Holisztikus tábor - Július 13-15 - Jelentkezz!
Sign up with your email address to be the first to know about new products, VIP offers, blog features & more.

A VÉNUSZ ÉS QUETZALKÓATL

A tolték, a maja és az azték mitológiában egyaránt találkozunk a rejtélyes Tollaskígyóval. De vajon ki lehet Ő, és mi kapcsolja Őt a Vénusz bolygóhoz? Eredjünk Quetzalkóatl nyomába!

 

A legendák arról számolnak be, hogy a világmindenséget Teszkatlipoka és Kecalkoatl (Quetzalkóatl) teremtette, amely azután négy fejlődési korszakon ment keresztül. Az első teremtési ciklusban, a Négy jaguár (Négy ocelot) idején Teszkatlipoka volt a főisten Nap alakjában. Végül a korszak záróakkordjaként a jaguárok elpusztították a Földet akkor benépesítő óriásokat. A második érában, a Négy szél periódusában Quetzalkóatl lett a Nap. Ez a kor szélviharokkal zárult, minekután az emberek majmokká változtak. A harmadik a Nap Tlalok kor, a „Négy eső” időszaka volt, melynek egy mindent felemésztő tűzvész vetett véget. A negyedik korban („Négy víz”) a vizek istennője, Csalcsivitlikue vált Nappá. Aligha meglepő, hogy ezzel a korszakkal özönvíz végzett, s az emberek hallá változtak. A jelenlegi, ötödik korszak („Négy földrengés”) napistene Tonatiu. A feltevések szerint rettenetes földi kataklizmák okozzák majd ennek a teremtési ciklusnak a végét.

 

Az azték teremtésmítoszban a világ első korszakában Quetzalkóatl megelégelte Teszkatlipoca hatalmát, ezért letaszította őt az égből. A második periódusban ő lett a Nap, de ezúttal Teszkatlipoca döntötte meg az ő uralmát. A harmadik korszaknak is ő vetett véget, amikor nagy esőt küldött a Földre. Az ötödik korban pedig – miután az istenek megállapodtak és elindították a Napot – ő teremtette meg az embereket a korábbi generációk csontjaiból.

 

Quetzalkóatl állt a Nappal a legközelebbi kapcsolatban. Neki köszönték az aztékok a tudományokat, a jó erkölcsöt és a bölcs törvényeket. Ő nem kívánt emberáldozatokat, oltárára virágokat és gyümölcsöket hordtak. A legenda szerint csodatételei miatt nem fért össze a többi istennel, ezért távoznia kellett közülük, így keletre menekült. Az aztékok sokáig visszavárták, de mivel nem akarták elveszíteni a többi isten kegyeit, inkább nekik hódoltak. A Tollaskígyó tiszteletét elsősorban a kereskedők őrizték meg.

 

Mindebből kitűnik, hogy Quetzalkóatl egy teremtői tulajdonságokkal bíró és a Napistenhez szorosan kapcsolódó, magasabb rendű lény lehetett, akit istenként tiszteltek az ősi népek.

 

A világmindenséget 52 évenként a teljes pusztulás veszélye fenyegette. Ennek elkerülése végett a maja papok az 52 éves ciklus fordulópontjaikor különleges rítusokat végeztek és áldozatokat mutattak be az isteneknek, hogy azok meghosszabbítsák az emberek életét.

 

Az univerzum és természetesen a Föld kiterjedésében négy égtájat és egy centrumot találunk a maja világképben.

  • A középpont felett a tűzisten, Siutekutli uralkodik.
  • Kelet a bőség országa, melynek uralkodója Tlalok, aki a felhők és a csillagok istene. Tlalok apja Miskoatl.
  • Dél uralkodója Sipe-Totek vetésisten és Makvilsocsitl. Ez a gonosz birodalma.
  • Nyugat nagyon pozitív töltetű, ugyanis ez a Vénusz bolygónak az otthona, amely Qutzalkóatl egyik megjelenési formája.
  • Észak ura a halál istene, Miktlantekutli.

 

A spanyol hódítók több csoportra elkülönített, sokféle istenből álló panteonnal találkoztak.

  1. A legősibb eredetű első csoportba tartoztak a természeti elemek és a termékenység istenei (Tlalok- Tlaszolteotl, Csikomekoatl – Koatlikue és mások).
  2. A második csoportba a három főisten: Vicilopocstli, Teszkatlipoka és Quetzalkóatl kerültek.
  3. A harmadik csoportba a csillagok és a bolygók isteneit jutottak: Tonatiu, Mectli holdisten, Miskoatl, a Vénusz bolygó istene, Tlauiszkalpantekutli, észak csillagistenei, Szencon-Mimisko és másokat.
  4. A negyedik csoportba tartoznak az alvilág és a halál istenei, Miktlantekutli és felesége, Miktlansziuatl, Tlaltekutli és mások.

 

Az isteneket javarészét antropomorf lénynek képzelték, keveseket ábrázolták ophiomorf (kígyószerű) és teriomorf (földszerű) vonásokkal. Ugyanakkor az azték mitológia főszereplői teljesen beköltöztek a közép-amerikai lakosság életbe: templomokat emeltek a dicsőítésükre, himnuszokat zengtek nekik, szobrokat faragtak számukra, áldozatokat mutattak be előttük és élő isteneknek tartották őket.

A spanyol hódítást követően megfigyelhető az indián istenségek és a katolikus kultusz kölcsönös megfeleltetései és összeolvadásai. Például Quetzalkóatl és a gyermek Krisztus ábrázolása (Mexikó, Guerrero állam).

 

KICSODA HÁT QETZALKÓATL?

 

Az anyag és a lélek kettős istenének tartották a Tollaskígyót, akiben egyszerre ölt testet a föld és az ég, a jó és a rossz, a fehér és a fekete, a kiáltás és a csend. Quetzalkóatlben válik harmonikussá a káosz, mert ő az ellentétek „gyűjteménye”. Az istenség azték változata a Qetzalkóatl vagy Quetzalcoatl, maja változata Kukulcan vagy Kukulkan. Mindkettő a szent quetzal (kukul = tollas) madárra utal: can és coatl ugyanis kígyót jelent. A Vénusz (Hajnalcsillag) istenének is tartják.

 

Az azték mitológiában Quetzalkóatl volt a tudás és tanulás istene, továbbá az első istenpár harmadszülött fia. Megjelenési formái közül a legjelentősebb: az összetekeredett tollas kígyó felemelkedik a földről, farka a vizet éri, vihart és port kavar, mielőtt esőt hozna. Egyes források szerint ő volt az emberiség teremtője. Ikertestvére Xolotl, a balszerencse istene.

 

Minden valószínűség szerint a Tollaskígyó a tolték mitológia főistene lehetett, kultuszát tőlük vették át az aztékok. A száműzetés mítosza talán onnan ered, hogy a toltékok egyik királya maga is felvette a Quetzalcóatl nevet, de akkor még senki nem sejtette, hogy ezzel egy félezer évvel későbbi birodalom bukásához járul hozzá. A jóságos uralkodót ugyanis a papjai elűzték, s ő híveivel elhajózott keletnek, de megígérte, hogy egy napon visszatér. A hódító spanyolok végül is azért ütköztek viszonylag csekélyke ellenállásba, mert az aztékok babonás félelemmel hitték, hogy ősi istenük, a Tollaskígyó tért vissza, hogy visszakövetelje trónját, egyszersmind hogy elérkezett a világ ötödik korszakának vége.

 

A Tollaskígyó istenség kultuszának központja Chichen Itza volt, de tisztelete széles körben elterjedt a Yucatánon és Guatemalában. Érdekes, hogy Quetzalkóatlt mint élő személyt is említik több helyen, ami arra utal, hogy az istenség olykor-olykor személyesen is testet öltött Közép-Amerikában.

 

Chichen Itza volt a félsziget legnagyobb gazdasági és politikai központja. A szakértők úgy vélik, hogy a maja-tolték birodalom egyik legfontosabb épségben fennmaradt építészeti remeke ez a város, benne a legimpozánsabb maja templommal, a Kukulkan-piramissal.

Quetzalcóatl, a toltékok királya 987 körül tette maja szövetségeseivel karöltve Chichen Itza-t birodalma fővárosává. Állítólag ekkor emelte a Tollaskígyó isten tiszteletére a lépcsős piramis formájú templomot. A spanyol hódítók „El Castillo” (a Kastély) néven is emlegetik a Pazar szakrális központot. A négyzetes alaprajzú piramis mind 91 darab négy oldalán lépcső vezet a tetején található szentélyhez, ahol a fáma szerint a legyőzött ellenséget szívét kivágták és áldozatként ajánlották az isteneknek. Chichen Itza zseniális építészetét hirdeti a tavaszi és őszi napéjegyenlőségkor megfigyelhető tünemény: a felkelő és a lenyugvó nap fényében, a piramis cikkcakkos élének árnyéka a nyugati lépcső oldalára vetülve kígyózó mozgás érzetét kelti. A lépcső aljánál a két tátott szájú kígyófej természetesen magát Kukulkant mintázza meg.

 

Az 55 méter magas piramis négy oldalán lévő lépcsők száma 364, amelyhez ha hozzáadjuk a tetején található emelvényt, akkor 365-öt kapunk. Ennek asztronómiai jelentősége van, hiszen obszervatóriumról van szó.

Az ember nem hinné első látásra, hogy a Kukulkan-piramis belseje egy ősibb piramist foglal magába. Tulajdonképpen erre építették rá a későbbi nagy piramist. A külső lépcsős piramis kilenc teraszra tagolódik, amely nyilvánvalóan a maja vallás kilenc alvilágát hivatott szimbolizálni. A belső piramist a Vörös Jaguár templomának hívják, mivel itt fedezték fel Kukulkan jaguár trónját, azaz a főpapi trónt. Míg a nagyobbik piramis a szoláris naptárszámításnak állít emléket, addig a belső a holdnaptárt örökíti meg. Sőt, a piramis folyosóit tudatosan úgy tervezték, hogy a Vénusz bolygó mozgásának bizonyos pontjaira nézzenek. Ugyanis a Vénusz egyes időszakokban alkonyatkor, máskor pedig hajnalban tűnik fel az égbolton. (Ezért Esthajnalcsillag.) Így áll össze a kép Quetzalkóatllel kapcsolatban. A várost 1988-ban a világörökség részének nyilvánították.

 

Már csupán egyetlen kérdés marad megválaszolatlan: hová tűntek a város építői, illetve a maják? Talán értük jött és elvitte magával a Tollaskígyó istenség?

 

Száraz György

Boldog napot!

TÁRSOLDALUNK: www.napvallas.hu
signature

No Comments Yet.

What do you think?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..