Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A VÉGZET LÁNDZSÁJA

A világ egyik leghíresebb ereklyéje a Szent Lándzsa, amely egykoron a keresztfán függő Jézus Krisztus oldalát döfte át. Sokan Szent Mauriciusz Lándzsájával azonosítják, míg mások egyszerűen a Végzet Lándzsájának nevezik. Ismerkedjünk meg e mágikus talizmán történetével. Létezik egy ősi prófécia, mely szerint: aki birtokolja a Szent Lándzsát és megérti, milyen hatalmakat szolgál, az egész világ jó- vagy balsorsát tartja a kezében. – Lássuk igaz-e!

 

Eredetiségvizsgálat

 

Maga a lándzsa, pontosabban a dárda, méreteit tekintve 508mm hosszú, 76mm széles és 15mm vastag. A két szárnyas pengét bőrszíjakkal és fémdrótokkal erősítettek a lándzsa alsó részéhez. Néhány apró sárgaréz keresztet is beillesztettek. A lándzsán látszik egy törés nyoma, amelyet ezüstdrót rögzít. Később az egészet egy ezüst tok fedte be, illetve később egy aranyhüvely is került rá.

 

Jelenleg a bécsi Hofburg Kincstárában van elhelyezve, s az alábbi információkat olvashatjuk a vitrinen: Szent Lándzsa, Karoling-korabeli, VIII. sz., későbbi acél-, vas-, sárgaréz-, ezüst-, arany- és bőrkiegészítésekkel. E szerint tehát nem ez a lándzsahegy fúródott Krisztus oldalába. De ássunk mélyebbre a lándzsa múltjába!

Robert Feather angol fémszakértő beleásta magát az összehasonlító vallástörténet rejtelmeibe és az 1947-ben felfedezett holt-tengeri tekercsek közül egy rézből készültet is megfejtett. Ezek után látott neki a Szent Lándzsa elemzéséhez.

Feather a pengék közötti bemélyedésben egy szögre, vagy vastűre talált. Ezt beburkolta a lándzsa jelentős részét lefedő aranyhüvely. A lándzsa felirata „Lancea et clavus Domini”, amely magyarul annyit tesz, hogy: „Az Úr Lándzsája és Szöge”. A szervesanyag-vizsgálat, amely a vérre, a hajszálra, a hámsejtekre és a spórákra terjed ki elsősorban, nem hozott semmilyen használható eredményt. A röntgen diffrakciós és a fluoreszcencia tesztek, amelyek a lándzsa struktúrájára és összetételére vonatkoztak, segítettek a kiegészítések kormeghatározásában. Kiderült, hogy az ezüstdrótok i.sz. 600 után, az ezüsttok a 11. században, míg az aranyhüvely a 14. században keletkezett, illetve akkortájt kerülhettek a lándzsára.

Összegezve az eddigieket, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem cáfolható, hogy a lándzsa hegye valóban Jézus idejében készülhetett. Igaz, a római katonáknak általában kisebb fegyverük, illetve lándzsájuk volt. A pengébe kalapált – tehát kovácsolt és nem öntött – szög hossza és alakja megegyezik egy 1. századi római szöggel, tehát nem zárható ki az eredetisége. Ezzel szemben a lándzsafej valószínűleg a 7. századból való.

 

A Heilige Lanze históriája

 

A keresztre feszítés kínzási-kivégzési módszere bevett büntetési tételnek számított a Római Birodalomban. Ez járt annak, akit bűnösnek találtattak a császár és a birodalom ellensége vétkében. Valljuk be, ez meglehetősen megalázó eljárás, amely éppen ezért római polgárnak talán sose jutott osztályrészül.

Az ominózus lándzsa eredetileg Gaius Cassius tulajdona volt, akinek nagyapja kapta Julius Caesartól a Galliában tanúsított vitézsége elismeréséül. Cassius mindig magánál tartotta eszközét. A katona feladata Poncius Pilatus parancsára az volt, hogy kövesse Jézust. Két éven át kémkedett a Messiás után, jelentéseket készített, de lényegi bizonyítékot felforgató tevékenységét bizonyítandó, semmit nem talált. Cassiust a szanhedrin (zsidó vallási főtanács) vénjei ugyanúgy kihallgatták, mint Jézust. Poncius áthárította a felelősséget Heródesre, majd végül a nép akaratára elrendelte a kivégzést. A komplikációt az okozta, hogy Sabbath napján senkit sem lehet kivégezni, ezért gyorsítani kellett az eljáráson. Akkoriban az volt a szokás, hogy ilyenkor a keresztre szegezettnek eltörték a lábszárát a mihamarabbi kimúlását elősegítendő. Cassiusnak megesett a szíve a kereszten csüngő, sorsát béketűréssel fogadó Jézuson, ezért úgy döntött, segít rajta, s oldalába mélyeszti a lándzsáját. Miután a latrok lábát eltörték, Longinus átdöfte a negyedik-ötödik borda között Jézus testét. Ekkor vér és víz folyt ki az oldalából.

 

Ezután kapta Gaius Cassius a Longinus nevet, amely a görög longhé (lándzsa) latinizált alakja. A lándzsát Krisztus vére megszentelte, innentől nevezik Szent Lándzsának, illetve Longinus Lándzsájának. A Jézus oldalából kifröccsenő folyadék állítólag meggyógyította Longinus szürke hályogát. A feltámadást követően Longinus kilépett a seregből, megismerte Krisztus tanait és szerzetesnek állt Kappadókiában. Sokakat keresztény hitre térített. Ekkor elkapták és megkínozták. Fogait és nyelvét kitépték, mégis beszélt. Az általa összetört bálványokból kiszabaduló démonok megszállták a helytartót, aki fogva tartotta őt. De Cassius megjövendölte, ha megöli őt, a helytartó meggyógyul. Ezért a helytartó habozás nélkül fejét vétette Longinus-nak, s ezzel mártírrá tette őt, viszont a szent kiömlő vére elűzte a gonosz démonokat, minekutána ő is áttért. Longinus testét a legendák szerint a Vatikánban őrzik.

 

De mi lett a Szent Lándzsával? A története foghíjas, hol fel, hol meg eltűnik. Amit tudunk róla, a következő. Euszebiosz, a keresztény történetírás atyja említi, hogy Nagy Constantinus a Szent Lándzsa segítségével jutott hatalomra, majd ő törvényesítette a kereszténységet (325) a Római Birodalomban. Nagy Theodosius a pogányság ellen szintén a Lándzsa erejével vívott ki érdemeket. Később Alarick vizigót király kezébe kerül a lándzsa (395). Aetius (451) Catalaunumnál Attila ellen vezette seregeit, s Aetius győzelmet aratott Longinus Lándzsájával. Ennek mellékesen ellentmond egy másik legenda, miszerint Attilánál volt a Lándzsa. Majd Justinianus (527-565) császár birtokolta a szent relikviát. Utána kb. 200 évre nyoma veszett.

 

937-ben a Szent Lándzsával újra Angliában találkozunk a Brunanburh csatában, melyet az angolok vívtak a skót, wales-i és viking csapatokkal. Akkor ott a Szent Lándzsa biztosította az angolok győzelmét. Ekkor alakultak ki azon a vidéken a máig változatlan országhatárok. Az történetileg homályos, miként került az angolok birtokába e szent talizmán. Egyes források arról számolnak be, hogy Capeting Hugo, a III. Frank-dinasztia tagja adta az angol királynak, más kútfők váltig állítják, hogy a germán I. Henrik ajándékozta az angoloknak, de arra is találunk utalást, hogy a norvég királytól került angol tulajdonba. Tény, hogy később 939-ben I. Nagy Ottó germán királynak ajándékozza az angol király, I. Athelstan.

 

Itt tegyünk egy kis kitérőt. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy a Lándzsát Nagy Károly készíttette. Nagy Károlyt 800 karácsonyán koronázta császárrá III. Leó pápa, s ezzel kezdetét vette a „Karoling reneszánsz”. Einhard frank történetíró a Nagy Károly Élete c. életrajzában megerősíti, hogy Károly birtokolta a Lándzsát. Annales Francorum című művéből idézek: „Egész dinasztiáját a Szent Lándzsa birtoklására, és annak sorsformáló erejére alapozta”. S jegyezzük meg, hogy Nagy Károly összesen 47 hadjáratot vezetett, s nem igazán veszített. A Szent Lándzsa fokozta Károly tisztánlátó képességét, aki iránymutatásával fedezte fel Szent Jakab sírját és állítólag látta a jövőt. Más tudósok úgy vélekednek, hogy a Nagy Károly (Charlemagne) által megdöntött Meroving királyságban használt szimbólum szándékos ellenpárjaként rendelte el a császár a saját lándzsamásolatának elkészítését. Liutprand itáliai főpap, aki talán elsőként követte végig a Lándzsa históriáját, tagadta, hogy Nagy Károly korában keletkezett volna. És most vissza I. Ottóhoz!

 

I.Ottó 939-től sikert sikerre halmozott az angol felesége hozományaként kapott Lándzsával. XII. János pápa 962-ben Szent Római Császárává tette Ottót. Igaz, a császár jóváhagyása nélkül egyetlen pápát sem lehetett megválasztani. Ottó 973-ban bekövetkezett halála után egy évszázadig alig lehetett tudni a hollétéről.

 

IV. Henrik német-római császár javítási munkálatokat rendel el a Lándzsán és különféle kiegészítéseket eszközölt rajta. IV. Henrik volt az a császár, aki ragaszkodott az invesztitúra jogához (ez jog nem más, mint az egyházi hivatal betöltése, valamint beiktatás az egyházi javadalomba). Erre fel VII. Gergely kiátkozta a császárt, aki 1076 februárjában mégiscsak visszakönyörögte magát (Canossa-járás) az Egyház kebelébe. Henrik később bosszút esküdött, mire föl megint kiközösítették. Végezetül 1084-ben elfoglalta Rómát és császárra koronáztatta magát. Ekkor Henrik elrendelte, hogy hozzák a Lándzsát Rómába, s megbízott egy ékszerészt, hogy rögzítsen egy szent szöget a pengéhez, ezt vegye körül egy ezüst szalaggal, kerüljön a Szent Lándzsára a Clavus Dominus (Úr szege) felirat. Ettől azt várta Henrik, hogy a Szent Lándzsa ereje megduplázódik majd. A császár végrendeletében leányára, Ágnesre bízta a lándzsát, így jutott el a Hohenstaufen családhoz az I. Barbarossa Frigyessel kötött frigy révén.

 

  1. Frigyes Saladin ellen vezette a 150 ezer főt számláló III. keresztes hadjáratot. Ekkor tért vissza először a Szent Lándzsa arra a helyre, ahol több mint ezer évvel korábban szentté vált. A Lándzsa egyszer csak kiesett Frigyes kezéből, midőn a császár nehéz páncélzatában a Saleph folyóba zuhant és szörnyet halt. Ezután újabb fehér folttal találkozunk a történelemben. A 14. századig szinte semmi hír nincs az ereklye felől. Majd váratlanul a tiroli hegyek között egy cisztercita kolostorban fedezték fel a Lándzsa hegyét IV. Károly cseh király udvaroncai. A király újabb kiegészítéseket kért: aranyból új hüvelyt készíttetett a régi ezüst köré és módosította a Lándzsa feliratát: „Az Úr Szöge és Lándzsája” lett a szöveg, amely a mai napig látható az ereklyén. IV. Károly bevezetette Longinus ünnepnapját, s közszemlére bocsátotta a Szent Lándzsát.

 

Zsigmond egy halkupac alatt négy emberrel az uralkodói jelvények közé rejtve Prágából Nürnbergbe szállíttatta a relikviát. A Szent Lélek kórházban függesztették ki, s csupán évente egyszer vették le a templomgerendáról. Nürnbergben marad 1796-ig. Ezt követően Napóleon elől Bécsbe menekítették. Von Hugel báró végül eladta az osztrák Habsburg-dinasztiának. A bécsi Hofburg uralkodói jelvényei között kapott helyet olyan emléktárgyak között, mint egy Jézus keresztjéből származó faszilánk, egy a golgotai keresztből származó szög, az utolsó vacsora asztalterítőjének egy foszlánya és Szent Péter foga.

 

Nagy Károlytól a 20. századig összesen 45 király és császár birtokolta Longinus Lándzsáját. 1912 őszén pillantja meg először Adolf Schicklgruber, későbbi nevén Adolf Hitler, akit valósággal megdelejez a lándzsa magnetikus ereje. Olyannyira rabul ejti a fiatalembert, hogy Führerként megkaparintja és jó ideig birtokolja is. 1945. augusztus 7-én törték meg Dr. Freis ezredest, aki tudta, hová rejtették a nácik a talizmánt. Az amerikaiak végül megtalálták a lándzsát és 1946. január 6. Eisenhower döntése alapján a műkincset visszaszállították Bécsbe. Egy hónappal később kiállították a Hofburg Kincstárában, ahol a mai napig megtekinthető. Újabb rejtély, hogy vajon az eredeti lándzsát állították-e ki?

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..