Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A természetes gyógyhatás illegális, míg az „egészséges méreg” drága

Szakértők és fitoterapeuták szerint már évekkel ezelőtt nyílt támadás indult a gyógyhatású készítmények, a gyógynövénytartalmú étrend-kiegészítők és a gyógynövények ellen. Meddig lehet és szabad a jogos egészségbiztonságra hivatkozni e tekintetben, és hol szól bele a szabályozásba gyártók üzleti érdeke? Oknyomozás és tényfeltárás következik.

 

A hagyományos gyógynövényalapú gyógykészítményeket már korlátozta az EU, amikor 2011. április 30-tól életbe lépett a Tradicionális Növényi Gyógyszer Direktíva (2004/24/EK irányelv), a Növényi Gyógyszer Bizottság (HMPC) új szabályozása. Eszerint minden naturista termék gyógyszernek számít, ezért ugyanolyan szabályok szerint lesz forgalmazható, mint egy gyógyszer. Az engedélyezési eljárások (a forgalomba hozatali engedély) jelentős költségeit és időbeli lefolyása pedig szinte elveszi a valódi esélyét a kis és közepes vállalkozásoknak. Így ez a rendelkezés kimondatlanul a gyógyszer-gyártók malmára hajtja a vizet, hiszen a gyógyszergyárak profitjukból fakadóan ezt gond nélkül meg tudják finanszírozni.

A növényi gyógyszerek irányelvét az Európai Parlament és Tanács 2004. március 31-én fogadta el. A direktíva hétéves átmeneti időszakot biztosított az irányelv hatályba lépésekor már forgalomban lévő hagyományos növényi gyógyszerek törzskönyvezésére. Ez a periódus járt le 2011. április 30-án. Azonban, a rendelkezések és a követelmények egyes részletei sokak szerint aggályosak, mert kizárhatják a gyógynövényalapú, magas hatóanyag-tartalmú készítményeket a kereskedelemből. Másfelől, a szabályozásra szükség van, amennyiben az esetleges csalások, megtévesztések és a különféle visszaélések kiszűrésére irányulnak.

 

Mi számít hagyományos növényi gyógyszernek?

„Egyes növények olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek alkalmasak lehetnek betegségek kezelésére. Az olyan gyógyszereket, amelyeket ezekből az anyagokból készítenek, „növényi gyógyszereknek” hívjuk.”

Mivel természetességük ellenére veszélyesek lehetnek, ezért jogszabályokat alkottak rájuk.

Ezzel a módszerrel viszont bármilyen növényt, illetve belőle előállított készítményt, amely alkalmas betegségek kezelésére Isten patikájában, jogszabályi úton be lehet (!) vonni ebbe a körbe.

 

Vajon miért kell a természetes anyagokat ilyen-olyan módszerekkel a gyógyszer kategóriába bekényszeríteni?

„Az európai uniós jog hagyományos növényi gyógyszereknek azokat a növényi gyógyszereket tekinti, amelyeket már legalább 30 éve alkalmaznak, ebből legalább 15 éve az Európai Unió területén, amelyeket egészségügyi szakember felügyelete nélküli használatra szánnak, és amelyeket nem injekcióval juttatnak a szervezetbe.”

A régi hagyománnyal – akár több száz évvel rendelkező – „növényi gyógyszereknek” is át kell esniük egy törzskönyvezési eljáráson, s csak azután mindősül biztonságosnak és hatásosnak.

 

Ha és amennyiben a „gyógyszer” alkalmazásának régre nyúló hagyományai vannak, továbbá elegendő tapasztalon és bizonyítékon alapul az egészségre gyakorolt jótékony hatása, akkor a vizsgálatok szükségessége csökkenthető, s az eljárás egyszerűsíthető.

Ezek megint csak megnyitják az utat a szubjektív szempontok sora előtt. Pl.: mi számít „bizonyítékoknak” és mi nem.

 

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a tagállamok illetékes hatóságai jogosultak az adott „gyógyszer” biztonságosságának értékeléséhez további szükségesnek ítélt adatokat bekérni. – Tehát ami évtizedek vagy évszázadok óta bevált, emberek tömegeinek adta vissza az egészségét, azt most „engedélyeztetni” kell.

És még mindezekre mondják, hogy egyszerűsített eljárás. Olyan érzésünk támadhat, mintha mindenáron le akarnának bennünket szoktatni arról, hogy természetes anyagokkal előzzük meg a betegségeinket és javítsuk az egészségünket. De lássunk mindenben összeesküvést.

 

Magyarországon a gyógyszerkutató laboratóriumokban szinte megszűnt, illetve pénzügyi okoknál fogva minimalizálódott a gyógynövények kutatása, és a gyógyszeripar határozottan elment a szintetikus anyagokkal való kísérletezés irányában. Amivel egyebek mellett csak az a gond, hogy ma már kevés a magyar kézben lévő gyógyszergyártó vállalati érdekeltség, holott ha jobban meggondoljuk, a Kárpát-medence kitűnő környezetet kínál a gyógynövények számára.

 
A következő dilemma a gyógyszergyártók gyógyhatású készítményeit illetően az, hogy sokszor csak az egyik hatóanyag dominál a termékben, amely hosszú távon függőséget, magyarul rászokást eredményezhet. Ilyen egy „sima” gyógynövénnyel nem fordulhat elő, mivel abban éppen olyan arányban és kötésben vannak jelen a hatóanyagok, ahogyan a természet optimalizálta. Így a természetes gyógyhatású, eredeti gyógynövénytermékek hatóanyagai szinergikus (egymás erősítő) hatásúak, túladagolni igen nehéz őket, a mellékhatások tekintetében jóval kevesebb veszélyekkel járnak, és nagyobb valószínűséggel nem okoznak függőséget, mint szintetikus társaik.

 

A következő lépés netán az lesz, hogy a gyógyszer-lobbi nyomasztotta EU leszedeti a gyógyhatású készítményeket az üzletek polcairól, élükön a gyógyhatású étrend-kiegészítőkkel? Azután pedig a gyógynövények megvásárlását is korlátozzák? Végül minden gyógyhatású növény már csak a patikában lesz hozzáférhető, s a természetből sem szabad majd gyűjtenünk azokat?

 

Ha valakinek ez hihetetlen, akkor csak annyit mondanék, hogy egy növényi eredetű termék akkor minősül gyógyszernek, ha azt állítják róla, hogy embert érintő betegségek kezelését, helyreállítását vagy megelőzését elősegítő tulajdonságai vannak, amelyeket farmakológiai, immunológiai vagy metabolikus hatások révén fejt ki. (Költői a kérdés: vajon egy gyógynövényből készült termék beletartozhat-e ebbe a kategóriába?)

Innentől pedig a nemzeti hatóságok hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy az adott növényi eredetű termék valóban gyógyszernek minősül-e. Ha 2011. május 1-től egy növényi gyógyszer nem rendelkezik törzskönyvvel vagy engedéllyel, akkor a terméket nem lehet forgalmazni az EU piacán.

 

Ha egy növényi eredetű termék nem minősül gyógyszernek – ami a fenti kritériumoknak való megfelelést jelenti –, akkor élelmiszernek lehet minősíteni és ily módon forgalomba hozni. Ebben az esetben meg kell felelni az élelmiszerjogi előírásoknak. Ez eddig rendben is volna. Ámde, ha növényi eredetű termékeinket étrend-kiegészítőként kívánjuk forgalomba hozni, akkor meg kell felelniük az étrend-kiegészítőkről szóló 2002/46/EK irányelvnek és az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló 1924/2006/EK rendeletnek is. Tehát megint nem egyszerűsödik a helyzetünk, bár az alkotók ezt gondolják.

 

Így gyakorlatilag a kör bezárul. El lehet mondani, hogy nincs semmiféle tiltás, csak szabályozás, amely kiemeli és a gyógyszergyártó lobbi érdekszférájába utalja a komolyabb gyógyulást ígérő gyógynövénytermékeket, míg minden mást az alternatív kategóriában sorol és megtűr. De vajon kinek az érdekeit szolgálják ezek a szabályok? A valódi, magas hatóanyag-tartalmú gyógynövénytermékek és gyógynövények korlátlanul hozzáférhetőek maradnak a számunkra? Szabadon dönthetünk arról, hogy melyik természetes alapanyagot választom az egészségem megőrzése vagy a betegségem gyógyítása céljából? A helyzet az, hogy a szabadságunk köre hurokként szorul ránk e téren is, ha nem vigyázunk!

 

Boldog napot

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..