Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A végzetes titok, ami Jézust Jeruzsálembe vitte

Miután Jézus megérkezett Jeruzsálembe, egy rendkívüli váddal élt, amely felbőszítette a szent város papjait és írástudóit: „Minden titok, amely a birtokában volt, napvilágra kerül majd. Mindaz, amit a titkos helyeken titokban adtak át, azt a háztetőkről fogják harsogni.” Miről beszélt Jézus? S egyáltalán, hogyan jutott olyan ismeretek birtokába, amelyek megrettentették ezeket a befolyásos embereket?

 

 

Balra Kajafás József, a főpap és Jézus. A kép 1630 körül készült. Public Domain

Balra Kajafás József, a főpap és Jézus. A kép 1630 körül készült. Public Domain

 

 

Celsus (magyarosan Kelszosz), görög filozófus a 2. században egy felbecsülhetetlen értékű könyvet írt a kereszténységről a régebbi, de mára már elveszett források különféle változataira alapozva. Órigenész, keresztény író, Celsus könyvére adott választ oly módon, hogy azt bőségesen idézte. Sajátságos érdekből, a leleplező állítás szerint a szegénység kényszerítette Jézust arra, hogy abba az Egyiptomba utazzék, ahol egy ács fia munkát találhat. Ott tanulta a következőt: „… bizonyos művészetekről híresek az egyiptomiak. Majd innét visszatérvén, nagyra tartotta magát – ezen művészet elsajátításáról szóló beszámolóban –, midőn kinyilatkozta magáról, hogy ő egy Isten.” Ugyanebben a szakaszban Celsus egy korai leírást ad az egyiptomiak bábkészítő-művészet (ez egyfajta illúziókeltő technika) iránti tehetségéről. „A mágusok az állatokat szintén mozgás közben ábrázolják, melyek valójában nem is állatok, hanem csupán úgy tűnnek, mintha a kézelőerő tenné olyanná azokat.”

 

 

Ahogyan az egyiptomi kiképzésben részesült mágusok, úgy Jézus is híressé vált ama képességéről, amelynek segítségével démonokat tudott kiűzni emberekből és szellemileg beteg /elmebetegségben szenvedő embereket tudott meggyógyítani. Megvolt az a képessége, hogy a szuggesztió hatalmát gyakorolja, amely képessé tette őt ezeknek a lenyűgöző ördögűzéseknek a véghezvitelére; s minden valószínűség szerint rendelkezett olyan hipnotikus képességgel is, amit az egyiptomi tanítóitól kapott.

(Ergo, Jézus nem tudott volna efféle csodákat tenni a saját szülővárosában, ahol az emberek nem ájultak el hírnevétől. Ez az, amikor a benne való jártasság érvényteleníti a  hipnotizőr szuggeráló erejét.)

 

 

Egy szertartást végző papnő. Egy egyiptomi macska gyászszertartása. John Reinhard Weguelin. Wikimedia Commons

Egy szertartást végző papnő. Egy egyiptomi macska gyászszertartása. John Reinhard Weguelin. Wikimedia Commons

 

 

Jézus tudatában volt annak, hogy a bábkészítés (illúziókeltés) ókori egyiptomi művészetét régóta alkalmazzák politikai céllal.

A hipnotizmus és a bábkészítés (látszatteremtés) olyan fontos kulcsok voltak, amelyek leleplezték azt a titkos históriát, amit a jeruzsálemi papok és írástudók titkolni próbáltak.

 

Jézus úgy időzítette a Jeruzsálembe történő bevonulását, hogy az a zsidó húsvéttal essen egybe, amely egy szent nap, melynek során a zsidók megemlékeznek a Mózes vezette Egyiptomból való történelemformáló menekülésükről. Amint belovagolt a városba, azok az emberek, akik lelkesen hitték, hogy megérkezett végre a messiás, pálmaleveleket hajítottak Jézus elé az útra. A lármás gyülekezet csakhamar „főpapok és írástudók” figyelmét is felkeltette, akik nem voltak elragadtatva a tömjénezés eme megnyilatkozásától.

 

 

Mózes második könyve: „Az izraeliták útra kelése”. David Roberts, 1829. Wikipedia Commons

Mózes második könyve: „Az izraeliták útra kelése”. David Roberts, 1829. Wikipedia Commons

 

 

Akkoriban, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, hogy ekkora tetszésnyilvánítással fogadják, Róma uralta az ismert világot. Normál esetben, ők pragmatikusan helyi hercegeket vagy királyokat alkalmaztak arra, hogy az érdeküknek megfelelően uralkodjanak. De azon a végzetes napon, a római helytartó, Pontius Pilatus (uralkodott Kr.u. 26-36) volt hatalmon.

Pilátus egyike annak a három kulcsszereplőnek, akiket beleveszünk abba az összeesküvésbe, amely végzett Jézussal. A többiek: Kajafás József, Jeruzsálem lévita főpapja és Heródes Antipász, Galilea uralkodója. Jézus őt nevezte „rókának”. Heródes Antipászról (Kr.e.20 – Kr.u.39) úgy tartották, hogy csak „félig volt zsidó”, mivel az ősei Edomból és nem Jeruzsálemből származtak. Heródes apja (Nagy Heródes) volt felelős a jeruzsálemi híres templom felépítéséért, s a külső épületek még mindig épültek akkor, amikor Jézus megérkezett.

 

 

Heródes Antipász. A kép kb. 1883-ban készült. Public Domain

Heródes Antipász. A kép kb. 1883-ban készült. Public Domain

 

 

Véleményünk szerint Jézus kifejezetten képmutatónak kiáltotta ki Heródes Antipászt és Kajafás Józsefet, mivel ők „… a próféták sírjait építik, s az igazak sírjaikat díszítik, és mondják, Ha atyáink korában ott lettünk volna, nem osztoztunk volna velük a próféták vérében. Minélfogva ti tesztek tanúbizonyságot önmagatokról, miszerint ti azoknak a gyermekei vagytok, akik meggyilkolták a prófétákat.”

 

A sírbolt, amivel szembeállította őket, a jeruzsálemi templom volt, amely még mindig készülőfélben volt azért, hogy a Szövetség Ládáját elhelyezhessék benne, ami egy Mózes által készített szent ereklye. Jézus szavai azt sugallják, hogy Mózes próféta vére Kajafás és Antipász felmenői miatt hullott.  Kajafás József Izrael harmadik fiának, Lévinek a leszármazottja volt. Heródes Antipász ősei Edomból jöttek, ahol Reuel (Raguel), Mózes apósa született.

Mózes meggyilkolásával kapcsolatban feltételezzük, hogy Mózest Reuel és Lévi gyilkolta meg Isten-hegyén. Reuel, aki szintén egyiptomi képzésben részesülő mágus volt, hipnotizmust és bábkészítést (látszatteremtést) alkalmazott arra, hogy manipulálja Izrael gyermekeit saját hatalmának biztosítása céljából, amire egész felnőtt kora alatt vágyott. Lévi és leszármazottjai, a lévita írnokok, körültekintően és könyörtelenül álcázták a gyilkosságot, a Biblia korábbi részeinek megszerkesztésével.

 

Jézus egyedülálló oktatása képessé tette őt arra, hogy felismerje az egyiptomi mágia lényeges bizonyítékát a hivatalosan szankcionált mózesi történetben. Az olyan történetek, mint Mózes gyanús és váratlan ébredési mozgalma, amit Húr és Áron is segített az ő mágikus botjának a támasztásával, mialatt az amálekitákkal való küzdelem tombolt. Ennek a lenyűgöző tettnek a lehetőségét, miszerint a bábozás (látszatteremtés) eszközével tartunk fent illúziót, nem tudta Jézus nem észrevenni. Jártasnak kellett lennie az egyiptomi mágusok körében a maszkok által betöltött fontos szereppel, ami rávezethette őt arra, hogy gyanítsa, hogy a törzshöz visszatérő, maszkot viselő Mózes, nem ugyanaz a férfi, mint aki megmászta Isten hegyét a Tízparancsolatért. Mózes kevésbé tanult törzse elhitte, hogy ezek a történetek a csodákról szóló valódi beszámolók. Azonban, egy mágikus művészetekbe beavatott ember jobban észreveszi a különbséget. Neki csupán egy-két szálat kell kihúznia a kitalált öltözékből, amely Mózes lévita történetét palástolja, még mielőtt az egész történet kibogozódik. Ő beazonosíthatta a hazugságok gondosan szőtt szövetében a hibákat.

 

Heródes Antipász és Kajafás József nem engedhette meg, hogy őseik sötét titkára Jézus fényt derítsen. Legalábbis őket eltávolították volna a hivatalukból, ha az emberek elhiszik, hogy felmenőik gyilkoltak. Viszont, túlságosan veszélyes volt közvetlenül reagálni a heves vádakra és felhívni a figyelmet éppen arra dologra, amit rejtegetni próbáltak. Még ettől is veszélyesebb volt engedni, hogy a demagógok lángra lobbantsák a nézeteltéréseket. Ezért úgy határoztak, hogy Jézust le kell tartóztatni. A bírósági tárgyalást titokban kell tartani.

 

A főpapot úgy ábrázolják, mint aki bánatában megtépdesi ruháját Jézus istenkáromlásának hallatán. Vajon ez egy előre megtervezett lépés volt, hogy elejét vegyék a titkok kitudódásának? Fresco, Giotto di Bondone (1267-1337). Public Domain

A főpapot úgy ábrázolják, mint aki bánatában megtépdesi ruháját Jézus istenkáromlásának hallatán. Vajon ez egy előre megtervezett lépés volt, hogy elejét vegyék a titkok kitudódásának? Fresco, Giotto di Bondone (1267-1337). Public Domain

 

Miközben Kajafás József érvet keresett arra, ami szentesítené a kivégzést, megparancsolta, hogy Jézus válaszoljon arra az eldöntendő kérdésre, hogy ő Isten Fia-e vagy sem? Amikor Jézus megerősítette kijelentését, akkor Kajafás megbotránkoztatta a főpapokat azáltal, hogy megragadta a ruháját és letépte a testéről. Mózes ideje óta, szigorúan tiltott volt, hogy egy főpap „megszaggassa a ruháját”. Azon felül, hogy (bizonyos értelemben) feláldozza magát, Kajafásnak nem kellett volna jobban hangsúlyoznia annak a bűnnek a súlyosságát, amit Jézus akkor követett el, amikor kijelentette, hogy ő Isten Fia. Jeruzsálem Lévita Főpapja felkiáltott: „… most ti is hallottátok az istenkáromlását. Mit gondoltok?” Retorikai kérdés volt. A papok a halálbüntetés ítéletét követelték. Kajafás József érvényesítette az akaratát. Jézus elhallgattatták, látszólag istenkáromlás miatt.

 

Jézus legendája Mózes által lefektetett alapokra épült. Az, hogy zsidó húsvét alkalmával keresztre feszítették, örökre összekapcsolta a zsidók halhatatlan kiszabadítójával. Mi úgy véljük, hogy Jézus az edomitákat és lévitákat vádolta Mózes halálával. Pontosan tisztában volt azzal, hogy melyik gombokat kell ahhoz megnyomnia, hogy túlzott mértékben reagáljanak a gúnyolódásaira és vádaskodásaira. Még úgy is, hogy tisztában volt a reá váró gyötrelmes végzetével, hajlandó volt magára vállalni annak az áldozati fiúnak a szerepét, akinek a lassú halála megváltotta Mózes, a végletekig apa-figuraként tisztelt személy gyilkosát.

 

 

Forrás: http://www.ancient-origins.net/

Fordította: Száraz György

Boldog napot!

 

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..