattintott kőszerszámok törmelékei és az azokból készített eszközök vizsgálata során a régészek megállapították, hogy néhány közülük elszíneződést, repedezettséget és kisebb kerekded torzulást mutat, melyek a tűz hatásaira utaló jelek.”

 

A kutatók megvizsgálták a barlang  legalsó 16 méteres mélységben található üledékének mind a száz rétegében található pattintott kőszerszámokat. Ezek közül a 350 000 évesnél régebbiek egyikén sem látszik égésnyom.

 

Ugyanakkor, az ezt követő időszakból származó köveken hirtelen robbanás nyomai láthatók, melyeket tűz okozott.

 

Feltételezvén, hogy futótűz ritkán terjed barlangokban a vegetáció hiánya miatt, a tudósok úgy vélik, hogy ezeket a pattintott kőszerszámokat a történelem előtti ember által rakott tűz lángjai nyaldosták a barlangban.

 

A felfedezés jelentősége abban áll, hogy az Izrael területén élő őseink már közel 50 000 évvel korábban elsajátították a tűz használatát más olyan széles körökben elfogadott bizonyítékokhoz képest, amelyek a tűz rendeltetésszerű használatát támasztják alá.

 

Ez új megvilágításba helyezheti az emberi viselkedés és kultúra fejlődését.

 

Miközben 350 000 évvel ezelőtt az alsó paleolit korszakban túl késő volt ahhoz, hogy a tűz szerepet játszhasson az emberi nagyagy kifejlődésében, miként azt néhány tudós feltételezi, addig mégiscsak kulcsszerepet játszhatott a tűz a társas viselkedés megszületésében, ahogyan azt a legfrissebb tanulmány mögött felsorakozó tudósok állítják.

 

Az is kikövetkeztethető, hogy a tűzhasználat a fejlődésnek egy olyan kulcsa volt, amely lehetővé tette a korai ember számára a zord klímájú helyek meghódítását, ugyanakkor ez a terjedés a 350 000 évvel ezelőtti időkre már megkezdődhetett.

 

A Tabun-barlang Izraelben.

A Tabun-barlang Izraelben.

 

Dr. Ron Shimelmitz, a Haifai Egyetem régésze, aki az új vizsgálatot vezette, a következőket mondta: „Ha megértjük ennek a technikai változásnak az időkeretét, akkor az segíthet az utolsó évmillió során végbemenő anatómiai fejlődésünk és az agytérfogatunk aspektusainak felderítésében.”

 

„Emellett ez fontos perspektívát nyújthat az emberszabásúak Afrikán túli elterjedésével és a mérsékelt égöv meghódításával kapcsolatban csakúgy, mint a védett alaptáborok létrehozását is felölelő társas életbeli fejlődési lépések tekintetében.”

 

Széles körben elfogadott nézet szerint a korai emberek körében nagyjából 125 000 évvel ezelőtt terjedt el a tűzhasználat magának a tűz szításnak és a tűz meggyújtásának a képességével.

 

Mindazonáltal, heves viták dúlnak ama időhatár tekintetében, mely megmutathatja ennek a lényeges technológiai képességnek a legelső megjelenését.

 

Néhány antropológus azt állítja, hogy a korai emberek – például a Homo Erectus – akár már 1,5 millió évvel ezelőtt Afrikában elkezdte hadra fogni a tűzet.

 

Mégis, ezeknek a bizonyítékoknak a nagy része – melyek közé a hevített agyag és faszéntöredékek is tartoznak – a viták kereszttüzében áll, s ezek akár természetes bozóttüzek hatására is megtörténhettek volna.

 

Vannak néhányan, akik vélekedésük szerint a tűz hozzájárult a korai emberfélék evolúciójához kb. 2 millió évvel ezelőtt, amikor a fogunk és a belső részeink még kisebbekké váltak.

 

Azt is vitatják, hogy a tűz vajon központi szerepet játszott-e a nagyobb emberi agy kifejlődésében.

 

Mindazonáltal, sok szakértő úgy vélekedik, hogy a tűz korai használata akár előnyösebbé válhatott ott, ahol a korai emberek természetes bozóttüzeket használtak a konkrét tűzgyújtás helyett.

 

Ezeken a lelőhelyeken talált leletek az égés/égetés csekély jelét mutatják, ami arra enged következtetni, hogy nem rendszeresen alkalmazták a tüzet, legalábbis Dr. Shimelmitz és kollégái szerint, akik az Emberi evolúció folyóiratában tették közzé a kutatásukat.

 

Azt állítják, hogy a Tabun-barlangban talált leleteket megerősítik más újabb felfedezések.

 

Az izraeli Tel Aviv-ban lévő Qesem-barlangban talált megégett pattintott kőszerszámok, csontok és hamu egy olyan barlangi tűzhely használatára utalnak, amit kb. 300 000 évesnek tartanak.

 

Dr. Shimelmitz – az Arizonai Egyetem kutatóival egyetértésben – ezt mondotta:

„Míg az emberfélék tevékenységével kapcsolatos tűz legkorábbi bizonyítékai idősebbek, az itt bemutatott adatok jelzik, hogy a tűz csak 350 000 évvel ezelőtt vált az emberfélék viselkedési adaptációinak rendszeres és állandó részévé Eurázsiában.”

 

A Tabun-barlangban talált pattintott kőszerszámok, melyek a tűz hatására történt megfeketedés és pirosodás jeleit mutatják, míg a többi jellegzetesen kerekded gödröcskéket mutat, ahol a kő egy része lepattant a hő hatására.

A Tabun-barlangban talált pattintott kőszerszámok, melyek a tűz hatására történt megfeketedés és pirosodás jeleit mutatják, míg a többi jellegzetesen kerekded gödröcskéket mutat, ahol a kő egy része lepattant a hő hatására.

 

„Az ételkészítés, a nyersanyagok megváltozása, illetve a megszaporodó társas érintkezések során a tűz előnyei csak akkor derültek ki, amikor az alkalmai előnyeiről áttértek a szokásos és rendszeres használatára.”

 

„ A rendszeres tűzhasználat megváltoztatta az emberszabásúak életét és sokféleképpen befolyásolta a leszármazási águnk fejlődésének irányát.

 

„Hogy milyen mértékben hatott a rendszeres tűzhasználat megjelenése az emberiség fizikai, kognitív és társas fejlődésére, nos, vissza tudjuk a bizonyítékokat követni az olyan behatásokig, amelyek a legvilágosabban az utóbbi 350 000 évben ezt a területet benépesítő emberszabásúakat érték.”

 

A Tabun-barlang gazdag lelőhelynek bizonyult régészeti bizonyítékok tekintetében és úgy hisszük, hogy megszakításokkal ugyan, de az alsó és a középső paleolit időszakában lakott volt (500 000 – 40 000 évvel ezelőtt).

 

Nagyjából 82 lábnyi (25 méternyi) homok, iszap és agyag halmozódott fel a barlangban, ami lehetővé tette, hogy a régészek minden egyes rétegben meg tudják határozni az emberi itt tartózkodás nyomainak korát.

 

Az itt talált maradványok közül egy neandervölgyi nő koponyatöredékeit és csontjait körülbelül 120 000 évesre becsülik.

 

Rengeteg rénszarvascsontot találtak itt, ami arra engedett következtetni, hogy a helyet állatok elejtésére, majd később lemészárlásukra használták.

 

Kaparásra és vágásra használt pattintott kőszerszámok százait fedezték fel több ezer olyan szilánkkal egyetemben, amelyek a megformálásuk folyamán törtek össze.

 

Mégis, Dr. Shimelmitz azt állítja, hogy továbbra sem világos, hogyan gyújtották meg a tüzet a barlangban: vajon szikrázó szításának vagy természetes bozóttüzek lángjának fenntartásának módszerét alkalmazták.

 

Ezt állítja: „A Tabuni és a Qesemi tűzhasználat gyakoriságának változásai nem csupán azt az időpontot jelzik, amikor a tűzhasználat szokássá vált, hanem azt is megmutatják, hogy az emberek a tűzszítás művészetét már elsajáították.”

 

„Sajnálatos módon jelenleg nincsenek olyan rendelkezésre álló eszközök, amelyek közvetlenül meg tudnák mutatni, hogy miként is gyújtották meg az ősi tüzeket, így ez utóbbi egyelőre egyszerűen feltételezés marad.”

 

Dr. Simon Underdown, az Oxford Brookes University egyik archeológusa, azon a véleményen van, hogy az Izraelben talált legújabb leletek „izgalmasak”.

 

Azt állítja, hogy „Bár van majdnem 1 millió évre visszanyúló bizonyítékunk a tűzhasználatra, mégis ez rendszertelennek tűnik és nem utal arra, hogy a tűzhasználat széles körben elterjedt volna – talán csak egy-két fényes gyújtószikra hozta azokat létre.”

 

„Ebben a tanulmányban az a legfontosabb, hogy bizonyítást nyer, hogy az őseink egy eszköz segítségével rendszeresen tűzet gyújtottak legalább 350 000 évvel ezelőtt.”

 

Mivel megvolt a tűzgyújtás és a tűzhasználat képessége – a hajítófegyverekkel és a kőeszközökkel együtt – ez tovább erősítette ember csúcsragadozó pozícióját a pleisztocén korszakban.

 

A tűz birtokba vétele az emberi evolúció egyik legfontosabb fejleménye, de egyszersmind roppant nehéz tetten érni a régészeti leletekben.

 

Az égetett anyagok származhattak szándékos tábortüzekből vagy olyan természetes eseményekből, mint amilyenek a bozóttüzek.

 

A tűz teszi lehetővé, hogy az ételeink megfőjenek, ami növeli az étrend kalóriaértékét, miközben csökkenti azt az energiamennyiséget, amire őseinknek szükségük volt annak megszerzése/begyűjtése során. Ugyanakkor a tűz egy lényeges szociális eszköz volt.

 

A tűz melegsége lehetővé tette, hogy a hidegebb tájakat is meghódítsuk és a fény a mindennapunk részévé vált, s megvédelmezett bennünket a ragadozókkal szemben.

 

A tűz gyújtás vonzereje egy ősi erő az emberek számára és itt érhetjük tetten ennek a vonzerőnek az eredetét.

Forrás: http://www.messagetoeagle.com/tabuncavefire.php#ixzz3Ly2WBY5a

Fordította: Száraz György

 

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..